27. fejezet - Újabb komplikációk (2. rész)

Sziasztok!

Itt van a 27. fejezet következő része, ahogy megígértem. Jó olvasást!:)

27. fejezet – Újabb komplikációk (2. rész)

Bella szemszöge

Éppen a nappaliban ültünk amikor megszólalt Carlisle telefonja. Gondoltam, hogy újra William az, a Denali klánból. Folyamatosan tájékoztatott minket az eseményekről Ashley-t illetően. Mindannyian izgatottan néztünk Carlisle-ra. Amikor lerakta a telefont egy kissé feszültnek tűnt.

- Még nem találták meg Ashleyt, de követik az illatát. Találtak egy férfi hullát. Valószínűleg Ashley ölte meg.

- Ezen egyáltalán nem csodálkozom – válaszolt Emmett szárazon.

- Nem az első ilyen eset lenne – fűzte még hozzá Carlisle, és közben jelentőségteljesen Edwardra nézett.

Én is Edwardra néztem kérdőn, aki láthatólag kényelmetlenül érezte magát.

- Még Alaszkában történtek balesetek – Edward minden egyed szóval halkabb lett.

- Aha, persze, balesetek. Manapság így nevezik az ilyeneket – mondtam szarkasztikusan.

- Bella, te magad is tudod, hogy milyen nehéz az elején – nézett rám Edward szemrehányóan.

- Igen, de nekem csak egy kilengésem volt, és Carlisle és Emmett megakadályoztak abban, hogy embert öljek. Ráadásul újszülött voltam. Ashleynek már túl kéne lennie ezen az időszakon – válaszoltam hevesen.

- Igen, de nézz csak rá Jasperre. Neki is nehéz volt. Csak azért, mert neked ilyen jó önkontrollod van még nem jelenti azt, hogy mindenki ugyanilyen erős, mint te – Edward lassan kezdett dühössé válni.

- Jaspert hagyd ki ebből. Te is pontosan tudod, hogy ő éveken keresztül embervéren élt, és azután nehezebb rászokni az állati vérre. De te már megint ezt csinálod. Megint véded azt a kis bestiát. Úgy tűnik, hogy én nem számítok neked!

- Bella, megint túldramatizálod a dolgokat – sóhajtott Edward.

- Én dramatizálok túl mindent? Ott kint egy őrült futkároz, aki embereket öl, és éppen ide tart, hogy megöljön engem! És akkor még én dramatizálom túl a dolgokat? – kiabáltam.

Jasper megpróbált minket lenyugtatni, de nem igazán sikerült neki, és nem is foglalkoztam most ezzel.

- A hajad szála se fog görbülni. Már itt vagyok, és vigyázok rád – próbált meg lenyugtatni Edward. Meg akart ölelni, de én elhátráltam tőle.

- Akkor most mondok neked valamit. Ne hidd, hogy majd teljes lelki nyugalommal fogok itt várni, amíg ez a kis ribanc majd megjelenjen és megöljön. Tudom, hogy mennyire kedveled őt, de ez se tudja őt életben tartani, és jobb, ha nem állsz az utamba – morogtam rá Edwardra.

- Itt senkit nem fognak megölni. Még Ashleyt sem – kiabált rám Edward.

- Igen, tudom! De inkább látsz engem halottan, mint a te kis Ashleydet! Bárcsak engem védelmeztél volna ennyire akkoriban! Akkor még most is ember lennék.

- Volt egy idő, amikor még te magad is mindenképpen vámpírrá szerettél volna válni, most meg engem hibáztatsz! – mondta Edward ingerülten.

Na most már elég volt!

Egy lépéssel Edward előtt termettem, és felpofoztam. Miután még egyszer küldtem felé egy gyilkos és megbántott pillantást felrohantam a szobámba, és kulcsra zártam az ajtót. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy még mindig ennyire Ashley hatása alatt áll.

- Bella, nyisd ki kérlek az ajtót. Sajnálom, nem szabadott volna ezt mondanom! – kérlelt Edward.

- Tűnj el! Menj vissza a kis Ashleydhez, és legyél boldog vele! – mordultam rá.

