Késés

Sziasztok!

Szeretnék nagyon sokszor bocsánatot kérni, de sajnos nem fogom tudni felrakni az új fejezetet jövő hét csütörtök (április 1.) előtt. Tényleg nagyon sajnálom, de egész hétvégén tanulnom kell, mert hétfőn biológia, kémia, és történelem dolgozatot is írok, és mindegyik nagyon fontos, ráadásul hétfő-kedd-szerdán van az osztályozó vizsgám is, amin érettségi pontjaim múlnak, úgyhogy most sajnos nincs időm írni. Remélem megértitek, higgyétek el én is szívesebben írnék.

Mégegyszer nagyon sajnálom, és ígérem amint lesz időm megírom a fejezetet.

Díj!

Ez egy blogger díj. A szabályok a következők:
1) ha valaki adja, én elfogadom, ellenvetés nélkül.
2)a logót(ami am szerintem egy pöppet béna) kirakom a blogomba.
3)a szabályzatot kirakom a blogomba.
4)megnevezek hat másik blogot, akiknek átadom a címet.
5)kitöltöm a tesztet, és kirakom a blogomba.
6)megnevezem, hogy kitől-, és mikor kaptam, és nagy, színes betűkkel kirakom a blogomba.
7)betartom a szabályokat

Ezt a díjat Nikcimacitól Alice23-tól, és Ginewrától kaptam. Köszönet Nekik!

Akiknek továbbadom:

Szylu

Iccsinee

Ginewra

Alice

Candy

Lady

Név: Rosalice
Becenév: Olivia
Lakhely, születésihely: Szombathely
Magasság: 174cm
Névnap: december 3.
Foglalkozás: tanuló
Testvérek: 1
Anyanyelv: magyar
Beszélt nyelvek: német, angol
Gyűjtemény: könyv, zene, film
Cipőméret: 40
Iskola: NYME Bolyai János Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium
Osztály: Tizedikes
Kedvenc tantárgyak: biológia, kémia
Hobbi: írás, olvasás, zenehallgatás, alvás, lovaglás
Zsebpénz: egy ideje nem kapok:D
Kívánság: felvegyenek az orvosira, és lehetőleg el is végezzem anélkül, hogy kibuknék:D
Álom: megálmodom a következő fejezeteket :)
Szerencseszám: 8
Szeretne találkozni: Robert Pattinsonnal, Kristen Stewarttal, az olvasóimmal:)
Háziállatok: kutya

29. fejezet - Pasi est és újabb problémák Ashleyvel

Sziasztok!

Itt a következő fejezet, ahogy ígértem. remélem tetszeni fog, várom a kommenteket! Jó olvasást! :)

29. fejezet – Pasi est és újabb problémák Ashleyvel

Edward szemszöge

A nappaliban ültünk, és autókról, technikáról, és számítógépes játékokról beszélgettünk, míg egyszer csak Emmett Davidhez nem fordult.

- Szóval David, mi van közted és Claire között? – Davidnek az egész arca ragyogott.

- Még soha nem találkoztam még egy ilyen nővel, mint Claire. Ő különleges. Ezt rögtön éreztem, amikor legelőször a szemébe néztem. Olyan sok közös van bennünk. És ő olyan életvidám, mindig a dolgok jó oldalát nézi. Talán még korai lenne szerelemről beszélni. De már nem tudom elképzelni az életemet nélküle.

Mindannyian egymásra vigyorogtunk.

- Hát David, a jelek szerint ez telibe talált téged. De természetesen még korai lenne szerelemről beszélni – nevetett Garrett, és rákacsintott Davidre.

- Nem akarok ajtóstól rontani a házba, és rögtön levadászni őt – válaszolt David félénken.

- Szerintem Claire is így érez irántad – mondtam bátorítóan.

- Nagyin remélem – sóhajtott fel David.

- Úgy látszik egy új nőt hozol majd a klánunkba. Mondjuk amíg nem Ashley az, addig minden nőt szívesen fogadunk – vigyorgott William is.

- Először szerintem Bellától kéne engedélyt kérned – mosolygott Carlisle. – Ő igencsak védelmezi a családját.

- Most hogy így a két aggódó gyermek szóba jött… - szólt közbe Jasper is, és mindannyian rámnéztek.

- Mi? Mit csináltam rosszul? – kérdeztem összezavarodva.

- Edward, nem lehetsz ilyen hülye! Soha ne állj szembe a barátnőddel, mert akkor még vagy száz évig ezt hallgathatod majd – mondta Emmett.

- Nem tudom mit kéne tennem. Bellának igaza van. Ashley csak egy kis bestia. De mit csinálhatnék? Felelősnek érzem magam érte. Ha nem lennék, akkor Ashley még ember lenne! – mondtam kétségbeesetten.

