29. fejezet - Pasi est és újabb problémák Ashleyvel

Sziasztok!

Itt a következő fejezet, ahogy ígértem. remélem tetszeni fog, várom a kommenteket! Jó olvasást! :)

29. fejezet – Pasi est és újabb problémák Ashleyvel

Edward szemszöge

A nappaliban ültünk, és autókról, technikáról, és számítógépes játékokról beszélgettünk, míg egyszer csak Emmett Davidhez nem fordult.

- Szóval David, mi van közted és Claire között? – Davidnek az egész arca ragyogott.

- Még soha nem találkoztam még egy ilyen nővel, mint Claire. Ő különleges. Ezt rögtön éreztem, amikor legelőször a szemébe néztem. Olyan sok közös van bennünk. És ő olyan életvidám, mindig a dolgok jó oldalát nézi. Talán még korai lenne szerelemről beszélni. De már nem tudom elképzelni az életemet nélküle.

Mindannyian egymásra vigyorogtunk.

- Hát David, a jelek szerint ez telibe talált téged. De természetesen még korai lenne szerelemről beszélni – nevetett Garrett, és rákacsintott Davidre.

- Nem akarok ajtóstól rontani a házba, és rögtön levadászni őt – válaszolt David félénken.

- Szerintem Claire is így érez irántad – mondtam bátorítóan.

- Nagyin remélem – sóhajtott fel David.

- Úgy látszik egy új nőt hozol majd a klánunkba. Mondjuk amíg nem Ashley az, addig minden nőt szívesen fogadunk – vigyorgott William is.

- Először szerintem Bellától kéne engedélyt kérned – mosolygott Carlisle. – Ő igencsak védelmezi a családját.

- Most hogy így a két aggódó gyermek szóba jött… - szólt közbe Jasper is, és mindannyian rámnéztek.

- Mi? Mit csináltam rosszul? – kérdeztem összezavarodva.

- Edward, nem lehetsz ilyen hülye! Soha ne állj szembe a barátnőddel, mert akkor még vagy száz évig ezt hallgathatod majd – mondta Emmett.

- Nem tudom mit kéne tennem. Bellának igaza van. Ashley csak egy kis bestia. De mit csinálhatnék? Felelősnek érzem magam érte. Ha nem lennék, akkor Ashley még ember lenne! – mondtam kétségbeesetten.

Tényleg megértettem Bellát. Ha ő állna egy másik férfi mellé, akkor én is dühös lennék. De be kell vallanom, hogy az azért tetszik, hogy féltékeny, ennél jobb módszerrel ki sem mutathatná a szerelmét.

- Édes istenem, Edward. Nyisd már ki végre a szemeidet! Ashley provokálta ki ezt. Ő akart vámpír lenne, ő akart téged, és még sok mást is akar. Szerinted én ha egy másik nő pártjára állnék mit csinálna velem Rose? – mondta Emmett egy kissé dühösen.

- Tudom mit tenne veled Rose. Végtére is láttam, amikor akkoriban Bella mellé álltál. Szerencsére most már jobban megértik egymást – sóhajtottam.

- Emmettnek igaza van, Alice se bocsátana meg egyhamar. Sok bosszúságot meg lehet spórolni azzal, ha valaki nem fordul a saját barátnője ellen. És a jutalom is bőséges – válaszolt Jasper kétértelműen.

Igen, el tudom képzelni, hogy hogyan jutalmazzák meg őket. Elég sokszor kellett már végighallgatnom a „jutalmazásukat”. Bár, nemrég Bella is tett erre utalást. Jóllehet szerintem Bella túlreagálja a dolgokat, de néha tényleg idiótán tudok viselkedni. Meg fogom mutatni Bellának, hogy mellette állok!

Az én Bellám.

- Valószínűleg igazatok van. Én is jutalmat kapnék Bellától pofon helyett, ha mellé állnék – sóhajtottam.

- Szerintem jó helyen kapizsgálsz fiam – kacsintott rám Carlisle.

