27. fejezet - Újabb komplikációk (1. rész)

Sziasztok!

Itt a következő fejezet ( első része). Bocsi, hogy ilyen rövid, de ma tényleg nincs időm többet írni, viszont megígértem, hogy felteszem. A második része még nem tudom mikor kerül majd fel, lehet, hogy csak egy hét múlva, majd attól függ, hogy menyi lesz a tanulnivalóm. Remélem, hogy azért tetszeni fog. Jó olvasást!:)

27. fejezet – Újabb komplikációk

- Van egy kis probléma. Ashely megszökött.

- Hogy-hogy nem láttad ezt előre Alice? – kérdeztem zavartan.

- A képessége miatt. Nem láttam semmit, mert manipulálta a látomásaimat. Te is tudod, hogy már a múltkor is ezt csinálta – védte meg magát Alice.

Tényleg, a képessége. Ez ki is ment a fejemből.

- Sajnálom Alice. Nem szemrehányás akart lenni. Csak egy kicsit össze voltam zavarodva.

Bocsánatkérően néztem a legjobb barátnőmre. Szerencsére nem vette magára az első megszólalásomat.

- Mi még mindig kilencen vagyunk, ő meg egyedül. Mit árthatna nekünk ez a kis hárpia? – szólt közbe Emmett is, magát egy kicsit sem meghazudtolva.

- Nem, nemsokára már tizenketten leszünk. Garrett, William, és David nemsokára ideérnek – válaszolt Carlisle.

Claire-rel kérdően néztünk egymásra.

- Kik ők hárman? – kérdezte Claire.

- A Denali-klán tagjai. Garrett Kate férje, William pedig Tanyaé. David a legfiatalabb, ő még csak huszonöt éve él velük – magyarázott Edward.

- Emmettnek igaza van. Mi itt kilencen vagyunk, Ashley meg csak egyedül. Ne értsetek félre, nem mintha nem örülnék, hogy jönnek még hárman, de mégis minek? Talán kicsit túlreagálják a helyzetet. Ezt a kis bestiát egyedül is el tudjuk intézni. – néztem kérdően a családomra.

- Ők tulajdonképpen csak Ashley után jönnek. De ha nem tudják utolérni Ashleyt, akkor idejönnek – válaszolt Carlisle türelmesen.

- Ha megjelenne itt Ashley, akkor gyorsan rendezzük le az ügyet. Tény, hogy soha nem fog minket békén hagyni, pontosabban soha nem fogja Edwardot és Bellát békén hagyni. Ezért az lenne a legegyszerűbb, ha megölnénk. Mindnyájan örülünk, hogy Edward és Bella újra együtt vannak, szerintem nem kéne megkockáztatni, hogy ez a kis bestia megint tönkretegye ezt – mondta Rosalie magán kívül a dühtől.

Rosalie a lelkemből beszélt. Még mindig a halálát kívántam azért, amit a barátaimmal és velem tett. Láttam Claire-n, hogy ő is ugyanígy gondolja.

- Rose, tudod, hogy mit gondolok a hidegvérű gyilkolásról. Ha felbukkanna itt a háznál, akkor mégegyszer megpróbálok beszélni vele. Ha ez nem válik be, akkor valami más megoldást kell találnunk. Úgy tűnt a telefonban, hogy Carmen nem igazán akarja visszavenni Ashleyt válaszolt Carlisle.

Ashely mindenkivel csak összeveszni tud.

- Én is ellen vagyok, hogy megöljük őt. Végtére is mégis csak miattam lett vámpír – mondta Edward letörve.

Az egyik kezemet a karjára raktam:

- Kedvesem, nem a te hibád, hogy vámpír lett. Ő akarta ezt. Hagyd végre abba, hogy mindent magadra vállalsz. Egyedül ő saját maga a hibás abban, hogy átváltozott. Csak nem tudja elfogadni, hogy te nem őt akarod. És higgy nekem, ha még egyszer a közeledbe jön, akkor közelebbről is meg fog engem ismerni!

- Nincs értelem most még ezen gondolkozni. Várjuk ki először, hogy hogyan alakulnak a dolgok. De semmi esetre se lesz újra ennek a családnak a tagja Ashley – próbált nyugtatgatni minket Esme.

David szemszöge

William, Eleazar és én éppen Ashley-t próbáljuk megtalálni. Éreztem én, hogy valamit forral a fejében. De a képességével mindig félre tudott vezeti minket. Edward rájött, hogy hogyan lehet kivédeni a képességét, de ez se mindig működött. Ez a lány nagyon jól tudja manipulálni a közelében lévő embereket. Még soha nem találkoztam ilyen lénnyel létezésem során. Mindenkit kijátszik egymás ellen. Rámászott Williamre is, csak hogy Tanyat idegesítse. És Garrettel is megpróbált flörtölni, csak hogy azt a tudatot keltse Kateben, hogy ő jobb nála. Ugyanezt Eleazarnál is megtette. Velem pedig Edwardot próbálta féltékennyé tenni, de ez nem igazán sikerült neki. Engem nem érdekelt ez a kis bestia, és Edwardot se nagyon. Az egyetlen dolog, ami Ashley mellett tartotta őt a bűntudata volt. De semmi más. Az ő szíve csakis Belláé.