- Bella, kérlek! – Kétségbeesettnek hangzott, de ez most jelen helyzetben egyáltalán nem tudott meghatni.

- Azt mondtam, hogy hagyj békén!

Edward felsóhajtott, de békén hagyott, és elment a szobám ajtaja elől. Hallottam, hogy a többiek szemrehányásokat tesznek Edwardnak, amiért megint megpróbálta megvédeni Ashleyt ahelyett, hogy mellém állt volna. De ez mind nem számított. Dühös voltam és megbántott. Dühös, mert Edward megint a védelme alá vette Ashleyt, és megbántott, mert az én életem mindegy volt a számára. Ha Ashleyről volt szó, akkor még mindig bűntudata volt Edwardnak. De ha rólam, akkor láthatólag nem igazán érdekelte a dolog.

De magamra is dühös voltam. Újra bedőltem Edward szép szavainak. Most már igazán lehettem volna okosabb. Ez nem az első alkalom, hogy ellenem fordul. Amint Ashleyről van szó, Edward rögtön mindent elfelejt amit megígért nekem. Legszívesebben most elkezdtem volna szétrombolni a szobámat a dühtől. De nem akartam, hogy lássa, hogy mennyire bánt az, ami az előbb történt. És Esme se hiszem, hogy díjazná, ha most a földig rombolnám a házát. Ekkor Claire kopogott az ajtón.

- Várj, mindjárt kinyitom – mondtam halkan. Miután beengedtem őt újra bezártam az ajtót.

- Hogy vagy?

- Hogy lehetnék, amikor az előbb a saját barátom árult el?

- Nem volt helyes, hogy Ashleyt a védelmébe vette. De ismered őt. A bűntudata újra és újra a felszínre tör. Nem úgy gondolta.

- Oh, dehogynem! Pontosan úgy gondolta. Ha bűntudata van, az az egyéni szocproblémája. De miért mindig nekem kell szenvednem a bűntudata miatt? Még a halálom se érdekelné. A lénye csak az, hogy az Ashley iránt érzett lelkiismeret-furdalását kielégítse. Ha akkoriban nem viselkedett volna idiótaként, akkor egyáltalán nem is lenne most Ashley. De nem, neki el kellett hagynia – válaszoltam ingerülten. – De a legjobban az idegesít, hogy már megint az ujjai köré tudott csavarni. Ennél okosabbnak kellett volna lennem – fűztem még hozzá mérgesen.

- Először is nyugodj meg. Csak mert Edward nem akarja bántani Ashleyt még nem jelenti azt, hogy mi nem állhatunk bosszút Ashleyn – suttogta Claire.

Erre széles mosoly jelent meg az arcomon. Igen, most igaza van Clairenek. Edward csak nyugodtan szenvedjen a bűntudatától, de ez se fogja tudni megvédeni Ashleyt. Már az átváltozásom óta tudom, hogy még bosszút fogok állni Ashley. És ha ő ráadásul még ide is jön hozzám, annál jobb.

- Van már terved? – kérdeztem halkan.

- Ha felbukkan, akkor minden bizonnyal megpróbál majd megölni téged. Szóval te majd csak megvéded magad, én pedig segíteni fogok neked. Végtére is a barátnőm vagy, és nem fogom végignézni, ahogy megölik a barátnőmet – mondta Claire kacsintva. – A te és az én képességemmel mindenképpen sikerülni fog a tervünk. Meg kéne próbálnunk beszorítani őt az erdőbe, ez szerintem nem lesz nehéz. Nem fognak elengedni téged egyedül vadászni menni, mert féltene téged, hozzá kell tegyem, hogy nem alaptalanul. De akkor majd én felajánlom, hogy elmegyek veled. Ashley biztos meg fog majd próbálni megtámadni minket, hiszen ez lesz az ő nagy esélye. Csak mi ketten a többi Cullen nélkül. Hogy leszereljük őt majd bevetem a képességemet, és párszor átrepítem az erdőn. Ő úgyse ismeri a képességeinket. Közben te tüzet gyújtasz. Addigra Ashley már valószínűleg szörnyen dühös lesz, és rád akarja majd vetni magát. Te pedig egyszerűen ráveszed őt, hogy sétáljon bele a tűzbe. Így bosszút állhatunk rajta, és egy problémától is megszabadulunk Ashley személyében.