Tényleg megértettem Bellát. Ha ő állna egy másik férfi mellé, akkor én is dühös lennék. De be kell vallanom, hogy az azért tetszik, hogy féltékeny, ennél jobb módszerrel ki sem mutathatná a szerelmét.

- Édes istenem, Edward. Nyisd már ki végre a szemeidet! Ashley provokálta ki ezt. Ő akart vámpír lenne, ő akart téged, és még sok mást is akar. Szerinted én ha egy másik nő pártjára állnék mit csinálna velem Rose? – mondta Emmett egy kissé dühösen.

- Tudom mit tenne veled Rose. Végtére is láttam, amikor akkoriban Bella mellé álltál. Szerencsére most már jobban megértik egymást – sóhajtottam.

- Emmettnek igaza van, Alice se bocsátana meg egyhamar. Sok bosszúságot meg lehet spórolni azzal, ha valaki nem fordul a saját barátnője ellen. És a jutalom is bőséges – válaszolt Jasper kétértelműen.

Igen, el tudom képzelni, hogy hogyan jutalmazzák meg őket. Elég sokszor kellett már végighallgatnom a „jutalmazásukat”. Bár, nemrég Bella is tett erre utalást. Jóllehet szerintem Bella túlreagálja a dolgokat, de néha tényleg idiótán tudok viselkedni. Meg fogom mutatni Bellának, hogy mellette állok!

Az én Bellám.

- Valószínűleg igazatok van. Én is jutalmat kapnék Bellától pofon helyett, ha mellé állnék – sóhajtottam.

- Szerintem jó helyen kapizsgálsz fiam – kacsintott rám Carlisle.

- Az anyád egy angyal. De ha egyszer is egy másik nő mellé állnék őhelyette, akkor már én se nevetnék többet.

Mindannyian döbbenten néztünk Carlisle-ra. Esmet egyikünk se annak a harcos típusnak ismerte. Eddigi életem során nem is tapasztaltam, hogy ilyen is lehet.

- Ismered Tanyat. Gondolod, hogy elfogadná ezt? – kérdezte William.

- Nem, semmi esetre sem! – mondtam teljes meggyőződéssel.

Tanya igencsak temperamentumos személyiség.

- Igen, de mindannyian csak nők. Azt akarják, hogy a férjük mellettük álljon. Szóval a francba is csináld azt amit Bella kér! Vagy pokollá fogja tenni az életedet – szólt közbe újra Emmett.

- Igen, Edward. Hallgass erre az emberre, neki már elég tapasztalata van a fúriákkal – nevetett Jasper.

- Azért a te Alice-d se egy angyal – mondta Emmett felháborodottan.

Erre mindanniyan elkezdtünk nevetni. De én gyorsan újra komoly lettem.

- De Bella annyira megváltozott. Öntudatos lett. Teljesen más, mint az én kicsi Bellám. Szeretem az erős, öntudatos Bellát. De még hozzá kell szoknom. Korábban, amikor még ember volt, mindig olyan érzésem volt, hogy szüksége van rám. Szerettem, hogy meg tudom őt védeni. Most meg úgy érzem, hogy többé már nincs rám szüksége.

Carlisle az egyik kezét a vállamra tette.

- Még ha Bella most öntudatosabb is, ő még mindig ugyanaz a Bella. Szüksége van rád. Amint felébredt vámpírként, rögtön téged keresett. Még amikor nem is volt hajlandó beszélni veled telefonon, még akkor is többször is megemlített téged.

- Te vagy a lelkitársa. Neki ugyanannyira szüksége van rád, mint neked rá – válaszolt Jasper.

Nagyon megkönnyebbültem a hallottaktól.

- Mindenképpen be fogom bizonyítani Bellának, hogy én az ő oldalán állok. Ő egyszerűen túl fontos nekem, hogy egy ilyen apróság közénk álljon! – válaszoltam magabiztosan.

- Hajrá! – kiabálták mindannyian egyszerre. Erre mindenki elkezdett nevetni.

- Most, hogy ezt a kis problémát megoldottuk áttérhetnénk fontosabb témákra… AUTÓK! – nevetett Emmett.

Tipikus Emmett. Minden szituációban fel tudja oldani a feszült légkört. A továbbiakban még beszéltünk autókról, technikáról, és nőkről, valamint az ő bonyolult lényükről. Éppen amikor már szétszéledtünk volna hallottam, ahogy Bella hív minket. Egy másodpercen belül már mindenki Alice szobájában volt. Láttuk, hogy Alicenek látomása van. Amikor felébredt ebből a transz-szerű állapotból, csak annyit mondott:

- Ashley… itt van!

Bella szemszöge

- Hol? – kérdeztem.

- Nem messze innen, az erdőben. Húsz percnyire – válaszolt Alice.