- Az anyád egy angyal. De ha egyszer is egy másik nő mellé állnék őhelyette, akkor már én se nevetnék többet.

Mindannyian döbbenten néztünk Carlisle-ra. Esmet egyikünk se annak a harcos típusnak ismerte. Eddigi életem során nem is tapasztaltam, hogy ilyen is lehet.

- Ismered Tanyat. Gondolod, hogy elfogadná ezt? – kérdezte William.

- Nem, semmi esetre sem! – mondtam teljes meggyőződéssel.

Tanya igencsak temperamentumos személyiség.

- Igen, de mindannyian csak nők. Azt akarják, hogy a férjük mellettük álljon. Szóval a francba is csináld azt amit Bella kér! Vagy pokollá fogja tenni az életedet – szólt közbe újra Emmett.

- Igen, Edward. Hallgass erre az emberre, neki már elég tapasztalata van a fúriákkal – nevetett Jasper.

- Azért a te Alice-d se egy angyal – mondta Emmett felháborodottan.

Erre mindanniyan elkezdtünk nevetni. De én gyorsan újra komoly lettem.

- De Bella annyira megváltozott. Öntudatos lett. Teljesen más, mint az én kicsi Bellám. Szeretem az erős, öntudatos Bellát. De még hozzá kell szoknom. Korábban, amikor még ember volt, mindig olyan érzésem volt, hogy szüksége van rám. Szerettem, hogy meg tudom őt védeni. Most meg úgy érzem, hogy többé már nincs rám szüksége.

Carlisle az egyik kezét a vállamra tette.

- Még ha Bella most öntudatosabb is, ő még mindig ugyanaz a Bella. Szüksége van rád. Amint felébredt vámpírként, rögtön téged keresett. Még amikor nem is volt hajlandó beszélni veled telefonon, még akkor is többször is megemlített téged.

- Te vagy a lelkitársa. Neki ugyanannyira szüksége van rád, mint neked rá – válaszolt Jasper.

Nagyon megkönnyebbültem a hallottaktól.

- Mindenképpen be fogom bizonyítani Bellának, hogy én az ő oldalán állok. Ő egyszerűen túl fontos nekem, hogy egy ilyen apróság közénk álljon! – válaszoltam magabiztosan.

- Hajrá! – kiabálták mindannyian egyszerre. Erre mindenki elkezdett nevetni.

- Most, hogy ezt a kis problémát megoldottuk áttérhetnénk fontosabb témákra… AUTÓK! – nevetett Emmett.

Tipikus Emmett. Minden szituációban fel tudja oldani a feszült légkört. A továbbiakban még beszéltünk autókról, technikáról, és nőkről, valamint az ő bonyolult lényükről. Éppen amikor már szétszéledtünk volna hallottam, ahogy Bella hív minket. Egy másodpercen belül már mindenki Alice szobájában volt. Láttuk, hogy Alicenek látomása van. Amikor felébredt ebből a transz-szerű állapotból, csak annyit mondott:

- Ashley… itt van!

Bella szemszöge

- Hol? – kérdeztem.

- Nem messze innen, az erdőben. Húsz percnyire – válaszolt Alice.

Itt az ideje, hogy a kicsi, gyámoltalan Bellát kiengedjem. Ijedten néztem Edwardra, és megjátszott idegességgel harapdáltam az alsó ajkamat. Bevált. Edward odajött hozzám, szorosan megölelt, és megnyugtatóan simogatta a hajamat. Rose-ra néztem, aki ravaszul rámkacsintott. Nehezemre esett, hogy ne vigyorogjam el magam.

- ne aggódj, már vigyázok rád, Ashley egy ujjal se fog hozzád érni – suttogta Edward a hajamba.

