32. fejezet - Tervek (1. rész)

Sziasztok!

Bocsi, hogy nem tudtam felrakni a fejezetet, de el vagyok tiltva a laptopomtól és még nem tudom meddig. De sikerült most egy kicsit feljönnöm földrajz projekt álcával, úgyhogy legépeltem egy kicsit az új fejezetből. Nem sok, ezért előre is bocsi, de több a semminél. Az, hogy ennek a fejezetnek hol a vége, az nem igazán számít, csak azért itt van vége, mert ennyi időm van. Jó olvasást, és mégegyszer bocsi! ( a tiltakozás nagyon aranyos tőletek, most hogy rápillantottam a chatre, köszönöm szépen, de nem hiszem, hogy anyukámat ezzel meg tudnátok győzni)

32. fejezet – Tervek

Claire és én a szobájában ültünk, és a tervünket készítettük elő.

- Mond csak Claire, el tudtad rejteni a gondolataidat Edward elől? – kérdeztem aggódva barátnőmet.

- Hát nem volt egyszerű, de szerintem sikerült. Végig Davidre gondoltam, és az iránta érzett aggodalmamra. Tulajdonképpen nem hazudtam Edwardnak, csupán nem a fő gondolataimat mutattam meg neki. Tényleg aggódom Davidért.

- örülök, hogy Edward az én gondolataimat nem hallja. Nem hiszem, hogy túl jól el tudnám rejteni előle a gondolataimat. Csodálkozom, hogy neked sikerült – válaszoltam.

- Csak azért sikerült, mert hihetetlenül mérges vagyok Ashleyre. Meg Alice-t is szeretnénk visszakapni. Bár, ha úgy vesszük, Ashley tulajdonképpen szívességet tett nekünk. Mindketten bosszút akarunk állni. De eddig nem volt rá alkalmunk, mert nem akartuk feldühíteni a családot. Ő meg önszántából idesétált hozzánk most. A legjobb az lenne, ha két tervünk is lenne. Nem tudhatjuk, hogy a többiek mit terveznek. De mindenre fel kell készülnünk.

- Claire, te egy zseni vagy! Kezdjük is, nehogy gyanakodni kezdjenek a többiek.

- Egy valami biztos. David és Edward mindketten ehhez két kis ribanchoz akarnak menni, hogy visszahozzák Alice-t. De még a legnagyobb jóindulattal sem tudom elképzelni, hogy Irina és Ashley simán visszaadnák Alice-t. Ők is tudják, hogy David és Edward nem akarnak velük maradni. Bár nem túl intelligensek, de biztosra veszem, hogy velünk és Alice-szel terveik vannak még – gondolkodtam hangosan.

- A terv: Amint Edward, David és a többiek elindulnak, követjük őket. Elég nagy távolságot kell tartanunk tőlük ahhoz, hogy ne halljanak minket, és ne érezzék az illatunkat se. Meghúzódunk a háttérben, és megnézzük, hogy Ashleyékkel van-e Alice. Amit én őszintén szólva eléggé kétlek, hogy meg fog történni. Ezután teszünk majd egy kis kerülőt, hogy bejussunk az erdőbe. Hátulról Ashleyre vetjük magunkat. Ráveszed őket, hogy engedje el Alice-t, én pedig kicsit megröptetem őt a környéken. Nem tudom, hogy Irinával mit csináljunk, de Ashley nem fogja túlélni ezt a kalandot, az biztos!

Egy valamit be kell látnom: Claire a tervezés világbajnoka.

- Miért akarod őt körberöptetni, amikor én simán rávehetem őt, hogy mindent megcsináljon, amit csak akarok? – kérdeztem Claire-t összezavarodva.

- Bella, én is szórakozni akarok – válaszolt Claire vigyorogva.

Oké, bevallom, egy kis szadista hajlama is van.

- Akkor térjünk át a B tervre – kezdtem.

- Mindenképpen meg kell várnunk, míg a többiek elhagyják a házat. Itt is hátulról kéne rátámadnunk Ashleyre és Irinára, és ha nem lesz velük Alice, akkor pedig egyszerűen ráveszem Ashleyt, hogy vigyen minket oda hozzá. Szerintem Jasper mindenképpen a mi oldalunkon lesz. Elvégre vissza akarja kapni a feleségét. Szerintem neki azzal se lesz problémája, hogyha megöljük Ashleyt és Irinát is. Már ha Irinát is meg kell majd ölnünk. Ashley biztos meg fog halni. Jobb, ha nem is gondol Edwardra, különben nagyon fájdalmas halála lesz – latolgattam hangosan.

- Ez Irinára is érvényes – válaszolt Claire.

- Van még valami átgondolandó? Ashley befolyásolni tudja a gondolatokat és a látomásokat. De ez ránk nem hat. Van valamilyen képessége Irinának? – kérdezte Claire.

- Nem tudom. Mindenképpen meg kell tudnunk, hogy ne érhessen minket kellemetlen meglepetés – mondtam.

- Majd meglátjuk, hogy a többiek mit terveztek. Lehet, hogy majd improvizálnunk is kell majd – fűztem még hozzá, miközben az alsó ajkamat harapdáltam.

- Claire, még egyszer szerettem volna veled beszélni. Edward azt mondta, hogy úgy döntöttél, hogy Daviddel mész. Remélem tudod, hogy én nem foglak visszatartani, ha ezt szeretnéd. De semmi esély nincs arra, hogy ideköltözzetek Daviddel? – kérdeztem Claire-t.