Itt az ideje, hogy a kicsi, gyámoltalan Bellát kiengedjem. Ijedten néztem Edwardra, és megjátszott idegességgel harapdáltam az alsó ajkamat. Bevált. Edward odajött hozzám, szorosan megölelt, és megnyugtatóan simogatta a hajamat. Rose-ra néztem, aki ravaszul rámkacsintott. Nehezemre esett, hogy ne vigyorogjam el magam.

- ne aggódj, már vigyázok rád, Ashley egy ujjal se fog hozzád érni – suttogta Edward a hajamba.

Hálásan néztem rá, mosolyogva. A kis szempilla-rebesgetésem úgy tűnik működött. Még közelebb húzott magához Edward, én meg átöleltem a derekát. Mindennél jobban szeretem Edwardot. Tényleg! Néha nagyon dühös tudok rá lenni, de soha nem fog elmúlni ez a szerelem, amit iránta érzek. De egy valamire rájöttem: a pasik mind barlanglakó ősemberek. Mind az emberek, mind a vámpírok. Az összes ugyanolyan. Amint egy nő egy szomorú pillantást küld feléjük, vagy védtelennek és törékenynek mutatja magát, az összes elolvad abban a pillanatban, és onnantól kezdve bármit megtesznek érte. Ezt előbb is mondhatták volna. Akkor nem kiabáltam volna Edwardal, hanem inkább az érzékeny oldalamat mutattam volna neki.

- Nem tudod, hogy ide akar-e jönni? – kérdezte Emmett.

- Igen. Láttam őt, ahogy átfut az erdőn, és hozzánk akar jönni. Utána eltűnt a látomásom. Szerintem megint félre akar vezetni engem. Csak figyelmetlen volt, ezért láttam, hogy mit tervez. De az biztos, hogy nemsokára itt lesz.

- Ez a nő őrültebb mint ahogy azt gondoltam. Mi jó származik neki abból, hogy idejön? – kérdezte David.

- El akarja venni tőlem Edwardot – mondtam megjátszott kétségbeeséssel. Bár ettől a gondolattól újra elég dühös lettem.

Edward a kezei közé vette az arcomat, és én szomorúan néztem rá.

- Ne félj, szerelmem. Nem fog megkapni engem Ashley. Én csak a tied vagyok – válaszolt gyengéden. Ezután megcsókolt, és ez az egy csók többet mondott száz szónál.

- Most menjünk le a nappaliba, és várjuk meg ott Ashleyt. Beszélni fogunk vele, és majd meglátjuk, hogy mire megyünk vele. Ne aggódjatok, mi mégegyszer nem vesszük magunkhoz. Csak meg kell erősítenünk benne mégegyszer, hogy nem látjuk őt szívesen. Talán belátásra bírhatjuk, és magától is elmegy innen anélkül, hogy újabb bosszúságokat okozna nekünk – rendelkezett Carlisle. Az utolsó szavai reményteljesek voltak.

Mielőtt lementünk volna a nappaliba még gyorsan odasúgtam Alice-nek, hogy ő és a többiek ne gondoljanak a mi kis tervünkre. Semmire nem megyek azzal, hogy a védtelen kislányt játszom, ha Edward meglátja a tervünket a többiek fejében. Alice megnyugtatott, hogy ő majd szól a többieknek is, hogy ügyeljenek erre.

Lementünk a nappaliba, és leültünk. Én Edward mellé ültem, aki továbbra is a karjaiban tartott.

- Miről akarod őt meggyőzni? Hiszen ennek semmi sem jut el az agyáig. Különben is mit számít az, hogy hova megy? Ő már eljátszotta a bizalmunkat! – kiabált Rosalie dühösen.

- Csak arra gondoltam, hogy lehet, hogy csak Edward miatt van itt, hogy rávegye, hogy menjen vele – mondta Jasper.

Erre én még szorosabban húztam magamhoz Edwardot, ami természetesen neki is feltűnt, és újra végigsimított az arcomon nyugtatólag.

Kopogtak az ajtón, mire én teljesen lemerevedtem.

- Ne aggódj. Megmondtam, hogy veled maradok, és ezen Ashley sem változtathat – suttogta Edward olyan halkan, hogy csak én értsem.

Carlisle odament az ajtóhoz, és akkor meghallottam azt a hangot, amit a világon a legjobban gyűlölök.

- Edwardhoz akarok menni! – követelőzött Ashley.

- Neked is jó reggelt. Nem szeretnél először bejönni? – kérdezte Carlisle nyugodtan.

Ashley szabályosan beviharzott a szobába. Mindannyiunkon gyűlölettel nézet végig, míg meg nem akadt a szeme Edwardon. Ahogy Ashley szemébe néztem ijedten felköhögtem.

A szemei mélyvörösek voltak.

Szóval teljesen felhagyott azzal, hogy állatvérrel táplálkozzon. Ashley halkan felmordult. Belül fortyogtam a dühtől. De kívül még mindig a kicsi törékeny Bellát játszottam. „Védelmet keresve” közelebb bújtam Edwardhoz, és megjátszott bizonytalansággal néztem rá.