Bella.

Biztos nagyon különleges. Edward egész nap csak róla áradozott. Tanya még régebben szerelmes volt Edwardba, de ő csak a hugakét szerette őt. És akkor jött Bella, és onnantól kezdve már semmi esélye nem volt Tanyanak. Eleinte ez eléggé lerombolta az egoját, de aztán találkozott Williammel, és el is felejtette Edwardot. Szerelem volt első látásra. Végre megtalálta élete párját, és Edwardot újra már csak bátyjaként látta.

Bella.

Az utóbbi években elég sokszor hallottuk a nevét. Hallottuk, hogy Edward hogyan szeretett bele az emberlányba, és hogyan hagyta el, azt remélve, hogy így Bellának normális élete lehet, majd hogyan találkoztak újra. Az utolsó aztán amit róluk hallottunk az volt, hogy Ashley meg akarta ölni őt és a barátnőjét, de végülis még meg tudták őket menteni a Cullenek. De Bella akkori barátján már nem tudtak segíteni.

Ebből a szempontból nem értem Edwardot. Jön egy fúria, és megpróbálja megölni élete szerelmét, és Edward életben hagyja őt, csak azért, mert bűntudata van. Még soha nem találkoztam még egy ilyen lénnyel se emberként se vámpírként, aki ilyen sok bűntudattal rendelkezett volna. Én már rég beleőrültem volna ebbe. De Edward mindig is ilyen volt. Mindegy miről volt szó, ő mindig mindent magára vállalt.

Kedves fiú, ez nem is kérdés. Tényleg kedvelem, és egész jól megértjük egymást. De néha azért nagyon idegesítő tud lenni.

Megszakítottam a gondolataimat, és tovább rohantam az erdőben. Ashley, ez a kis bestia. Ismét sikerült átvernie minket, és vadászat közben megszökött. Most itt futhatunk ,hogy megtaláljuk őt. De még nem lehet olyan messze, mert az illata erősen érződik még. Még legalább két órán keresztül futottam az erdőben, amikor újra találkoztam Williammel és Garrettel.

- Elvesztettük a nyomát – mondta William mérgesen.

- Úgy tűnik, hogy az illata mindenhol ott van. Valószínűleg ezt már előre eltervezte – értettem egyet Williammel.

- Éppen most beszéltem Carmennel. Haza kéne mennünk. Ott aztán majd megbeszéljük, hogy most hogyan tovább – mondta Garrett.

Hazafutottunk, és amikor hazaértünk, már az egész család a nappaliban várakozott. Eleazar, Carmen, Tanya és Kate kérdőn néztek ránk, Irina viszont morcosan.

Irina egy külön eset volt. Amikor megérkeztem a családba abban reménykedett, hogy talán összejöhetünk. De engem egyáltalán nem érdekelt. Még mindig nem találtam meg azt a vámpírt, akivel szívesen megosztanám az örökkévalóságot. Irina eléggé rosszindulatú volt. Soha senkinek nem kívánta, hogy szerencséje legyen, vagy hogy boldog legyen a két testvérén kívül. És sokszor irigységet is láttam a szemeiben.

- Tehát nem találtátok meg a lányt – állapította meg Eleazar.

- Nem. Valószínűleg mindent előre eltervezett. Az illata ott van mindenhol. Talán figyelmeztetnünk kéne a Culleneket. Szerintem rögtön hozzájuk megy. Mióta Edward Bellához utazott Ashley tele volt dühhel és gyűlölettel. Meg akarja ölni Bellát – válaszoltam.

- Rögtön felhívom Carlisle-t. Meg kéne beszélnünk, hogy most mitévők legyünk – nézett ránk Carmen elgondolkodva,

- Mi a francért foglalkozunk mi a Cullenek problémáival? Inkább örülnünk kéne, hogy végre elment Ashley. Csak bajunk volt vele. Nyugodtan ölje meg Bellát. Ő elvette akkoriban Tanya barátját, úgyhogy megérdemli! – kiabált Irina.

Mindannyian sokkoltan néztünk rá.