- Tudod, hogy nem szívesen hagylak el titeket. És most, hogy Irináról is tudok, nem vagyok benne olyan biztos, hogy Alaszkába akarok költözni. De van egy oka annak, ami miatt a Denali-klán mellett döntöttem. Még régebben volt egy beszélgetésem Carlisle-lal. Ő mesélt nekem a Volturiról. Azt mondta, hogy ők egyfajta uralkodócsalád, és hogy a Volturik után a Cullenek a legnagyobb vámpírcsalád. És hogy a Volturi nem kedveli azokat a vámpírokat, akik állatvérrel táplálkoznak. Carlisle úgy gondolja, hogy miután a személyünkben újabb két taggal bővült a család, ez nem tetszik majd nekik, és jelentkezni fognak majd. És ha még a képességeinkről is tudomást szereznek, akkor meg fognak támadni minket. De mivel mi mindig nyugodtan és feltűnésmentesen élünk, annak is nagy az esélye, hogy békén hagynak minket.

Hírek

Sziasztok!

A napokban a következő, nagyon fontos levelet kaptam:

Kedves írótársam!

Szólni szeretnénk, hogy mostanába egy személy lekoppintja a töriket!
Mivel nem szeretnénk, hogy mással is ez történjen kérünk, hogy vigyázz!
A következő nevű emberrel ne beszélj vagy próbáld meg elkerülni: Tami, VIV
Nem mondjuk, hogy mindenki koppint, de vigyázzatok!
Könyörgünk ezt tegyétek ki és irjátok ki a blogotokra, hogy egyetértetek velünk abban, hogy ez undorító.
Aki szórul-szóra másol az undorító!
Léci írd ki a blogodra, hogy lássa a másoló, hogy mi segítjük egymást ellene!
Könyörgünk segíts hogy senki más ne járjon úgy mint mi!
Itt egy-két dolog amiről megismerhetitek!

Alice oldalát: http://boldogveg.blogspot.com/
Erre:http://ennyitaboldogvegrol.blogspot.com/

Erre másolta le:http://alkonyatmaskepp.blogspot.com/
Ivi oldalát:http://feketeangyalsaga.blogspot.com/

Kérjük ird kia blogodra, hogy ezt nem tartod etikusnak, hogy érezze, hogy mi mind egy közösség vagyunk!

Előre köszönjük:Alice és Ivi

Természetesen mint író én is tudom, hogy milyen rosszul tud esni, ha valaki szóról szóra lemásolja a történetedet, és akkor utána őt olvassák sokan, és nem téged. Ezért szeretném megkérni ezt az embert, ha esetleg már gondolt ennek a történetnek a lemásolására, vagy netalán már meg is tette volna, hogy gondoljon bele ebbe. Az olvasóimat pedig szeretném arra megkérni, hogy ha esetleg valahol máshol találkoznának ugyanezzel a történettel, akkor kérlek titeket szóljatok!

Sziasztok!

Mostanában elég sokan kéritek, hogy nézzem meg a blogotokat, és írjak róla véleményt. Először is szeretném elmondani, hogy ez nekem mekkora megtiszteltetés, hogy ezt kéritek, hiszen eszerint számít nektek az én véleményem, és szerintem ennél nagyobb bókot szinte nem is kaphatnék. Viszont sajnos nincs túl sok szabadidőm mostanában, úgyhogy el szeretném mondani, hogy ha valakinek még nem néztem meg a blogját, vagy még nem írtam véleményt, akkor ez semmiképpen sem azért van, mert nem tetszik, vagy nem érdekel, csupán időhiány miatt. Próbálom minél többőtök történeteit elolvasni, de ez időbe tellik, amiből sajnos nekem mostanában nincs sok. De ígérem, hogy mindegyikre sort fogok keríteni, csak gondoltam ezt kiírom, mert nem szeretném ha bárki is azt gondolná, hogy egyszerűen nem foglalozok ezzel.

Új fejléc

Sziasztok!

Amint látjátok új fejléc került ki az oldalra az akutalitása miatt, ami ájsztea műve, ezennel is szeretném megköszönni neki:)

31. fejezet - Aggodalmak

Sziasztok!

Ma volt az osztályozó vizsgám, és ötöst kaptam mind a három évre, úgyhogy most nagyon boldog vagyok, szóval megírtam az új fejezetet is, meg hogy kiengeszteljelek titeket az előző késése miatt. Remélem tetszeni fog, várom a kommenteket! Jó olvasást:)

31. fejezet – Aggodalmak

- Hölgyeim és Uraim! Kérhetném egy pillanatra a figyelmüket?

Mindenki elhallgatott, és síri csend telepedett a térre.

A műsorvezető odaadta a mikrofont Edwardnak, aki fél térdre ereszkedett.

- Bella, szerelmem! Biztos, hogy lesznek majd még nehéz idők, és azt is, hogy lesz olyan, hogy egyikünk majd ki akar hátrálni ebből a kapcsolatból. De tudom, hogy ha nem kérem meg a kezed, akkor azt életem végéig bánni fogom, mert tudom a szívemben, hogy te vagy az egyetlen számomra. Te vagy a legjobb dolog, ami valaha is történt velem, és azt akarom, hogy örökké mellettem legyél, mert mindennél jobban szeretlek.

Leszel a feleségem?

Miközben Edward elmondta a beszédét elővett a zsebéből egy kis dobozt, és kinyitotta. Egy gyönyörű, fehérarany gyűrű rejtőzött a dobozban, közepén ovális alakban apró gyémántok.

Felzokogtam, mert ez volt a legszebb dolog, amit valaha is mondtak nekem. Annyira boldog voltam. Edwardra pillantottam, aki még mindig várakozásteljesen nézett rám.