- Már megint az ujjai köré csavart ez a kis boszorkány? – kiabált Ashley. Edward halkan felmordult.

- Meg ne halljam még egyszer, hogy ilyen hangon beszélsz Bellával! – válaszolt Edward fenyegetően.

- Edward, azért vagyok itt, hogy megkérjelek, hogy gyere velem.

Egyik pillanatról a másikra Ashley gonosz boszorkányból ártatlan kislánnyá változott. Csak úgy fortyogtam a dühtől és a gyűlölettől. Nem sok hiányzott, hogy rávessem magam Ashleyre.

- nem megyek veled Ashley. Az én helyem itt van Bellával és a családommal. Nem engedem el Bellát soha többé. Megpróbáltam megértő lenni veled. De te csak újabb bosszúságokat okoztál. Többé nem tudok, és nem is akarok segíteni neked. Nézz magadra. Embervérrel táplálkozol. Az ilyesmit én nem tudom tolerálni. Szeretnélek megkérni, hogy menj el – válaszolt Edward higgadtan.

Erre Ashley újra gyűlölettel nézett rám.

- Elfelejtetted azt az időt, amit Alaszkában töltöttünk? Azt mondtad, hogy soha többé nem hagysz el. Azt mondtad, hogy soha semmi komoly nem volt közted és Bella között, hogy engem szeretsz. Megváltozott a véleményed? Megígérted, hogy karácsony után újra visszajössz. A családodnak is el akartad mondani, hogy összeházasodunk. Miért fordulsz szembe velem?

Halkan felmordultam. Hogy én mennyire utálom ezt a kislányos hangot. Tudtam, hogy hazudik Ashley. De ennek ellenére csak még dühösebb lettem.

- ne higgy neki Bella, hazudik – szólt közbe William.

- Tudom, hogy hazudik. Ahhoz képest, hogy vámpír, elég rosszul hazudik – válaszoltam, és Ashleyre néztem.

Ezzel a mondatommal úgy tűnt, csak még jobban feldühítettem őt. Nem sokra volt egy hisztérikus kitöréstől.

- Nektek fogalmatok sincs. Velem sokkal jobban érezte magát az ágyban, különben már sokkal előbb visszament volna hozzátok – kiabált Ashley.

Mielőtt rá tudtam volna vetni magam Ashleyre Alice mellettem termett.

- Bella, gyere kérlek. Beszélnem kell veled.

Mégegyszer ránéztem Ashleyre gyűlölettel, majd kimentem Alice-szel a teraszra. Még hallottam Rosalie-t, hogy azt mondja:

- Szóval Ashley, jó volt újra látni téged. De amint látod Edward nem akar veled menni, és már nincs több ok arra, hogy itt maradj, és a nem kívánt jelenléteddel boldogíts minket.

- Akkor megyek el, amikor akarok – kiabált rá Ashley Rosalie-ra.

- Ezt nem te döntöd el – morgott Edward.

Legalább most már mellém áll. Én nem is kértem többet. Mikor Alice-szel kiértünk a teraszra felé fordultam.

- Teljesen megőrjít engem, Alice. Már nem sok választott el attól, hogy rávessem magam – mondtam olyan halkan, hogy csak Alice hallja.

- Tudom Bella. Ezért hívtalak ki. Volt egy látomásom rólad, amiben megölöd Ashleyt. Ne hagyd, hogy provokáljon. Ő nem ér meg ennyit. Ő egyedül van, mi meg tizenketten. Ashley csak veszíthet. Most nyugodj le, és akkor újra bemegyünk – válaszolt Alice, és megölelt.

- Azon csodálkozom, hogy Jasper nem próbált meg lenyugtatni minket.

- Ő maga is dühös, és így nem képes lenyugtatni még minket is. Ha megpróbálná, akkor valószínűleg pont ellenkező hatást érne el – magyarázta Alice.

Párszor még megnyugtatóan végigsimított a karomon, majd újra bementünk. Ahogy bementünk a házba majdnem elveszítettem az önuralmamat. Ashley az én helyemen ült Edward mellett. Edward eltávolodott tőle, már ha ez egyáltalán lehetséges volt azon a szűk helyen. Rá tudtam volna venni Ashleyt, hogy álljon fel a helyemről, de jobb ötletem volt. Éppen hallottam, ahogy Claire-hez beszél.

- Ahogy látom nálad hibát vétettem. Milyen bosszantó – mondta a kis bestia.

- Nekem egy nagyon nagy szívességet tettél – válaszolt David Claire helyett.

Ekkor vettem csak észre, hogy David fogja Claire kezét. Claire még mézes-mázosan hozzáfűzte:

- Úgy tűnik, hogy te semmit sem tudsz jól csinálni.

Erre válaszul kapott is egy dühös pillantást Ashleytől.

