31. fejezet - Aggodalmak

Sziasztok!

Ma volt az osztályozó vizsgám, és ötöst kaptam mind a három évre, úgyhogy most nagyon boldog vagyok, szóval megírtam az új fejezetet is, meg hogy kiengeszteljelek titeket az előző késése miatt. Remélem tetszeni fog, várom a kommenteket! Jó olvasást:)

31. fejezet – Aggodalmak

- Hölgyeim és Uraim! Kérhetném egy pillanatra a figyelmüket?

Mindenki elhallgatott, és síri csend telepedett a térre.

A műsorvezető odaadta a mikrofont Edwardnak, aki fél térdre ereszkedett.

- Bella, szerelmem! Biztos, hogy lesznek majd még nehéz idők, és azt is, hogy lesz olyan, hogy egyikünk majd ki akar hátrálni ebből a kapcsolatból. De tudom, hogy ha nem kérem meg a kezed, akkor azt életem végéig bánni fogom, mert tudom a szívemben, hogy te vagy az egyetlen számomra. Te vagy a legjobb dolog, ami valaha is történt velem, és azt akarom, hogy örökké mellettem legyél, mert mindennél jobban szeretlek.

Leszel a feleségem?

Miközben Edward elmondta a beszédét elővett a zsebéből egy kis dobozt, és kinyitotta. Egy gyönyörű, fehérarany gyűrű rejtőzött a dobozban, közepén ovális alakban apró gyémántok.

Felzokogtam, mert ez volt a legszebb dolog, amit valaha is mondtak nekem. Annyira boldog voltam. Edwardra pillantottam, aki még mindig várakozásteljesen nézett rám.

- Persze, hogy igen! – mondtam félig nevetve félig könnyek nélkül sírva és a karjaiba vetettem magam.

Miután kissé túlestem a kezdeti sokkon Edward az ujjamra húzta a gyűrűt, majd megcsókolt. Az emberek körülöttünk éljeneztek, de ez csupán háttérzajjá vált Edward csókja mellett. Kéz a kézben jöttünk le a színpadról, miközben emberek különböző jókívánságokat kiabáltak nekünk. A műsorvezető kerített nekünk egy üveg pezsgőt is, persze ő nem tudhatta, hogy mi egy másfajta „italt” részesítünk előnyben.

Visszamentünk a családunkhoz, és mindenkivel összeölelkeztünk. Csak egy valaki hiányzott… Alice.

- Hol van Alice? – kérdeztem Jaspert.

- Elment a kameráért. Mindenképpen szeretne fotókat készíteni a frissen eljegyzett párról – kacsintott Jasper. – De nemsokára vissza kell érnie.

- Felkérhetem a jövendőbeli menyasszonyomat erre a táncra? – kérdezte Edward mosolyogva.

- Persze – válaszoltam.

Pár számon át táncoltunk, majd visszamentünk a családunkhoz. De Alice még mindig nem volt ott.

- Átrendezi az egész házat? – kérdeztem ironikusan.

- Ismeritek Alice-t. Valószínűleg eszébe jutott még valami, amit rögtön meg is akar valósítani – válaszolt Emmett.

Nagyon remélem, hogy hamar itt lesz, mert vele is meg akarom ünnepelni az eljegyzésemet, hiszen ő a legjobb barátnőm.

Hirtelen eszembe jutott valami.

- Mond csak Edward, honnan szerezted a gyűrűt? Szinte folyamatosan együtt voltunk, mikor volt időd még gyűrűt is venni? – kérdeztem kíváncsian az immár vőlegényemet.

Ő pedig erre válaszul a kedvenc mosolyommal ajándékozott meg.

- Nem vettem a gyűrűt. Az anyukámé volt – Újra ránéztem a gyűrűre a kezemen.

- Már azzal a gondolattal jöttél ide, hogy feleségül veszel? – kérdeztem döbbenten.

Edward kissé zavartnak tűnt.