Hálásan néztem rá, mosolyogva. A kis szempilla-rebesgetésem úgy tűnik működött. Még közelebb húzott magához Edward, én meg átöleltem a derekát. Mindennél jobban szeretem Edwardot. Tényleg! Néha nagyon dühös tudok rá lenni, de soha nem fog elmúlni ez a szerelem, amit iránta érzek. De egy valamire rájöttem: a pasik mind barlanglakó ősemberek. Mind az emberek, mind a vámpírok. Az összes ugyanolyan. Amint egy nő egy szomorú pillantást küld feléjük, vagy védtelennek és törékenynek mutatja magát, az összes elolvad abban a pillanatban, és onnantól kezdve bármit megtesznek érte. Ezt előbb is mondhatták volna. Akkor nem kiabáltam volna Edwardal, hanem inkább az érzékeny oldalamat mutattam volna neki.

- Nem tudod, hogy ide akar-e jönni? – kérdezte Emmett.

- Igen. Láttam őt, ahogy átfut az erdőn, és hozzánk akar jönni. Utána eltűnt a látomásom. Szerintem megint félre akar vezetni engem. Csak figyelmetlen volt, ezért láttam, hogy mit tervez. De az biztos, hogy nemsokára itt lesz.

- Ez a nő őrültebb mint ahogy azt gondoltam. Mi jó származik neki abból, hogy idejön? – kérdezte David.

- El akarja venni tőlem Edwardot – mondtam megjátszott kétségbeeséssel. Bár ettől a gondolattól újra elég dühös lettem.

Edward a kezei közé vette az arcomat, és én szomorúan néztem rá.

- Ne félj, szerelmem. Nem fog megkapni engem Ashley. Én csak a tied vagyok – válaszolt gyengéden. Ezután megcsókolt, és ez az egy csók többet mondott száz szónál.

- Most menjünk le a nappaliba, és várjuk meg ott Ashleyt. Beszélni fogunk vele, és majd meglátjuk, hogy mire megyünk vele. Ne aggódjatok, mi mégegyszer nem vesszük magunkhoz. Csak meg kell erősítenünk benne mégegyszer, hogy nem látjuk őt szívesen. Talán belátásra bírhatjuk, és magától is elmegy innen anélkül, hogy újabb bosszúságokat okozna nekünk – rendelkezett Carlisle. Az utolsó szavai reményteljesek voltak.

Mielőtt lementünk volna a nappaliba még gyorsan odasúgtam Alice-nek, hogy ő és a többiek ne gondoljanak a mi kis tervünkre. Semmire nem megyek azzal, hogy a védtelen kislányt játszom, ha Edward meglátja a tervünket a többiek fejében. Alice megnyugtatott, hogy ő majd szól a többieknek is, hogy ügyeljenek erre.

Lementünk a nappaliba, és leültünk. Én Edward mellé ültem, aki továbbra is a karjaiban tartott.

- Miről akarod őt meggyőzni? Hiszen ennek semmi sem jut el az agyáig. Különben is mit számít az, hogy hova megy? Ő már eljátszotta a bizalmunkat! – kiabált Rosalie dühösen.

- Csak arra gondoltam, hogy lehet, hogy csak Edward miatt van itt, hogy rávegye, hogy menjen vele – mondta Jasper.

Erre én még szorosabban húztam magamhoz Edwardot, ami természetesen neki is feltűnt, és újra végigsimított az arcomon nyugtatólag.

Kopogtak az ajtón, mire én teljesen lemerevedtem.

- Ne aggódj. Megmondtam, hogy veled maradok, és ezen Ashley sem változtathat – suttogta Edward olyan halkan, hogy csak én értsem.

Carlisle odament az ajtóhoz, és akkor meghallottam azt a hangot, amit a világon a legjobban gyűlölök.

- Edwardhoz akarok menni! – követelőzött Ashley.

- Neked is jó reggelt. Nem szeretnél először bejönni? – kérdezte Carlisle nyugodtan.

Ashley szabályosan beviharzott a szobába. Mindannyiunkon gyűlölettel nézet végig, míg meg nem akadt a szeme Edwardon. Ahogy Ashley szemébe néztem ijedten felköhögtem.

A szemei mélyvörösek voltak.