- Egyébként is, Claire egy szívesen látott családtag, ami rólad nem mondható el – mondta Jasper.

Látni lehetett, hogy hogyan próbálta meg visszatartani Jasper a kitörni készülő dühét. Megengedtem magamnak egy halk, győztes kuncogást. Ezzel újra magamra vontam Ashley figyelmét. De mielőtt bármit is mondhatott volna Esme odament hozzá.

- Nem azért engedtünk be a házunkba, hogy mindenkit szidj és megsérts.

Esme dühösen nézett Ashleyre. Márpedig nem könnyű dolog Esmet feldühíteni. Éppen egy csípős választ készült adni Ashley Esme szavaira, amikor én halkan figyelmeztetően felmordultam.

- Ne merd felemelni a hangod Esmevel szemben – válaszoltam veszélyesen halkan, és édekezően „anyukám” elé álltam.

Mivel úgy tűnt, hogy nem mer visszaszólni éppen odaakartam menni Edwardhoz, amikor ez a kis senkiházi megállított.

- Bella remélem nincs ellenedre, hogy Edward mellé ültem. De hát te felálltál, és már csak ez az egy hely volt szabadon. És hát Edward is azt akarta, hogy mellé üljek – mosolygott rám megjátszott ártatlansággal. De a gonosz lényét nem tudta túljátszani.

Edward éppen válaszolni akart valamit, amikor én nyugtatólag rámosolyogtam. Tovább mentem Edwardhoz, és azt mondta barátságosan, Ashleynek címezve:

- Hát persze, hogy nem, Ashley. Hiszen én felálltam, te pedig elfoglaltad a helyemet.

Ezzel leültem Edward ölébe, és átkaroltam a vállát. Úgy ültem, hogy egy falat képezzek Edward és Ashley között, amire mindenki elkezdett nevetni. Kivéve Ashleyt, aki fortyogott a dühtől és a gyűlölettől. Rá tettem még egy lapáttal a szituációra, amikor megcsókoltam Edwardot szenvedélyesen, amit ő szintén szenvedélyesen viszonzott. Ami nem is csoda, hiszen két napig nem csókolhatott meg. Hallottam, hogy Ashley felháborodottan felköhög, és nehezemre esett, hogy ne nevessek. Jasper hozzászólása se segített sokat.

- Azt hiszem ez mindannyiunknak megmutatta, hogy hol Edward helye.

Ashley felugrott, és elkezdett kiabálni velem.

- Azt akarom, hogy vedd le a kezeidet Edwardról! Bárcsak sikerült volna megölnöm téged akkoriban!

De én higgadtan néztem rá, és válaszoltam:

- Sajnos ezt nem tehetem.

- És én sem akarom, hogy levegye a kezeit rólam. Azt nem tudnám elviselni – fűzte hozzá Edward, és szerelmes tekintettel rámmosolygott.

- Tudom, hogy kínoz a gondolat, hogy még mindig élek. De nagyon hálás vagyok. Így örökre együtt lehetek Edwardal – mosolyogtam rá Ashleyre megjátszott hálával.

- Ne legyél szomorú Ashley. Rád is vár valaki a világban… feltéve, hogy az a férfi vak, süket, és néma – szólt közbe Emmett is vigyorogva.

Carlisle megpróbálta kicsit oldani a szituációt.

- Nem jutunk semmire azzal, ha szétszedjük itt egymást. Ashley, jobb lenne, ha most elmennél. Ahogy látod, Edward nem akar veled menni. Így nincs okod arra, hogy itt maradj – Ashley dühösen nézett Carlisle-ra.

- Kidobsz?

- Neked is adtunk esélyt. És különben sem akarunk többé magunkhoz venni. Eljátszottad a bizalmunk. És ahogy azt mindenki láthatja, a táplálkozási szokásaidat is megváltoztattad. Félnünk kellett, hogy ráveted magad a szomszédra. És nem csak erről van szó. Te csak veszélyt jelentesz számunkra – válaszolt Carlisle még mindig higgadtan, bár már ő is meglehetősen dühös volt.

- Magyarul: nem akarunk téged, nem szeretünk téged… TŰNJ EL! – mondta Rosalie.

Alice, aki egész idő alatt meglepően nyugodt volt, csak annyit mondott:

- Attól a naptól kezdve, hogy megismertünk, csak bosszúságot okoztál nekünk. Elviselhetetlen vagy!

- Most már elég! Menjünk Edward! – mondta Ashley.

- Mond csak, nem hallottad, vagy csak tényleg ennyire hülye vagy? Edward nem megy veled sehová.

Rosalie kezdte elveszíteni a türelmét.

Ahogy már elmondtam, Ashley. Megpróbáltam megértő lenni veled. Még akkor is, amikor rátámadtál Bellára. De többé nem engedhetem, hogy közénk állj. Azt akarom, hogy azonnal hagyd el a házat, és ne zaklass többé! – Edward próbálta kontrollálni a dühét.