- Persze, hogy igen! – mondtam félig nevetve félig könnyek nélkül sírva és a karjaiba vetettem magam.

Miután kissé túlestem a kezdeti sokkon Edward az ujjamra húzta a gyűrűt, majd megcsókolt. Az emberek körülöttünk éljeneztek, de ez csupán háttérzajjá vált Edward csókja mellett. Kéz a kézben jöttünk le a színpadról, miközben emberek különböző jókívánságokat kiabáltak nekünk. A műsorvezető kerített nekünk egy üveg pezsgőt is, persze ő nem tudhatta, hogy mi egy másfajta „italt” részesítünk előnyben.

Visszamentünk a családunkhoz, és mindenkivel összeölelkeztünk. Csak egy valaki hiányzott… Alice.

- Hol van Alice? – kérdeztem Jaspert.

- Elment a kameráért. Mindenképpen szeretne fotókat készíteni a frissen eljegyzett párról – kacsintott Jasper. – De nemsokára vissza kell érnie.

- Felkérhetem a jövendőbeli menyasszonyomat erre a táncra? – kérdezte Edward mosolyogva.

- Persze – válaszoltam.

Pár számon át táncoltunk, majd visszamentünk a családunkhoz. De Alice még mindig nem volt ott.

- Átrendezi az egész házat? – kérdeztem ironikusan.

- Ismeritek Alice-t. Valószínűleg eszébe jutott még valami, amit rögtön meg is akar valósítani – válaszolt Emmett.

Nagyon remélem, hogy hamar itt lesz, mert vele is meg akarom ünnepelni az eljegyzésemet, hiszen ő a legjobb barátnőm.

Hirtelen eszembe jutott valami.

- Mond csak Edward, honnan szerezted a gyűrűt? Szinte folyamatosan együtt voltunk, mikor volt időd még gyűrűt is venni? – kérdeztem kíváncsian az immár vőlegényemet.

Ő pedig erre válaszul a kedvenc mosolyommal ajándékozott meg.

- Nem vettem a gyűrűt. Az anyukámé volt – Újra ránéztem a gyűrűre a kezemen.

- Már azzal a gondolattal jöttél ide, hogy feleségül veszel? – kérdeztem döbbenten.

Edward kissé zavartnak tűnt.

- Bella, mindig is szerettelek, és mindig is azt reméltem, hogy egyszer majd a feleségemmé tehetlek. Amikor akkoriban elhagytalak világossá vált számomra, hogy ezt a gyűrűt soha senki más nem hordhatja, csak te. Vissza akartam térni hozzád, amíg a „baleset” Ashleyvel meg nem történt. Amikor idejöttem, már reménykedtem benne, hogy elmagyarázhatok neked mindent, és megkérhetem a kezedet. Szerelmem, ma este a világ legboldogabb férfijává tettél engem!

Annyira megindító volt a beszéde. Egyszerűen nem találtam a szavakat, így inkább megcsókoltam őt, és ha tudnék, akkor most biztos sírtam volna az örömtől.

Jasper odajött hozzánk, és aggodalmasan nézett minket.

- Még mindig nincs itt Alice. Kezdek aggódni!

Az órára néztem. Időközben már több mint egy óra telt el. Alice-nek nem kell ennyi idő, és lassan nekem is kezdett rossz érzésem támadni, és Ashley fenyegetésére gondoltam.

- Vissza kéne mennünk, és megnézni, hogy minden rendben van-e – mondtam idegesen.

- Tovább kéne ünnepelnetek az eljegyzéseteket. Mi többiek visszamegyünk, és megnézzük, hogy mi tart ennyi ideig Alice-nek. Utána majd visszajövünk ide vele. Nem hiszem, hogy bármi is történt volna – mondta Emmett, de valahogy most ő se hangzott olyan magabiztosnak, mint általában.

- Nem, mindannyian visszamegyünk – válaszolt Edward ellentmondást nem tűrő hangon.

- Előre futok. Így gyorsabban odaérek, mint autóval – mondta Jasper.

Emberi tempóban elhagyta a teret, majd mikor már egy ember sem látta, elfutott. Mi többiek az autókhoz mentünk, és miután mindenki beszállt mi is hazaindultunk. Most Edward vezetett, mert ő mégiscsak gyorsabb, mint én. Egész út alatt aggódtam.

- Mi van, ha Ashley bántotta őt? – osztottam meg félelmeimet Edwardal.

- Alice sokkal okosabb és tapasztaltabb, mint Ashley. Szerintem csak feltartja magát valamivel Alice – próbált megnyugtatni Edward, de én kihallottam a hangjából az idegességet.

Ahogy közeledtünk a házhoz láttuk, hogy ég a villany. De nem tudtuk, hogy Alice van-e ott, vagy Jasper ért már oda, és kapcsolta fel. Gyorsan kiszálltunk a kocsiból és befutottunk a házba.

Az Ashleyt illető gondolatom igaz volt. Itt volt a házban nem sokkal ezelőtt. Az illata még mindig jól érezhető volt, és nem csak az övé. Egy másik vámpír szaga is fellelhető volt, akivel én még nem találkoztam.

Jasper jött velünk szembe.

- Nincs itt, és ezt a levelet találtam – Kétségbeesettnek hangzott.

- Ashley itt volt – mondta ki Rosalie hangosan, amit már mindannyian tudtunk.

- De volt itt egy másik vámpír is – mondta összezavarodva.

- Irina! – mondta David, William és Garrett egyszerre.

- Azt hittem azért jön, hogy nekünk segítsen, nem pedig Ashleynek! – mondtam dühösen.

- Először olvassuk el a levelet – válaszolt Carlisle tárgyilagosan.