- Irina! Remélem, hogy ezt nem gondoltad komolyan. A Cullenek a családunkhoz tartoznak. És Bella nem vette el akkoriban a barátomat, mert Edward belé volt szerelmes, és nem belém. Különben is, most már itt van nekem William. Az iránta érzett érzéseim ezerszer erősebbek, mint azok, amiket egykor Edward iránt éreztem. Edward csak egy bátyj számomra. Nem kevesebb, és nem több. Miért kívánsz bárkinek is balszerencsét? Egy megkeseredett öregasszony vagy, és évről évre csak rosszabb lesz! – kiabált most már Tanya is.

- Akkor most mindenki nyugodjon le. Irina, nem szeretném, ha még egyszer ilyet mondanál egy családtagunkról. Claire és Bella most már Cullenékhez tartoznak, így már a mi családunknak is tagjai. – nézett rá Eleazar szemrehányóan Irinára.

- Csodás! Ki miatt csináltam akkor ezt? Ashley rámászott a férjeinkre. El kellett már végre küldenünk. Csak miattatok tettem ezt az egészet! És ez a köszönet? – üvöltött Irina mint egy fúria.

Döbbenten néztünk rá.

- Nem te tetted, ugye? Mond, hogy nem segítettél megszökni Ashleynek! – beszélt Garrett veszélyesen nyugodtan.

- Mindannyiunknak pokollá tette az életét. El kellett végre tűnnie. Tudtam, hogy meg akar szökni. Így hét felajánlottam neki, hogy segítek. Alattomos sokszor, de különösebben nem valami intelligens. Így hát megmondtam neki, hogy hogyan tud átverni titeket. Tegnap felvettem pár ruháját, és körbefutottam az erdőben, hogy ott legyen az illata mindenhol. Hálásnak kéne lennetek nekem. Csak el akarta venni a férjeiteket! – vitatkozott tovább Irina.

- Te nem vagy normális! – Kate hitetlenkedve nézett testvérére.

- Mintha érdekelne téged, hogy Ashley el akarja venni a férjeinket. Csak attól féltél, hogy tovább flörtöl Davidel. Ez az igazi oka annak, hogy segítettél neki. Szerinted nem láttuk, hogy milyen utálattal néztél mindig rá, amikor megkörnyékezte Davidet, hogy féltékennyé tegye Edwardot? – kiabált Tanya. – Ha bármi történik Bellával, soha nem bocsátunk meg neked. Szégyellem, hogy a testvérem vagy!

Mindannyian nagyot csalódtunk Irinában. Nem volt könnyű vele. De soha nem gondoltuk volna, hogy ilyen mélyre süllyed.

Irina egy szúrós pillantást vetett még ránk, majd elrohant.

David, Garrett és én elmegyünk most a Cullenekhez. . Talán ha szerencsénk van ráakadunk Ashleyre mielőtt Kanadába érne. Ha odaérünk, akkor megbeszéljük majd a Cullenekkel, hogy most mitévők legyünk. Carmen kérlek hívd fel Carlisle-t és szólj neki. Mi pedig amilyen gyorsan csak tudunk elindulunk. Már így is túl sok időt veszítettünk – mondta William Garrettre és rám nézve.

Miután mindketten elköszöntek a feleségüktől el is indultunk. Nagyon remélem, hogy összetalákozunk Ashleyvel. Halványan, de rátaláltunk Ashley nyomára, így azt követtük. Olyan gyorsan futottunk, ahogy csak bírtunk. Már egy napja úton voltunk, amikor egy erdőben egy férfi tetemére bukkantunk. Nem rég halt még csak meg. Maximum 5 órája.

Tudtam, hogy Ashley nem szándékozott örökké álltavéren élni. Ezt mind csak a látszat kedvéért tette, Edward és mimiattunk. Néha úgy jött vissza vadászatról, hogy egy vörös csak húzódott a szemében, és mindannyian tudtuk, hogy mit jelent ez. Persze Ashley megpróbálta balesetnek beállítani. Nem tudom, hogy Edward hitt-e neki. De még ha csak egyszer történt volna. De vagy négyszer-ötször jött így vissza. Ennyi azért már nem lehet baleset.

Megfogtuk a tetemet, és elégettük, miközben William felhívta Carlisle-t, és elmondta neki, hogy Ashley megölt egy embert. Ezután futottunk tovább Kanada felé. Ashley illata egyre gyengébb lett, amikor is egyszer csak elvesztettük teljesen.

- Nem tűnhetett el csak úgy – mérgelődött Garrett.

- Ez a lány okosabb, mint gondoltuk – válaszoltam.

- Ez nem segít nekünk. William, hívd fel Carlisle-t, hogy elvesztettük a nyomát. Most akkor rögtön a Cullenék felé vesszük az irányt – Garrett megpróbálta kontrollálni a dühét.

Legalább már átléptük a kanadai határt. Legkésőbb ma estére ott leszünk a Culleneknél. Miután William beszélt Carlisle-al újra futásnak eredtünk. Csak reménykedni tudtam benne, hogy még Ashley előtt odaérünk.