- Bella, mindig is szerettelek, és mindig is azt reméltem, hogy egyszer majd a feleségemmé tehetlek. Amikor akkoriban elhagytalak világossá vált számomra, hogy ezt a gyűrűt soha senki más nem hordhatja, csak te. Vissza akartam térni hozzád, amíg a „baleset” Ashleyvel meg nem történt. Amikor idejöttem, már reménykedtem benne, hogy elmagyarázhatok neked mindent, és megkérhetem a kezedet. Szerelmem, ma este a világ legboldogabb férfijává tettél engem!

Annyira megindító volt a beszéde. Egyszerűen nem találtam a szavakat, így inkább megcsókoltam őt, és ha tudnék, akkor most biztos sírtam volna az örömtől.

Jasper odajött hozzánk, és aggodalmasan nézett minket.

- Még mindig nincs itt Alice. Kezdek aggódni!

Az órára néztem. Időközben már több mint egy óra telt el. Alice-nek nem kell ennyi idő, és lassan nekem is kezdett rossz érzésem támadni, és Ashley fenyegetésére gondoltam.

- Vissza kéne mennünk, és megnézni, hogy minden rendben van-e – mondtam idegesen.

- Tovább kéne ünnepelnetek az eljegyzéseteket. Mi többiek visszamegyünk, és megnézzük, hogy mi tart ennyi ideig Alice-nek. Utána majd visszajövünk ide vele. Nem hiszem, hogy bármi is történt volna – mondta Emmett, de valahogy most ő se hangzott olyan magabiztosnak, mint általában.

- Nem, mindannyian visszamegyünk – válaszolt Edward ellentmondást nem tűrő hangon.

- Előre futok. Így gyorsabban odaérek, mint autóval – mondta Jasper.

Emberi tempóban elhagyta a teret, majd mikor már egy ember sem látta, elfutott. Mi többiek az autókhoz mentünk, és miután mindenki beszállt mi is hazaindultunk. Most Edward vezetett, mert ő mégiscsak gyorsabb, mint én. Egész út alatt aggódtam.

- Mi van, ha Ashley bántotta őt? – osztottam meg félelmeimet Edwardal.

- Alice sokkal okosabb és tapasztaltabb, mint Ashley. Szerintem csak feltartja magát valamivel Alice – próbált megnyugtatni Edward, de én kihallottam a hangjából az idegességet.

Ahogy közeledtünk a házhoz láttuk, hogy ég a villany. De nem tudtuk, hogy Alice van-e ott, vagy Jasper ért már oda, és kapcsolta fel. Gyorsan kiszálltunk a kocsiból és befutottunk a házba.

Az Ashleyt illető gondolatom igaz volt. Itt volt a házban nem sokkal ezelőtt. Az illata még mindig jól érezhető volt, és nem csak az övé. Egy másik vámpír szaga is fellelhető volt, akivel én még nem találkoztam.

Jasper jött velünk szembe.

- Nincs itt, és ezt a levelet találtam – Kétségbeesettnek hangzott.

- Ashley itt volt – mondta ki Rosalie hangosan, amit már mindannyian tudtunk.

- De volt itt egy másik vámpír is – mondta összezavarodva.

- Irina! – mondta David, William és Garrett egyszerre.

- Azt hittem azért jön, hogy nekünk segítsen, nem pedig Ashleynek! – mondtam dühösen.

- Először olvassuk el a levelet – válaszolt Carlisle tárgyilagosan.

Edward kinyitotta a borítékot, és hangosan elkezdte felolvasni:

„Kedves” Cullen család!

Mivel ti magatoktól nem akarjátok odaadni nekem azt, ami hozzám tartozik, így más módszerekhez kell folyamodnom. Nagyon sajnálom, hogy ilyen messzire kellett mennie ennek a dolognak. Már az elejétől fogva világos volt, hogy Edward és én összetartozunk. Ezt az első pillanattól kezdve tudtam. Mindannyian tudjuk, hogy milyen érzékeny Edward, és hogy csak azért veszi feleségül Bellát, mert sajnálja őt. Igen, jól olvassátok. Tudom, hogy Edward eljegyezte Bellát. Mindent kívülről figyeltem meg, és ez nagyon feldühített. Ha őszinték akarunk lenni, akkor miért választana Edward egy olyan átlagos lányt helyettem, mint Bella? Ez még nektek is nevetségesnek kell, hogy hangozzon. Amikor nemrég nálatok voltam láttam, hogy hogyan nézett rám Edward. A tekintete tele volt szerelemmel. De Bella távol tartja őt tőlem. Nem tudom, hogy milyen eszközökkel irányítja őt, hogy mellette maradjon Edward, de nem fogom végignézni, hogy hogyan teszi tönkre a boldogságomat.