Edward kinyitotta a borítékot, és hangosan elkezdte felolvasni:

„Kedves” Cullen család!

Mivel ti magatoktól nem akarjátok odaadni nekem azt, ami hozzám tartozik, így más módszerekhez kell folyamodnom. Nagyon sajnálom, hogy ilyen messzire kellett mennie ennek a dolognak. Már az elejétől fogva világos volt, hogy Edward és én összetartozunk. Ezt az első pillanattól kezdve tudtam. Mindannyian tudjuk, hogy milyen érzékeny Edward, és hogy csak azért veszi feleségül Bellát, mert sajnálja őt. Igen, jól olvassátok. Tudom, hogy Edward eljegyezte Bellát. Mindent kívülről figyeltem meg, és ez nagyon feldühített. Ha őszinték akarunk lenni, akkor miért választana Edward egy olyan átlagos lányt helyettem, mint Bella? Ez még nektek is nevetségesnek kell, hogy hangozzon. Amikor nemrég nálatok voltam láttam, hogy hogyan nézett rám Edward. A tekintete tele volt szerelemmel. De Bella távol tartja őt tőlem. Nem tudom, hogy milyen eszközökkel irányítja őt, hogy mellette maradjon Edward, de nem fogom végignézni, hogy hogyan teszi tönkre a boldogságomat.

És még ha ez nem lenne elég, még az úgynevezett barátnője is elveszi a „nővérem”, Irina barátját. Úgy tűnik ez a két ribanc sportot űz másik barátjának lenyúlásából.

És itt egy javaslat:

Adjátok oda nekünk Edwardot és Davidet, és visszakapjátok Alice-t élve, mindenféle sérülés nélkül. Ha nem, akkor nektek kell majd elmagyaráznotok Jaspernek, hogy miért kellett meghalni az ő szeretett Alice-ének.

Valószínűleg most pár dolgot még tisztáznotok kell, és még Bellának és Claire-nek is adok egy esélyt, hogy elbúcsúzzanak Edwardtól és Davidtől. Ezért holnaputánig kaptok időt. Hajnalhasadáskor várjuk Edwardot és Davidet az erdő peremén.

Ashley

U.i.: Kedves Edwardom, nemsokára újra a karjaidban tarthatsz majd.

A borítékban volt még egy kép. Egy győztes mosolyú Ashleyt, és egy dühös Alice-t ábrázolt.

Ezúttal túl messzire ment ez a kis senkiházi. Ezt meg fogja keserülni.

- Nem tudtam, hogy te együtt vagy Irinával – mondta Claire megbántottan.

- Nem vagyok, és soha nem is voltam együtt Irinával. Ő mindig is ezt akarta, de nekem soha nem voltak különösebb érzelmeim iránta – válaszolt David.

- Irina mindig is jól szórakozott azon, ha valakit idegesíthetett. De soha nem gondoltuk volna, hogy egyszer ilyen mélyre fog süllyedni – mondta William.

Edward karjaiba vetettem magam.

- Nem akarom, hogy vele legyél!

Kétségbe voltam esve. Hogy végződhet egy ilyen szép este ilyen szörnyen?

- Találni fogunk egy kiutat – próbált meg megnyugtatni Edward. De láttam a szemeiben, hogy számára csak egy kiút volt.

- Valamelyikőtök Alice-re is gondol? Ő éppen ezzel az őrülttel van együtt valahol az erdőben! Ahelyett, hogy itt nyavalyogtok, inkább azon kéne gondolkodnunk, hogy hogyan hozzuk ki őt onnan! – Jasper teli volt aggodalommal.

- Mindannyian gondolunk Alice-re! Nem te vagy az egyetlen, aki szereti őt! – morogta Edward.

- De úgy tűnik, hogy ti csak azért aggódtok, hogy te és David Ashleyhez és Irinához kell, hogy menjetek – morgott vissza Jasper.

- Van esetleg valami kifogásod az ellen, hogy nem futunk Davidel Ashley és Irina karjaiba? – morgott tovább vőlegényem.

Mielőtt azonban Jasper bármit is válaszolhatott volna Esme közbeszólt nyugodt hangján:

- Kérlek hagyjátok abba a veszekedést! Ez nem segít Alice-n.

Edward és Jasper még váltottak egy szigorú pillantást, de nem szóltak.

- Először azt kéne átgondolnunk, hogy hogyan hozzuk ki onnan Alice-t – mondta Carlisle komolyan.

- Bárhol lehetnek az erdőben. Az erdő elég nagy, de nem lehet annyira nehéz megtalálni hármójukat – mondta Garrett elgondolkodva.

- De mi van, ha észrevesznek bennünket? Akkor valószínűleg ott helyben megölik Alice-t. Ezt a rizikót nem vállalhatjuk – mondta Jasper.

- És mi van a Claire és az én képességemmel? Ezzel az előnnyel a közelükbe mehetnénk. Elég messze, hogy ne vegyenek minket észre, viszont elég közel ahhoz, hogy használhassuk a képességünket – válaszoltam.

- Nem! – kiáltott fel egyszerre Edward és David.

- Nem akarlak Ashley és Irina közelében tudni téged – mondta Edward.

- Csak egy lehetőség van. Edward és én részt veszünk a játékukban. Úgy teszünk, mintha tényleg velük szeretnénk lenni, és amint Alice kiszabadul megszökünk – ajánlotta David.

- Nem! – Ezúttal Claire és én kiáltottunk fel.

- Ez soha nem működne. Mi itt nem csak emberlányokról beszélünk, akiktől egyszerűen meg lehet szökni. Ez itt két vámpír, ráadásul a legalattomosabb fajtából. Az én tervem jobban működne – mondtam hevesen.