- De Edward, hova menjek? – kérdezte Ashley újra a kislány hangján, hogy visszaszerezze Edwardot. Én csak a szemeimet forgattam. – Nem hagyhatsz egyedül. Te vagy az oka, hogy vámpír vagyok. Te tettél azzá, ami vagyok.

Most újra jön a te-vagy-mindenért-a-hibás kör. Remélem Edward nem dől be neki.

- Ezen előbb kellett volna elgondolkoznod. Különben is, te provokáltál. Élned kell a döntéseid következményeivel – válaszolt Edward hűvösen.

Mindannyaian döbbenten néztünk Edwardra. Jól hallottam azt, amit mondott? Végre rájött, hogy nem ő a hibás. Ashley sokkoltan nézett rá, majd gyűlölettel a többiekre.

- Ezt nem gondolod komolyan – válaszolt a kis szörnyeteg.

- De, komolyan gondolja. Higgy nekem, én már csak tudom – vigyorgott rá Jasper.

- Még nem végeztem veletek. Újra jönni fogok! – kiabálta Ashley, majd eltűnt.

Megkönnyebbülve néztem Edwardra, és adtam egy csókot az orra hegyére.

- Az az érzésem, hogy beváltja a fenyegetését.

- nekem is, szerelmem – válaszolt Edward sóhajtva.

- De büszke vagyok rád. Tényleg azt hittem, hogy újra felülkerekedik majd rajtad a bűntudat – mondtam őszintén.

- Páran a családból elég világosan elmagyarázták, hogy nem én vagyok a hibás. Különben is veled akarok maradni. Azt akarom, hogy tudd, hogy soha többé nem hagylak el. Vissza fogom nyerni a bizalmadat – válaszolt Edward, és még közelebb húzott magához.

Ez a tudat megnyugtatott, és egy hosszú csókkal köszöntem meg Edwardnak.

Új történet - Empty

Sziasztok!

Először is szeretném megköszönni azt a rengeteg kommentet, amit a One More Chance előző fejezetéhez írtatok, ti vagytok a legjobb olvasók!

Amint az utóbbi időben azt már többször is említettem, egy új történet bontakozott ki a fejemben. Ezt majd a One More Chance befejezése után rakom fel, de a sok komment miatt gondoltam adok nektek most egy kis izelítőt, hogy miről is fog szólni ez a történet. A One More Chance című fanfictionömből még kb. 5 fejezet várható, bár ez még változhat, mert még mindig nem vagyok benne biztos, hogy hol szeretném lezárni a történetet, de nagyjából ennyire számítsatok. A következő ficem címe pedig Empty (angolul azt jelenti, hogy üres).

Ez a történet is azután játszódik, hogy Edward elhagyta Bellát a New Moonban, és itt sem tűnik fel Jacob Black, hogy megmentse őt. Két évvel azután, hogy a vámpírok elhagyták Forksot Bella élete egy rémálom, míg újra nem találkozik a családdal, akit olyannyira hiányolt. De meg tudják menteni Cullenék Bellát saját magától?

28. fejezet - Csajos este

Sziasztok!

Ahogy ígértem már most felrakom a következő fejezetet! Jó hosszú lett, és remélem tetszeni fog nektek! Jó olvasást, és várom a kommenteket! :)

28. fejezet – Csajos este

David szemszöge

Ahogy beléptem a Cullen házba rögtön megakadt a szemem Claire-en. Nem tudnám megmondani miért. Ő nem csak gyönyörű volt, hanem olyan életöröm sugárzott belőle, amit nagyon ritkán látok.

Közelebbről is meg kellett ismernem. Amikor üdvözlésképp megcsókoltam a kezét teljesen zavarba jött. Ha még ember lenne, akkor biztosan elpirult volna.

Hallottam ahogy Emmett és Bella suttognak. Bellának úgy tűnt nem igazán tetszett a bemutatkozásom. De úgy tűnt, hogy Bella és Edward veszekedtek, így nem vettem a lelkemre a dolgot.

Közben megtudtam a veszekedés okát is. Ashley. Még ha nincs is jelen, akkor is ki tudja játszani az embereket egymás ellen. Hihetetlen.

De meg tudom érteni Bellát. Edwardnak Bella pártjára kellett volna állnia. Komolyan őrületbe tudja kergetni az embert a bűntudatával Edward.

Mindannyian tudjuk, hogy Edward szereti Bellát. De ahogy jelenleg viselkedik egyáltalán nem csodálkozom, hogy Bella dühös rá. Remélem azért, hogy hamar kibékülnek majd. Ashley nem ér meg annyit, hogy miatta veszekedjenek.

Bár ebben a pillanatban ez mind csak mellékes volt. Claire-rel ültem a kanapén, és már órák óta beszélgettünk. Ő olyan más mint én. Ő életvidám, temperamentumos, és optimista. Én inkább a csendes típusba tartozom. Nem mondanám, hogy unalmas vagyok, de valamivel visszahúzódóbb mint az átlag. De hogy is mondják: Az ellentétek vonzzák egymást.