Szóval teljesen felhagyott azzal, hogy állatvérrel táplálkozzon. Ashley halkan felmordult. Belül fortyogtam a dühtől. De kívül még mindig a kicsi törékeny Bellát játszottam. „Védelmet keresve” közelebb bújtam Edwardhoz, és megjátszott bizonytalansággal néztem rá.

- Már megint az ujjai köré csavart ez a kis boszorkány? – kiabált Ashley. Edward halkan felmordult.

- Meg ne halljam még egyszer, hogy ilyen hangon beszélsz Bellával! – válaszolt Edward fenyegetően.

- Edward, azért vagyok itt, hogy megkérjelek, hogy gyere velem.

Egyik pillanatról a másikra Ashley gonosz boszorkányból ártatlan kislánnyá változott. Csak úgy fortyogtam a dühtől és a gyűlölettől. Nem sok hiányzott, hogy rávessem magam Ashleyre.

- nem megyek veled Ashley. Az én helyem itt van Bellával és a családommal. Nem engedem el Bellát soha többé. Megpróbáltam megértő lenni veled. De te csak újabb bosszúságokat okoztál. Többé nem tudok, és nem is akarok segíteni neked. Nézz magadra. Embervérrel táplálkozol. Az ilyesmit én nem tudom tolerálni. Szeretnélek megkérni, hogy menj el – válaszolt Edward higgadtan.

Erre Ashley újra gyűlölettel nézett rám.

- Elfelejtetted azt az időt, amit Alaszkában töltöttünk? Azt mondtad, hogy soha többé nem hagysz el. Azt mondtad, hogy soha semmi komoly nem volt közted és Bella között, hogy engem szeretsz. Megváltozott a véleményed? Megígérted, hogy karácsony után újra visszajössz. A családodnak is el akartad mondani, hogy összeházasodunk. Miért fordulsz szembe velem?

Halkan felmordultam. Hogy én mennyire utálom ezt a kislányos hangot. Tudtam, hogy hazudik Ashley. De ennek ellenére csak még dühösebb lettem.

- ne higgy neki Bella, hazudik – szólt közbe William.

- Tudom, hogy hazudik. Ahhoz képest, hogy vámpír, elég rosszul hazudik – válaszoltam, és Ashleyre néztem.

Ezzel a mondatommal úgy tűnt, csak még jobban feldühítettem őt. Nem sokra volt egy hisztérikus kitöréstől.

- Nektek fogalmatok sincs. Velem sokkal jobban érezte magát az ágyban, különben már sokkal előbb visszament volna hozzátok – kiabált Ashley.

Mielőtt rá tudtam volna vetni magam Ashleyre Alice mellettem termett.

- Bella, gyere kérlek. Beszélnem kell veled.

Mégegyszer ránéztem Ashleyre gyűlölettel, majd kimentem Alice-szel a teraszra. Még hallottam Rosalie-t, hogy azt mondja:

- Szóval Ashley, jó volt újra látni téged. De amint látod Edward nem akar veled menni, és már nincs több ok arra, hogy itt maradj, és a nem kívánt jelenléteddel boldogíts minket.

- Akkor megyek el, amikor akarok – kiabált rá Ashley Rosalie-ra.

- Ezt nem te döntöd el – morgott Edward.

Legalább most már mellém áll. Én nem is kértem többet. Mikor Alice-szel kiértünk a teraszra felé fordultam.

- Teljesen megőrjít engem, Alice. Már nem sok választott el attól, hogy rávessem magam – mondtam olyan halkan, hogy csak Alice hallja.

- Tudom Bella. Ezért hívtalak ki. Volt egy látomásom rólad, amiben megölöd Ashleyt. Ne hagyd, hogy provokáljon. Ő nem ér meg ennyit. Ő egyedül van, mi meg tizenketten. Ashley csak veszíthet. Most nyugodj le, és akkor újra bemegyünk – válaszolt Alice, és megölelt.

- Azon csodálkozom, hogy Jasper nem próbált meg lenyugtatni minket.