- Bella, én David ötletét támogatom. Valószínűleg jobban működne, ha David és én odamennénk hozzájuk. Nem akarom, hogy Ashley kezei közé kerülj. És ettől eltekintve pedig részben amúgy is én vagyok a hibás. Ha nem lenne Ashley, akkor most nem kéne megbirkóznunk ezzel a problémával se – válaszolt Edward.

Csodálatos, újra itt vagyunk: Edward bűntudata. Hogy hiányzott már!

Nem álltam messze tőle, hogy jelenetet rendezzek. De ez most nem volt a megfelelő időpont erre. Vissza akarjuk kapni Alice-t. Csak nem tudom, hogy ezzel miért kéne átadnom Edwardot Ashleynek.

- Én is azon a véleményen vagyok, hogy meg kéne játszanunk magunkat Ashleynek. Csak pontosan meg kell mindent terveznünk, nehogy valami félresikerüljön – mondta Carlisle.

Magamban a szemeimet forgattam. Claire-re néztem, aki alig észrevehetően bólintott. Mindketten tudtuk, hogy a saját tervünket fogjuk véghezvinni. Mert se Claire se én nem akartam elveszíteni a vőlegényemet emiatt a hülye helyzet miatt. De hogy ne keltsünk feltűnést mi is tovább játszottuk a családunk játékát.

- Rendben, akkor el kéne kezdenünk megtervezni ezt az egészet – szólt közbe Claire.

- Nem. Ti ketten kimaradtok ebből – válaszolt David felénk nézve.

- Davidnek igaza van. Nincs tapasztalatotok a harc terén, és jobb, ha ebből most kimaradtok. Az csak Ashleyéknek csak jó lenne, ha még egy olyan lehetőséget is kapnának, hogy megöljenek titeket – mondta Emmett.

Egyik oldalról ijedt voltam, másrészről viszont boldog.

Ijedt, mert Claire-nek és nekem jobb képességeink voltak, mint a többieknek együttvéve, és velünk sokkal nagyobb előnnyel indulhatnánk. És boldog, mert így viszont eltűnhettünk Claire-rel, és megtervezhetjük a saját tervünket, anélkül, hogy a többiek észrevennék.

- Gyere Claire. Úgy látszik itt mi nem vagyunk kívánatosak – tettettem a sértődöttet.

Claire felállt, és bementünk a szobájába. Még hallottam, ahogy Edward utánam szól:

- Bella, értsd meg… - de én nem foglalkoztam vele.

Higgye nyugodtan azt, hogy megsértődtem. Akkor legalább nem fog minket zavarni. David is utánakiáltott Clairnek, de ő is ugyanúgy nem foglalkozott vele, mint ahogy én sem Edwardal.

Hallottam, hogy Esme azt mondja, hogy felhívja Carment és Eleazart, hogy megmondja nekik, hogy Irina összeállt Ashleyvel.

Az egész éjjelt és a rákövetkező napot azzal töltötte a családunk, hogy Alice megmentését szervezze, míg Claire-rel mi az ő szobájában ülve finomítgattuk a saját tervünket.

30. fejezet - Szilveszter

Sziasztok!

Szeretnék mégegyszer elnézést kérni a a fejezet késéséért, de ígérem, hogy a következő már időben fel fog kerülni, ha nem előbb.

És ezennel szeretnék mindenkinek nagyon kellemes húsvétot is kívánni!

30. fejezet – Szilveszter

Még egy ideig a nappaliban ültünk, mindannyian a gondolatainkba mélyedve.

- Hogy okozhat ennyi bosszúságot egyetlen ember? – törte meg a csendet Claire.

- Mindent családban megvan a fekete bárány. Nálunk ez Irina – válaszolt David.

- Ashley nem tartozik a családhoz. Edward csak rosszkor volt a rossz helyen, és ő kihasználta ezt – válaszolt Rosalie ingerülten.

- Sajnos az egy tény, hogy Ashley addig nem fogja feladni, amíg meg nem kapja azt, amit akar. Nem szeretném, ha bármelyikőtök is egyedül menne el vagy bárhová máshová egyedül – mondta Carlisle komolyan.

- Olyan erős Ashley? – kérdeztem.

Számomra ő csak egy kis ribanc. Nem kevesebb és nem több. De talán nem kéne alábecsülnöm őt. Hiszen ez legutoljára az emberi életembe került.

- Nem mondanám, hogy bármelyikünknél is erősebb. De nagyon alattomos – válaszolt Edward.

Összeráncoltam a homlokomat, de nem mondtam semmit.

- Most csak találgatni tudunk, semmi többet. Nem kéne hagynunk hogy ez elrontsa a hangulatot. Holnap van szilveszter, és meg kéne beszélnünk, hogy mit csinálunk. Egyébként a csajos esténk során már eldöntöttük, hogy hova költözzünk következő alkalommal. Angliába! Az elég jó hely számunkra. Ha Edward és Bella megjönnek a nyaralásukról, rögtön el is mehetünk oda – Alice-t lelőni se lehetett, olyan izgatott volt.

- Szóval ti eldöntöttétek, hogy hova költözünk, és nekünk nincs is beleszólásunk ebbe? – kérdezte Jasper felhúzott szemöldökkel.

- Kedvesem, komolyan meg akarod tagadni ezt az egy kívánságomat?

Alice újra bevetette a híres kiskutya szemeit és lebiggyesztette az ajkait. Nekünk el kellett rejtenünk a mosolyunkat. Jasper hangosan felsóhajtott.