Meglepődve néztem Claire-re.

- Claire, ez zseniális! Ezt az oldaladat eddig nem ismertem.

- Ha még ember lennék, akkor biztos nem lennék rá képes, de hát valaki miatt ugyebár vámpír lettem – mondta Claire ironikusan.

- Hát igen, én se gondoltam volna soha magamról, hogy képes lennék ilyenre. De olyan dühöt és gyűlöletet érzek, amit emberként soha.

Claire-rel innentől kezdve csendben ültünk egymás mellett, mindketten gondolatainkba mélyedve míg Esme fel nem kiabált:

- Bella, Claire! Látogatónk lesz. Kérlek gyertek le.

Claire-rel halkan felsóhajtottunk, de nem ellenkeztünk. Amikor beléptünk a nappaliba Edward oda akart jönni hozzám, de én nem foglalkoztam vele, és inkább Emmetthez mentem. Emmett védelmezőleg az egyik karját a vállamra rakta.

- Ne idegeskedj. Néha tényleg idióta tud lenni, de szeret téged – suttogta olyan halkan, hogy csak én halljam.

Én csak megvetően felhorkantottam, és egy dühös pillantást vetettem Edwardra. Nem sokkal később csengettek. Carlisle kinyitotta az ajtót, és három vámpír lépett be a házba. Biztis ők William, Garrett, és David. Az egész család szívélyesen üdvözölte őket. Csak Claire és én álltunk ott kissé tanácstalanul. Esme odajött hozzánk a három férfivel, és bemutatott minket egymásnak.

- Claire, Bella, ők William, Garrett, és David.

Mindhárman körülbelül egymagasak voltak, 185 centi körül, és egész izmosak. Williamnek rövid, sötétszőke, Garrettnek fekete, Davidnek pedig sötétbarna haja volt. Mint az összes vámpír ők is emberfelettien szépek voltak. De egyikük se vehette fel a versenyt Edwardal.

Stop Bella. Ne gondolj ilyenekre, elvégre is most éppen dühös vagy rá! Valószínűleg Edwardnak nem is én vagyok a szép, hanem Ashley!

Claire-rel kezet fogtunk mindhármójukkal. Úgy tűnt, hogy David Claire kezét mintha kicsit tovább tartotta volna. Mindketten lenyűgözve néztek egymás szemébe. Ezután David a selymes hangján azt mondta Claire-nek:

- Megtiszteltetés, hogy megismerhetlek – és megcsókolta a kezét.

Micsoda szélhámos! Ugyanilyen régimódi udvarias mondatokkal vett le engem is Edward a lábamról. Valószínűleg az arcomra is kiülhetett az a kis undor, amit ezek a gondolatok váltottak ki belőlem, mert a többiek elkezdtek nevetni.

- Bella, pontosan látni rajtad, hogy mit gondolsz – suttogta a fülembe Emmett.

- Csak hallgasd mit mond ez a David. Ugyanilyenekkel vett le akkoriban Edward engem is a lábamról. De ma már nem dőlnék be neki – suttogtam vissza.

Emmett elkezdett kuncogni, míg Edward félig dühösen, féli szomorúan nézett engem.

- Hé, adj neki egy esélyt. David tényleg egy kedves fiú. És ráadásul szingli – mondta Emmett még mindig vigyorogva.

- Remélem is, hogy kedves fiú, különben nemsokára halott fiú lesz belőle. Claire a barátnőm – mondtam Emmettnek félig komolyan, félig viccelődve.

Mindannyian a nappaliban ültünk és a jelenlegi helyzetről beszéltünk, különösképpen Ashleyről. Claire és David egymás mellett ültek, és egy privát beszélgetést folytattak, míg én Emmett és Jasper között ültem, hogy ne kelljen Edward mellé ülnöm.