És Claire valami mágikus erővel vonz engem magához. Még korai lenne kijelenteni, hogy beleszerettem. De benne megvan az a valami.

Már órák óta itt ülünk, és beszélgetünk mindenről, ami csak szóba jön. Egyszerűen mindent tudni akarok róla. Amikor elmesélte, hogy hogyan lett vámpír, és hogy Ashley meg akarta őt ölni hihetetlen mértékűre növekedett bennem az Ashley iránti gyűlöletem.

Hálás vagyok Carlisle-nak, hogy megmentette Claire-t. Nem is tudom elképzelni, hogy ez a csodálatos teremtés ne létezzen ezen a világon. És egyben biztos vagyok: Nem fogom Ashleyt a közelébe engedni.

Annyira belemerültünk a beszélgetésbe, hogy először észre se vettük, hogy kinyílt a teraszajtó, és Edward és Bella lépett be rajta. Egyikük se tűnt boldognak. Edwardnak megkínzott volt az arca, Bella pedig úgy nézett ki, mint aki bármelyik pillanatban könnyekben törhetne ki… már ha tudna, persze.

- Bella? Minden rendben? – kérdezte Claire aggódva. És még jószívű is.

Bella elkínzottan elmosolyodott.

- Igen, ne aggódj miattam.

Egy utolsó felénk vetett pillantás után Bella eltűnt a lépcsőkön. Gondolom a szobájába ment. Edwardhoz fordultam.

- A beszélgetés nem ment olyan jól.

- Nem, teljesen meg van győződve arról, hogy én Ashley oldalán állok. De ez nem igaz. Én csak Bellát szeretem, de ő egyszerűen nem hisz nekem – mondta Edward frusztráltan.

- Bella szemszögéből is át kéne gondolnod a dolgokat. Ashley olyan sok mindent tette vele. Te pedig megvéded őt. Mit gondolsz hogy érzi magát ettől Bella? Mindannyian tudjuk, hogy ez a kis bestia éppen útban van idefelé, hogy megölje Bellát, és te az ő pártjára állsz. Nem csoda, hogy azt gondolja, hogy nem szereted. – válaszoltam.

- De mit kéne akkor tennem? Nem ölhetem meg Ashleyt. Miattam lett vámpír. Én is tudom, hogy mit tett Ashley Bellával. De azért is én vagyok a hibás. Én provokáltam őt. Ha nem próbáltam volna meg Bellát féltékennyé tenni Ashleyvel, akkor soha nem jutottunk volna el idáig.

- Mond csak Edward, neked van más hobbid is, mint hogy a bűntudatodat tápláld? Ashley soha nem volt ártatlan, és az alapján, amiket hallottam róla, még emberként se az. Szereti, ha manipulálhat más embereket. Örömet okoz neki, ha különböző embereket egymás ellen kijátszhat. Ő csak bajt hoz mindenkire. De ettől eltekintve éppen azért igyekszik ide, hogy megölje életed szerelmét. Ennek már elég oknak kéne lennie ahhoz, hogy utáld őt. Egyszer döntened kell. Vagy Bella, vagy Ashley. De ne várj túl sokáig. Különben Bellát nagyon hamar elveszítheted, és már nem lesz többé visszaút – Láttam ahogy átgondolja a szavaimat mielőtt bólintott.

Edward felállt.

- Hová mész? – kérdezte Claire.

- Bellához. Beszélnem kell vele.

Mindketten bólintottunk, majd Edward is eltűnt.

Bella szemszöge

Az ágyamon feküdtem, és az egyik kezemmel eltakartam a szemeimet. Üresnek éreztem magam. Tudnom kellett volna. A sok üres ígérete. Milye van Ashleynek, ami nekem nincs? Ő alattomos, gonosz, és kegyetlen. Ezek azok a tulajdonságok, amiket Edward előnyben részesít? Miért jött tulajdonképpen vissza? Talán mert tudta, hogy Ashley utána fog jönni? Tényleg komolyan gondolta, hogy újra befogadjuk majd őt? Jelen pillanatban fogalmam sincs, hogy mit kéne gondolnom. Talán igazságtalan vagyok Edwardal, és egyáltalán nem volt eltervezve, hogy Ashley idejön. De olyan erősen Ashley mellé állt, hogy már semmit sem tudok.

Amint feltűnik itt Ashley, valószínűleg ők ketten rögtön eltűnnek majd. Bár nem fogom megkönnyíteni Edward dolgát. Már olyan sokat gondolkodtam egy kifogáson, hogy miért akarnék én Denaliba menni. Végtére is valahogy meg kell magyaráznom a családomnak, ha elmegyek. De most Ashley idefelé tart. Hogy megöljön. Nem is tehetne nekem ennél nagyobb szívességet. Claire is alig várja már, hogy végre itt legyen.