- Édesem, ha te Angliába akarsz menni, akkor oda megyünk – Alice arca erre felragyogott.

- Téged aztán gyorsan meg lehet győzni – nevetett Emmett.

- Te nem akarod, hogy boldog legyek? Ezt a kis kívánságomat se teljesítenéd? Most már legalább tudom, hogy mennyit érek neked – mondta Rosalie sértetten.

- Rose, szó se volt ilyesmiről. Természetesen elköltözhetünk Angliába, hogyha annyira oda szeretnél menni – Látni lehetett, hogy Emmett nem igazán érzi jól magát az adott szituációban.

- Titeket aztán hamar meg tudnak győzni – vigyorgott Edward.

Felnéztem Edwardra a szempilláim alól.

- Kedvesem, nem szeretnél velem Angliába költözni? Még soha nem voltam Európában, és olyan szívesen megnézném Angliát.

Láttam lelki szemeim előtt a csatát, ami éppen Edward fejében zajlott. Egyik oldalról nem akarta olyan könnyen beadni a derekát, mint a testvérei, viszont nekem sem akart csalódást okozni. Úgy gondoltam segítek neki a döntésben, a magam módján. Megfogtam a kezét, és elkezdtem játszani a ujjaival, miközben mélyen a szemébe néztem.

- Nem lenne jó, ha meg tudnád mutatni nekem a természetet, és az összes látnivalót? Szinte semmit nem láttam még a világból. Olyan jó lenne, ha kicsit megismerhetném Európát, és Anglia biztos csodálatos. Tele történelemmel – Drámaian felsóhajtottam.

Edward is felsóhajtott.

- Hogyan mondjak neked nemet, amikor így nézel rám?

- Te hős! – mondta egyszerre Jasper és Emmett, és mindketten elkezdtek nevetni.

Hallottam, hogy Esme, Carlisle, William és Garrett is halkan kuncog.

- Rendben, úgy tűnik akkor ez már egy eldöntött dolog. Angliába költözünk – mondta Carlisle még mindig nevetve.

Alice, Rosalie és én ünnepeltünk. Miután megnyugodtunk, Claire-re és Davidre néztem. Mindketten szomorúan néztek maguk elé. Annyira sajnáltam őket. Nem szakíthatjuk el őket egymástól. Beszélnem kell majd egyedül Claire-rel. Kell lennie egy megoldásnak, aminek segítségével együtt maradhatnak.

Edward is észrevette, hogy valami nem stimmel velük. Az ölébe húzott engem, és a fülembe suttogott, úgy, hogy csak én halljam.

- Bella, nem hiszem, hogy el tudnánk szakítani Claire-t és Davidet.

Nem tudtam válaszolni Edwardnak, mert Emmett felkiáltott:

- Akkor mit csinálunk holnap este?

- Bemehetnénk a faluba, és megünnepelhetnénk ott az új évet – ajánlotta Carlisle.

Mindenki egyetértett ezzel az ötlettel. Egyszerűen csak elmenni, és elfelejteni Ashleyt egy kellemes gondolat volt. De teljesen nem felejthetjük el őt. Nem a fenyegetése után. Mert mindannyian tudjuk, hogy nem szabadultunk meg Ashleytől. A gondolataimat a telefon csörgése szakította meg. Esme elment felvenni, de egy pár perc múlva vissza is tért.

- Eleazar volt az. Azt mondta, hogy Irina útban van ide. Segíteni szeretne nekünk, mert rossz a lelkiismerete, hogy támogatta Ashleyt. Sajnálja, és szeretne itt maradni velünk. Azt is mondta, hogy Irina tudná, hogy Ashley mit tervez, mert közülük neki volt a legjobb kapcsolata vele.

- Mikor érkezik? – kérdezte William.

- Eleazar szerint nemsokára itt lesz – válaszolt Esme.

David a homlokát ráncolta. Úgy tűnt, hogy neki nem tetszik annyira ez a fejlemény.

- Alice majd pontos időt tud nekünk mondani, hogy mikor érkezik meg – mondta Jasper.

- Eddig nem volt látomásom róla – mondta Alice.

- Akkor várnunk kell. Ki tudja, hol van éppen – mondta Rosalie.

Ezzel le is zártuk a témát. Rosalie és Emmett felmentek a szobájukba, és ugyanígy elment Alice és Jasper is. Carlisle bekapcsolta a tévét és leült a fotelbe, Esme pedig az ölébe ült. Claire és David egymás kezét fogták, és egymással suttogtak. Én közelebb bújtam Edwardhoz, és homlokráncolva figyeltem Claire-t, aki még mindig nagyon szomorúnak tűnt.

- Nem tetszik, hogy ilyen szomorú Claire. Beszélnem kell majd vele egy kicsit. Jó lenne, ha te pedig tudnál beszélni David-del – mondtam halkan Edwardnak.

Edward rámmosolygott, és alig észrevehetően bólintott.

- Claire, nem lenne kedved elmenni sétálni? – kérdeztem.

- Bella, jobban örülnék, ha inkább itt maradnátok. Soha nem tudhatjuk, hogy mit tervez Ashley – mondta Edward.

Legszívesebben a szemeimet forgattam volna, és azt mondtam volna, hogy én nagyobb veszélyt jelentek Ashleyre, mint ő rám, de nem akartam újabb vitát. Különben is én újra Edward kis Bellája vagyok.

- Rendben, akkor inkább kiülünk a teraszra – válaszoltam, és rámosolyogtam a szerelmemre. Úgy tánt, Edward erre kicsit ellazult.

Miután kiültünk a teraszra, rögtön elkezdtem beszélni.