- Most már tudjuk, hogy hogyan szökött meg Ashley. Irina segített neki – kezdte William.

Kérdően néztem Carlisle-ra.

- Ki az az Irina?

- Az egyik nővérünk – válaszolt Garrett.

- És mit bántottam én Irinát? Nem emlékszem, hogy valaha is találkoztunk volna – Homlokráncolva néztem a többiekre megerősítésre várva.

- Semmi személyes. Csak Irinának tetszik David, de őt nem érdekelte Irina. És Irina nagyon bepöccent, amikor látta, hogy Ashley megpróbált vele flörtölni, hogy féltékennyé tegye Edwardot. De védekezésképpen azt mondta Irina, hogy te elvetted Tanyatól a barátját, és ezért megérdemled a büntetést.

- Éntőlem megkaphatja Edwardot – mormogtam dühösen.

- Nekem azért lenne ellenvetésem. Végtére is házasok vagyunk – nevetett William.

Edward dühösen nézett rám. Legszívesebben kinyújtottam volna rá a nyelvemet, de az túl gyerekes lett volna.

- Mindenképpen át kéne gondolnunk, hogy mit akarunk csinálni Ashleyvel, ha megjelenik itt – mondta Alice.

- Mi biztos nem fogjuk újra befogadni – válaszolt Garrett.

- és mi sem – mondta Rosalie hevesen.

- Hát, akkor Edward majd biztos magához veszi. Talán alapítanak majd egy új családot is. És boldogan élnek, amíg meg nem halnak – szóltam közbe ironikusan.

A családom egy figyelmeztető pillantást küldött felém, de én csak megrántottam a vállamat.

- Bella, most már elég! Ez már gyerekes! – kiáltott fel Edward ingerülten.

- Azt hittem ezt akarod, vagy mi nyűgöz le téged annyira Ashleyben? – kérdeztem kicsit se kevesebb dühvel, mint Edward.

- Ő fele ennyire se viselkedik gyerekesen mint te jelen pillanatban – válaszolt.

- Megértem. Ashley a legjobb. Miért nem mész hozzá, és akkor nem kéne többet elviselned a gyerekes viselkedésemet! – válaszoltam sértődötten.

Ezután felálltam, és éppen ki akartam menni a teraszra, amikor valaki megfogta a karomat és visszatartott.

- Hová mész? – kérdezte Edward.

- Az egyáltalán nem tartozik rád – szóltam vissza.

Tovább akartam menni, de Edward szorosan tartott.

- Engedj el Edward – A hangom jegesnek hangzott.

- Nem akarhatsz egyedül kimenni. Ashley kezei közé akarsz futni? – kérdezte összeszorított fogakkal.

- Na és ha igen? Mit érdekel az téged. Akkor legalább megszabadulsz tőlem végleg – Majd felrobbantam a dühtől.

- Ne hülyéskedj Bella – Edward idegesnek tűnt.

- Ah, értem. Attól félsz, hogy kárt teszek a kis barátnődben – mondtam.

Edward elengedte a kezemet.

- Majd beszélünk ha újra normálisan tudsz viselkedni. De semmi esetre se mész ki a házból!

Ezzel kiment a nappaliból, és hallottam, ahogyan becsukódik a bejárati ajtó.

Mintha azt csinálnám, amit ő mond nekem. Edward nem mondhatja meg nekem, hogy mit tegyek, és mit ne. Éntőlem viselkedhet így Ashleyvel, de nem velem! Mindenki furcsán nézett rám. Kimentem a teraszra, és az erdő irányába futottam. Egy kis egyedüllétre volt szükségem.

Amikor már elég mélyen voltam az erdőben leültem a földre, és a hátamat nekidöntöttem egy fa törzsének. Becsuktam a szemeimet és elgondolkoztam.

Éppen két napja volt karácsony. Minden olyan szép volt. De Ashleynek megint mindent tönkre kellett tennie. De nem foghatok rá mindent Ashleyre. Ő most megint mindent megengedhet magának. Ott van neki Edward, aki mindig őt védi, még akkor is, ha tömeggyilkossá válna.