- Ő maga is dühös, és így nem képes lenyugtatni még minket is. Ha megpróbálná, akkor valószínűleg pont ellenkező hatást érne el – magyarázta Alice.

Párszor még megnyugtatóan végigsimított a karomon, majd újra bementünk. Ahogy bementünk a házba majdnem elveszítettem az önuralmamat. Ashley az én helyemen ült Edward mellett. Edward eltávolodott tőle, már ha ez egyáltalán lehetséges volt azon a szűk helyen. Rá tudtam volna venni Ashleyt, hogy álljon fel a helyemről, de jobb ötletem volt. Éppen hallottam, ahogy Claire-hez beszél.

- Ahogy látom nálad hibát vétettem. Milyen bosszantó – mondta a kis bestia.

- Nekem egy nagyon nagy szívességet tettél – válaszolt David Claire helyett.

Ekkor vettem csak észre, hogy David fogja Claire kezét. Claire még mézes-mázosan hozzáfűzte:

- Úgy tűnik, hogy te semmit sem tudsz jól csinálni.

Erre válaszul kapott is egy dühös pillantást Ashleytől.

- Egyébként is, Claire egy szívesen látott családtag, ami rólad nem mondható el – mondta Jasper.

Látni lehetett, hogy hogyan próbálta meg visszatartani Jasper a kitörni készülő dühét. Megengedtem magamnak egy halk, győztes kuncogást. Ezzel újra magamra vontam Ashley figyelmét. De mielőtt bármit is mondhatott volna Esme odament hozzá.

- Nem azért engedtünk be a házunkba, hogy mindenkit szidj és megsérts.

Esme dühösen nézett Ashleyre. Márpedig nem könnyű dolog Esmet feldühíteni. Éppen egy csípős választ készült adni Ashley Esme szavaira, amikor én halkan figyelmeztetően felmordultam.

- Ne merd felemelni a hangod Esmevel szemben – válaszoltam veszélyesen halkan, és édekezően „anyukám” elé álltam.

Mivel úgy tűnt, hogy nem mer visszaszólni éppen odaakartam menni Edwardhoz, amikor ez a kis senkiházi megállított.

- Bella remélem nincs ellenedre, hogy Edward mellé ültem. De hát te felálltál, és már csak ez az egy hely volt szabadon. És hát Edward is azt akarta, hogy mellé üljek – mosolygott rám megjátszott ártatlansággal. De a gonosz lényét nem tudta túljátszani.

Edward éppen válaszolni akart valamit, amikor én nyugtatólag rámosolyogtam. Tovább mentem Edwardhoz, és azt mondta barátságosan, Ashleynek címezve:

- Hát persze, hogy nem, Ashley. Hiszen én felálltam, te pedig elfoglaltad a helyemet.

Ezzel leültem Edward ölébe, és átkaroltam a vállát. Úgy ültem, hogy egy falat képezzek Edward és Ashley között, amire mindenki elkezdett nevetni. Kivéve Ashleyt, aki fortyogott a dühtől és a gyűlölettől. Rá tettem még egy lapáttal a szituációra, amikor megcsókoltam Edwardot szenvedélyesen, amit ő szintén szenvedélyesen viszonzott. Ami nem is csoda, hiszen két napig nem csókolhatott meg. Hallottam, hogy Ashley felháborodottan felköhög, és nehezemre esett, hogy ne nevessek. Jasper hozzászólása se segített sokat.

- Azt hiszem ez mindannyiunknak megmutatta, hogy hol Edward helye.

Ashley felugrott, és elkezdett kiabálni velem.

- Azt akarom, hogy vedd le a kezeidet Edwardról! Bárcsak sikerült volna megölnöm téged akkoriban!

De én higgadtan néztem rá, és válaszoltam:

- Sajnos ezt nem tehetem.

- És én sem akarom, hogy levegye a kezeit rólam. Azt nem tudnám elviselni – fűzte hozzá Edward, és szerelmes tekintettel rámmosolygott.