- Nem tetszik neked az ötlet, hogy Angliába költözünk.

Nem kérdés volt, hanem állítás.

- Nem Angliával van problémám. Csak nem szeretném elhagyni Davidet – válaszolt Claire szomorúan.

- Tudom – válaszoltam sóhajtva.

- David és én még csak pár napja ismerjük egymást, mégis olyan érzésem van, hogy valami nagyon erős dolog köt minket össze. Ha mellettem van, akkor egyszerűen jól érzem magam. Olyan, mintha David lenne a hiányzó rész az életemből. Az lejétől fogva vonzódom hozzá.

Tudtam miről beszél.

- Velünk is így van Edwarddal. Szerintem David személyében megtaláltad a lelki társadat. Én sem akarlak titeket elszakítani egymástól, mert pontosan tudom, hogy mennyire fájdalmas is az. De döntenetek kell, méghozzá gyorsan. Vagy David jön velünk, vagy pedig te mész Daviddel. Bevallom, hogy örülnék, ha velünk maradnátok, de nem akarok önző lenni. A barátnőm vagy, és azt akarom, hogy boldog legyél. Ha úgy döntenél, hogy Daviddel Alaszkába mész, az akkor sem jelenti azt, hogy minden nemű kapcsolatot meg kell szakítanunk egymással. Telefonálhatunk, és meglátogathatjuk egymást. Úgy dönts, hogy a döntésedet boldoggá tegyen téged!

- Nem lennél mérges, ha Daviddel mennék? – kérdezte Claire hitetlenül.

- Miért lennék mérges rád azért, mert boldog akarsz lenni? – kérdeztem vissza.

- Majd még beszélek Daviddel – válaszolt Claire megkönnyebülten.

Megöleltük egymást, majd újra bementünk. Edward mosolyogva fogadott.

- Nem megyünk fel a szobánkba? – kérdezte Edward.

- Oké.

Amikor beérünk a szobába Edward közelebb húzott magához, és megcsókolt. Szorosan egymáshoz bújva feküdtünk le az ágyra. Egy ideig így simogattuk egymást, és csókolóztunk.

- Claire vele fog menni – törte meg a csendet Edward.

- Ezt mondta neked David? – kérdeztem csodálkozva.

- Nem, de emlékszel, gondolatolvasás – válaszolta Edward mosolyogva.

Ez azért kicsit fájt. Nem Claire a legjobb barátnőm, ezt eddig is tudtam, hiszen Alice a legjobb barátnőm, mindig is ő volt az. De Claire is a barátnőm. Oké, én mondtam neki, hogy döntenie kell. De azért reméltem, hogy itt maradnak velünk, megkedveltem Davidet is.

- Miért nem mondta ezt nekem? Hiszen beszéltem vele! – kérdeztem Edwardot.

- Még ő maga sem volt biztos benne. De meg fogja neked mondani. Csak még nem tudja, hogy hogyan mondja el neked – válaszolt Edward.

- Hiányozni fognak nekem. De a boldogsága fontosabb – mondtam.

- Meglátogathatjuk majd őket. Nem másik bolygóra költöznek – válaszolt Edward.

- Igen, én is ezt mondtam Claire-nek.

A fejem Edward mellkasán feküdt, és egyszerűen csak élveztem Edward közelségét.

- Edward?

- Igen, kedvesem?

- Sajnálom, hogy ennyire kiakadtam – kértem bocsánatot.

- Igazad volt, kedvesem. Már kezdetektől fogva melletted kellett volna állnom – válaszolt bársonyos hangján.

- Akkor sem pofozhattalak volna fel – Nagyon rosszul éreztem magam a történtek miatt.

- Hát, kiengesztelhetsz – vigyorgott Edward.

Csábítóan néztem rá, és a kezemet az inge alá csúsztattam.

- És hogyan? – kérdeztem megjátszott ártatlansággal.

- Jó helyen kapizsgálsz – mosolygott Edward.

Lassan kigomboltam Edward ingjét, és minden újonnan felfedezett területet csókokkal hintettem be. Edward torkából jóleső sóhajok szakadtak fel, és a közben a hátamat simogatta. Lehúztam róla az inget, és közben megcsodáltam a felsőtestét. Edward gyengéden végigsimított a mellemen.

Csillogó tekintettel nézett rám. Kínzóan lassan vetkőztetett le. Utána én is lehúztam róla a maradék ruháit, és visszafeküdtünk az ágyra. Tovább csókoltuk, és közben érzékien simogattuk egymást, mintha ez lenne az első alkalom. De ezúttal nem voltunk részegek, és most igazán ki tudtam élvezni a szerelmünk minden pillanatát…

Többé nem hagytuk el a szobánkat. Vagy beszélgettünk, vagy pedig szeretkeztünk. Most még jobban örültem a párizsi utunknak. Bármennyire is szeretem a családomat, nagyon örültem az Edwarddal kettesben töltött időnek.

- Szerelmem, lassan készülődnünk kéne. Mindjárt el kell indulnunk a faluba.

Minden szó után megcsókolt Edward. Hangosan felsóhajtottam.

- Az örökkévalóságot is eltölteném itt veled.

Edward erre csábítóan felnevetett.

- Én is, szerelmem. Soha nem lehet elég belőled.

- Ezt remélem is, az örökkévalóság elég hosszú tud lenni – nevettem.

- De lassan fel kéne öltöznünk. Különben Alice nemsokára be fog viharzani, és a hajunknál fogva fog becibálni minket a faluba.

Kérdően néztem rá.

- Ezt elég jól az értésemre adta a gondolataiban – magyarázta Edward sóhajtva.