Edward csak miatta aggódik. Az, hogy mi történik velem teljesen mindegy számára. Még ha meg is ölne engem Ashley Edward biztos találna rá valami magyarázatot, hogy felmentse őt.

Felsóhajtottam magamban. Már semmi remény nem maradt, hogy Edward és én újra összejöjjünk. Ashley mindig útban lesz. Ha Claire-rel megölnénk őt, akkor Edward örökre megutálna engem miatta. D

E ha meg életben hagyjuk azt a kis bestiát, akkor meg mindig közék fog állni. Az első opcióval kell majd megtanulnom élni a jövőben. Mert se Claire se én nem vagyok hajlandó lemondani a bosszúnkról.

- nem mondtam neked, hogy nem hagyhatod el a házat – szakított ki a gondolataimból egy hang.

- Miért kéne hallgatnom rád? Azt hittem, hogy már hetedhét országon is túl vagy Ashleyvel. Egy újabb remény összetörve – válaszoltam mérgesen.

De a szemeimet nem nyitottam ki. Jelen pillanatban csak Edward látványa is feldühít.

- Nem azért vagyok itt, hogy veszekedjünk – mondta gyengéden.

- Mivel pillanatnyilag minden Ashleyről szól, ezért a veszekedés se maradhat el. Tisztán és érthetően kimutattad, hogy melyik oldalon állsz. Úgyhogy azt szeretném, ha békén hagynál. Még egyszer bebizonyítottad, hogy nem érdemled meg a bizalmamat – válaszoltam dühösen, és kinyitottam a szemeimet, hogy ránézzek.

Szomorúan nézett engem Edward. Bármennyire is sajnálom, ezúttal nem adom be egykönnyen a derekam. Nem addig, amíg Ashley mellett áll.

- Sajnálom azt, amit mondtam – próbálkozott újra.

Ezúttal egyenesen a szemébe néztem.

- Nem Edward, nem sajnálod. Akárhányszor Ashleyről van szó, te mindig az ő pártjára állsz. Én mindegy vagyok neked. Ha felbukkan itt, akkor fogd meg, és vidd el magaddal. Ő nem kívánatos itt. Senki nem fogja őt befogadni. Te vagy az egyetlen, aki mellette áll. Talán jobb, ha mindketten elmentek.

- Azt akarod, hogy elmenjek? – suttogta Edward döbbenten.

- Edward, te már döntöttél. Miért tegyünk úgy, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, amikor semmi sincs rendben? Kettőnk között ez már csak egy harc. Ha te Ashley mellett állsz, akkor jó. De tudnod kell, hogy ebben az esetben ellenem vagy. Nem felejtettem el, amit Claire-rel, Jasonnel és velem tett. De ez neked teljesen mindegy. Csak az a fontos, hogy Ashley jól legyen – válaszoltam megjátszott higgadtsággal.

De a valóságban egyáltalán nem ez volt az, amit éreztem. Iszonyatosan fájt, hogy elengedjem Edwardot. Magam mellett akartam tudni. De közben úgy is éreztem, hogy elárult engem. Hogyan bízzak így meg benne megint?

- Bella, én nem állok Ashley oldalán, és egyáltalán nem vagy mindegy nekem. De ellen vagyok annak, hogy megöljük őt. Ő miattam vált ilyenné – válaszolt Edward.

- Edward, ő már emberként is egy szörnyeteg volt! De ezt te egyszerűen nem akarod belátni. Te egy áldozatot látsz benne, de ő nem az. És soha nem is volt az – feleltem.

- Bella, ne beszéljünk többet róla. Szeretlek, és veled akarok lenni.

- Sajnálom Edward. De amíg mellette állsz, addig le kell mondanod rólam – válaszoltam szomorúan, és visszaindultam a ház felé.

Edward mellettem jött, de nem szólt egy szót sem. Úgy tűnt, nagyon bele van mélyedve a gondolataiba.

Léci ne bántsatok, már túlságosan mézes-mázos happy lett volna a történet:D Mindenesetre várom a kommenteket, az építő kritikákat is!:)