- Tudom, hogy kínoz a gondolat, hogy még mindig élek. De nagyon hálás vagyok. Így örökre együtt lehetek Edwardal – mosolyogtam rá Ashleyre megjátszott hálával.

- Ne legyél szomorú Ashley. Rád is vár valaki a világban… feltéve, hogy az a férfi vak, süket, és néma – szólt közbe Emmett is vigyorogva.

Carlisle megpróbálta kicsit oldani a szituációt.

- Nem jutunk semmire azzal, ha szétszedjük itt egymást. Ashley, jobb lenne, ha most elmennél. Ahogy látod, Edward nem akar veled menni. Így nincs okod arra, hogy itt maradj – Ashley dühösen nézett Carlisle-ra.

- Kidobsz?

- Neked is adtunk esélyt. És különben sem akarunk többé magunkhoz venni. Eljátszottad a bizalmunk. És ahogy azt mindenki láthatja, a táplálkozási szokásaidat is megváltoztattad. Félnünk kellett, hogy ráveted magad a szomszédra. És nem csak erről van szó. Te csak veszélyt jelentesz számunkra – válaszolt Carlisle még mindig higgadtan, bár már ő is meglehetősen dühös volt.

- Magyarul: nem akarunk téged, nem szeretünk téged… TŰNJ EL! – mondta Rosalie.

Alice, aki egész idő alatt meglepően nyugodt volt, csak annyit mondott:

- Attól a naptól kezdve, hogy megismertünk, csak bosszúságot okoztál nekünk. Elviselhetetlen vagy!

- Most már elég! Menjünk Edward! – mondta Ashley.

- Mond csak, nem hallottad, vagy csak tényleg ennyire hülye vagy? Edward nem megy veled sehová.

Rosalie kezdte elveszíteni a türelmét.

Ahogy már elmondtam, Ashley. Megpróbáltam megértő lenni veled. Még akkor is, amikor rátámadtál Bellára. De többé nem engedhetem, hogy közénk állj. Azt akarom, hogy azonnal hagyd el a házat, és ne zaklass többé! – Edward próbálta kontrollálni a dühét.

- De Edward, hova menjek? – kérdezte Ashley újra a kislány hangján, hogy visszaszerezze Edwardot. Én csak a szemeimet forgattam. – Nem hagyhatsz egyedül. Te vagy az oka, hogy vámpír vagyok. Te tettél azzá, ami vagyok.

Most újra jön a te-vagy-mindenért-a-hibás kör. Remélem Edward nem dől be neki.

- Ezen előbb kellett volna elgondolkoznod. Különben is, te provokáltál. Élned kell a döntéseid következményeivel – válaszolt Edward hűvösen.

Mindannyaian döbbenten néztünk Edwardra. Jól hallottam azt, amit mondott? Végre rájött, hogy nem ő a hibás. Ashley sokkoltan nézett rá, majd gyűlölettel a többiekre.

- Ezt nem gondolod komolyan – válaszolt a kis szörnyeteg.

- De, komolyan gondolja. Higgy nekem, én már csak tudom – vigyorgott rá Jasper.

- Még nem végeztem veletek. Újra jönni fogok! – kiabálta Ashley, majd eltűnt.

Megkönnyebbülve néztem Edwardra, és adtam egy csókot az orra hegyére.

- Az az érzésem, hogy beváltja a fenyegetését.

- nekem is, szerelmem – válaszolt Edward sóhajtva.

- De büszke vagyok rád. Tényleg azt hittem, hogy újra felülkerekedik majd rajtad a bűntudat – mondtam őszintén.

- Páran a családból elég világosan elmagyarázták, hogy nem én vagyok a hibás. Különben is veled akarok maradni. Azt akarom, hogy tudd, hogy soha többé nem hagylak el. Vissza fogom nyerni a bizalmadat – válaszolt Edward, és még közelebb húzott magához.

Ez a tudat megnyugtatott, és egy hosszú csókkal köszöntem meg Edwardnak.