És még ha ez nem lenne elég, még az úgynevezett barátnője is elveszi a „nővérem”, Irina barátját. Úgy tűnik ez a két ribanc sportot űz másik barátjának lenyúlásából.

És itt egy javaslat:

Adjátok oda nekünk Edwardot és Davidet, és visszakapjátok Alice-t élve, mindenféle sérülés nélkül. Ha nem, akkor nektek kell majd elmagyaráznotok Jaspernek, hogy miért kellett meghalni az ő szeretett Alice-ének.

Valószínűleg most pár dolgot még tisztáznotok kell, és még Bellának és Claire-nek is adok egy esélyt, hogy elbúcsúzzanak Edwardtól és Davidtől. Ezért holnaputánig kaptok időt. Hajnalhasadáskor várjuk Edwardot és Davidet az erdő peremén.

Ashley

U.i.: Kedves Edwardom, nemsokára újra a karjaidban tarthatsz majd.

A borítékban volt még egy kép. Egy győztes mosolyú Ashleyt, és egy dühös Alice-t ábrázolt.

Ezúttal túl messzire ment ez a kis senkiházi. Ezt meg fogja keserülni.

- Nem tudtam, hogy te együtt vagy Irinával – mondta Claire megbántottan.

- Nem vagyok, és soha nem is voltam együtt Irinával. Ő mindig is ezt akarta, de nekem soha nem voltak különösebb érzelmeim iránta – válaszolt David.

- Irina mindig is jól szórakozott azon, ha valakit idegesíthetett. De soha nem gondoltuk volna, hogy egyszer ilyen mélyre fog süllyedni – mondta William.

Edward karjaiba vetettem magam.

- Nem akarom, hogy vele legyél!

Kétségbe voltam esve. Hogy végződhet egy ilyen szép este ilyen szörnyen?

- Találni fogunk egy kiutat – próbált meg megnyugtatni Edward. De láttam a szemeiben, hogy számára csak egy kiút volt.

- Valamelyikőtök Alice-re is gondol? Ő éppen ezzel az őrülttel van együtt valahol az erdőben! Ahelyett, hogy itt nyavalyogtok, inkább azon kéne gondolkodnunk, hogy hogyan hozzuk ki őt onnan! – Jasper teli volt aggodalommal.

- Mindannyian gondolunk Alice-re! Nem te vagy az egyetlen, aki szereti őt! – morogta Edward.

- De úgy tűnik, hogy ti csak azért aggódtok, hogy te és David Ashleyhez és Irinához kell, hogy menjetek – morgott vissza Jasper.

- Van esetleg valami kifogásod az ellen, hogy nem futunk Davidel Ashley és Irina karjaiba? – morgott tovább vőlegényem.

Mielőtt azonban Jasper bármit is válaszolhatott volna Esme közbeszólt nyugodt hangján:

- Kérlek hagyjátok abba a veszekedést! Ez nem segít Alice-n.

Edward és Jasper még váltottak egy szigorú pillantást, de nem szóltak.

- Először azt kéne átgondolnunk, hogy hogyan hozzuk ki onnan Alice-t – mondta Carlisle komolyan.

- Bárhol lehetnek az erdőben. Az erdő elég nagy, de nem lehet annyira nehéz megtalálni hármójukat – mondta Garrett elgondolkodva.

- De mi van, ha észrevesznek bennünket? Akkor valószínűleg ott helyben megölik Alice-t. Ezt a rizikót nem vállalhatjuk – mondta Jasper.