Az átkozott kis manó. Neki ott van Jasper már több évtizede. Mi Edwarddal még alig pár hete élvezhetjük egymás közelségét.

Edward éppen fel akart állni, amikor újra visszahúztam őt az ágyra. Sikerült pont magamra rántanom, aminek következményeként nevettünk, és újabb érzéki csókokat váltottunk.

- Bella, hagyd abba Edward elcsábítását, és öltözzetek fel végre!

A ház minden sarkából nevetést hallatszott. Még Edward se tudta visszafojtani a nevetését. Újra örültem annak, hogy már nem tudok elvörösödni.

- Ha a kezeim közé kerül Alice, esküszöm, hogy megölöm – mormogtam.

De Edward meghallotta, és újra elkezdett nevetni, mire én küldtem felé egy szigorú pillantást. Miután elkészültünk a nappaliban találkoztunk a többiekkel.

- Én vezetek! – kiáltottam el magam amint leértünk. Edward megjátszott idegességgel sóhajtott fel.

- Én is! – mondta Claire izgatottan.

- Szerelmem, engedd kérlek, hogy én vezessek – próbált meg meggyőzni Edward.

- Új az autóm, és azzal szeretnék menni. Kérlek Edward! – kérleltem őt, és lebiggyesztettem az alsó ajkamat, ami működött.

- Amit csak szeretnél, kedvesem – válaszolt Edward sóhajtva.

Erre a karjaiba ugrottam.

- Köszönöm!

Jasper Edward mellé sétált, és vigyorogva megjegyezte:

- Teljesen le vagyok nyűgözve, hogy mennyire te hordod a nadrágot a kapcsolatotokban.

Mosolyognom kellet, de Edward halkan rámordult Jasperre, aki erre csak nevetéssel reagált.

Eleinte még kissé mereven ült Edward az autóban, de idővel ellazult. Bár megértem, hiszen ő egy másik évszázadban született, amikor a nők társadalmi helyzete még teljesen más volt. De őszintén, Edward azért néha kicsit túl tudja dramatizálni a dolgokat.

Amikor megérkeztünk egy megjegyzést nem tudtam nem kimondani:

- Látod Edward, én gyorsan és jól vezetek, míg te csak gyorsan.

Edward felhúzta az egyik szemöldökét, de nem mondott semmit. Én csak vigyorogtam. Edward kinyitotta nekem az autót, és kisegített az autóból. A többiek is odajöttek hozzánk, és együtt mentünk ki a falu főterére. Tényleg nagyon szépen ki volt díszítve. Mindenhol standok álltak italokat és ételeket kínálva. A tér szélén egy nagy színpad volt, amin egy zenekar játszott, a countrytól elkezdve a popig mindenféle zenét. Alice mellettem ment, és nagyon elemében volt. Oké, Alice mindig is életvidám volt, de ma feltűnően jó kedve volt.

- Alice, mi van veled ma? – kérdeztem.

- Annyira izgatott vagyok. Ma valami csodás dolog fog történni! – válaszolta örömtelien.

Összezavarodva néztem Edwardra. Láttam, ahogy egy figyelmeztető pillantást küldött Alice felé, mielőtt felém fordult volna egy sugárzó mosollyal az arcán. Tuti, hogy valami készülődik itt.

- Elmondanátok ti ketten, hogy mi folyik itt?

- Szerelmem, minden rendben van – mosolygott rám Edward.

- Nem, valami készülődik itt – válaszoltam makacsul.

- Gyere szerelmem! Táncoljunk! – mondta Edward gyorsan, mielőtt bármit is mondhattam volna.

Mostanra hagyom a témát…mostanra.

Szeretek Edwarddal táncolni. Úgy táncol, mint valami fiatal isten. De hát ő az is. Jó pár számot végigtáncoltunk, míg vissza nem vitt engem Edward Esmehez, Carlisle-hoz, Williamhez, és Garretthez. A többiek még táncoltak.

Edward megcsókolta a kezemet és azt mondta:

- Szerelmem, mindjárt jövök – és közben titokzatosan mosolygott.

Hitetlenkedve néztem utána.

- Kíváncsi vagyok mit tervez megint – gondolkoztam hangosan.

- Ne aggódj Bella. Mindjárt visszajön – kacsintott rám William.

Öt perc telt el, és Edward még mindig nem volt sehol. Alice közben mellém állt, és izgatottan tapsikolt.

- Alice, megőrjítesz! – szóltam rá barátnőmre.

- Nem csak téged – mormogta Jasper.

Hirtelen felnéztem a színpadra, és megláttam Edwardot, amint éppen a műsorvezetővel beszél. Egyszerűen túl sok hang volt körülöttem, így nem tudtam kivenni, hogy miről beszélnek. Valószínűleg csak egy dalt szeretne kérni, beszéltem be magamnak.

Egyszercsak a műsorvezető a mikrofonnal a kezében lépett fel a színpadra.

- Isabella Marie Swan? Megkérhetném Önt, hogy fáradjon a színpadhoz?

Oh Edward, halott vagy! Nem elég, hogy így felhív a színpadra, de még a teljes nevemet is elmondja a műsorvezetőnek. Alice előre lökdösött.

- Menj már Bella!

Lassan haladtam előre. Az emberek elhúzódtak, hogy helyet adjanak nekem. Felmentem a színpadra, és megálltam Edward mellett. Kívülről rámosolyogtam, de belülről éppen elátkoztam őt. A műsorvezető újra felszólalt:

- Hölgyeim és Uraim! Kérhetném egy pillanatra a figyelmüket?

Mindenki elhallgatott, és síri csend telepedett a térre.