- És mi van a Claire és az én képességemmel? Ezzel az előnnyel a közelükbe mehetnénk. Elég messze, hogy ne vegyenek minket észre, viszont elég közel ahhoz, hogy használhassuk a képességünket – válaszoltam.

- Nem! – kiáltott fel egyszerre Edward és David.

- Nem akarlak Ashley és Irina közelében tudni téged – mondta Edward.

- Csak egy lehetőség van. Edward és én részt veszünk a játékukban. Úgy teszünk, mintha tényleg velük szeretnénk lenni, és amint Alice kiszabadul megszökünk – ajánlotta David.

- Nem! – Ezúttal Claire és én kiáltottunk fel.

- Ez soha nem működne. Mi itt nem csak emberlányokról beszélünk, akiktől egyszerűen meg lehet szökni. Ez itt két vámpír, ráadásul a legalattomosabb fajtából. Az én tervem jobban működne – mondtam hevesen.

- Bella, én David ötletét támogatom. Valószínűleg jobban működne, ha David és én odamennénk hozzájuk. Nem akarom, hogy Ashley kezei közé kerülj. És ettől eltekintve pedig részben amúgy is én vagyok a hibás. Ha nem lenne Ashley, akkor most nem kéne megbirkóznunk ezzel a problémával se – válaszolt Edward.

Csodálatos, újra itt vagyunk: Edward bűntudata. Hogy hiányzott már!

Nem álltam messze tőle, hogy jelenetet rendezzek. De ez most nem volt a megfelelő időpont erre. Vissza akarjuk kapni Alice-t. Csak nem tudom, hogy ezzel miért kéne átadnom Edwardot Ashleynek.

- Én is azon a véleményen vagyok, hogy meg kéne játszanunk magunkat Ashleynek. Csak pontosan meg kell mindent terveznünk, nehogy valami félresikerüljön – mondta Carlisle.

Magamban a szemeimet forgattam. Claire-re néztem, aki alig észrevehetően bólintott. Mindketten tudtuk, hogy a saját tervünket fogjuk véghezvinni. Mert se Claire se én nem akartam elveszíteni a vőlegényemet emiatt a hülye helyzet miatt. De hogy ne keltsünk feltűnést mi is tovább játszottuk a családunk játékát.

- Rendben, akkor el kéne kezdenünk megtervezni ezt az egészet – szólt közbe Claire.

- Nem. Ti ketten kimaradtok ebből – válaszolt David felénk nézve.

- Davidnek igaza van. Nincs tapasztalatotok a harc terén, és jobb, ha ebből most kimaradtok. Az csak Ashleyéknek csak jó lenne, ha még egy olyan lehetőséget is kapnának, hogy megöljenek titeket – mondta Emmett.

Egyik oldalról ijedt voltam, másrészről viszont boldog.

Ijedt, mert Claire-nek és nekem jobb képességeink voltak, mint a többieknek együttvéve, és velünk sokkal nagyobb előnnyel indulhatnánk. És boldog, mert így viszont eltűnhettünk Claire-rel, és megtervezhetjük a saját tervünket, anélkül, hogy a többiek észrevennék.

- Gyere Claire. Úgy látszik itt mi nem vagyunk kívánatosak – tettettem a sértődöttet.

Claire felállt, és bementünk a szobájába. Még hallottam, ahogy Edward utánam szól:

- Bella, értsd meg… - de én nem foglalkoztam vele.

Higgye nyugodtan azt, hogy megsértődtem. Akkor legalább nem fog minket zavarni. David is utánakiáltott Clairnek, de ő is ugyanúgy nem foglalkozott vele, mint ahogy én sem Edwardal.

Hallottam, hogy Esme azt mondja, hogy felhívja Carment és Eleazart, hogy megmondja nekik, hogy Irina összeállt Ashleyvel.

Az egész éjjelt és a rákövetkező napot azzal töltötte a családunk, hogy Alice megmentését szervezze, míg Claire-rel mi az ő szobájában ülve finomítgattuk a saját tervünket.