Éreztem, ahogy kinyílik a szobám ajtaja, és Edward jön be.

- Bella?

- Hm?

- Beszélhetnék veled? – kérdezte bátortalanul.

- Már azt teszed – válaszoltam sóhajtva.

Nem volt kedvem már veszekedni. Nem jutottunk vele semmire. Ha megint Ashley mellé áll, akkor el fogom azt is fogadni. De arra ne számítson, hogy szép szavakkal visszaszerezhet engem.

- Komolyan gondolom, Bella.

- Akkor beszélj Edward. Itt vagyok, és meghallgatlak.

- Szerencsétlenül fejeztem ki magam. Tudom, hogy neked ez biztos úgy hangozhatott, mintha Ashley pártján állnék. De ez nem így van. Csak nem akarom, hogy megöljék őt. Szeretlek Bella, és aggódom érted. Természetesen félek, hogy bántani fog téged Ashley. De nagyrészt ez is az én hibám, hogy Ashley meg akar ölni téged. Ha nem próbáltalak volna akkoriban féltékennyé tenni téged vele, akkor soha nem fajultak volna el ennyire a dolgok. Soha nem engedném, hogy egy ujjal is hozzád érjen. De nem várhatod el tőlem, hogy megöljem. Már sok mindenen keresztül kellett mennie miattam.

Miután Edward befejezte a beszédét várakozásteljesen nézett rám. Belül majd felrobbantam a dühtől, de próbáltam megnyugtatni magamat. Miután ez már félig sikerült elvettem a kezemet a szemeim elől megjátszott közönnyel néztem rá.

- Edward, már többször bebizonyítottad nekem az álláspontodat. Te magadnak kéne elgondolkoznod azon, hogy tényleg szeretsz-e engem, vagy ez az érzés is csak egy újabb bűntudat a részedről. Már sok mindenen keresztül kellett mennie? És akkor mi van velem? Azt hiszed, hogy nekem olyan egyszerű volt új életet kezdeni? Úgy gondolod, hogy nekem örömet okozott a tudat, hogy az én lelkemen szárad Jason halála, és arról is én tehetek, hogy Claire vámpír lett? Ashley ide tart, hogy megöljön engem. Mindenki tudja, hogy milyen komoly a helyzet, rajtad kívül természetesen. Komolyan azt várod tőlem, hogy hagyjam magam megölni, csak hogy te jól érezd magad? Harcolni fogok Ashley ellen, és ha ellenem fordulsz, akkor ellened is harcolni fogok. Ashleyvel szemben bűntudatod van. És mi van velem? Ha akkoriban egyszerűen békénhagytál volna, akkor most nem lennék itt. Claire még együtt lenne Cedricel, és Jason is élne még. De neked újra ki kellett élned az egoizmusodat. Fura, hogy vele szemben bűntudatod van, én viszont úgy tűnik nem számítok neked. Edward, úgy érzem, hogy elárultál. Amíg nem állsz teljesen mellettem mi mint pár nem létezünk. Tényleg át kéne gondolnod, hogy mit akarsz. Nem kaphatsz meg mindig mindent.

- Természetesen veled szemben is bűntudatom van. De nem csak az. El kell hinned nekem, hogy szeretlek! – válaszolt Edward kétségbeesetten.

Hogyan hihetnék neked, amikor folyamatosan hátba támadsz? Először a nagy szerelemről beszélsz nekem, és hogy minket semmi sem szakíthat el többé, majd alig indul el Ashley ide, máris inkább felé tartasz. Akkor folytatjuk majd ezt a beszélgetést, ha már tudod, hogy mit akarsz. Csak azt várom tőled, hogy egyszer mellém állj. Nem hiszem, hogy túl sokat kívánok – Ezzel eltűntem a szobámból és lementem a nappaliba.

Clairehez és Davidhez időközben Alice, Jasper, Esme és Carlisle is csatlakozott. Leültem Alice-hez, aki kérdőn nézett rám. Én csak megráztam kissé a fejemet. Megfogta a kezemet, és bátorítóan megszorította.

- Hol vannak a többiek? – kérdeztem őket.

- Vadászni mentek – válaszolt Carlisle.

Valószínűleg Ashleyt keresik, de ezt a gondolatot inkább megtartottam magamnak.

- Holnap szívesen elmennék a faluba. Mindjárt szilveszter, talán vehetnénk pár dolgot. Jön még valaki? – kérdeztem.

Edward, aki közben odajött hozzánk válaszolt:

- Nem tetszik az ötlet, hogy el akarsz menni. Inkább a házban kéne maradnod.

Észrevettem, hogy már megint elkezdtem nagyon feldühödni. Sajnos Jasper is észrevette, és küldött nekem egy figyelmeztető pillantást.

- Miért kéne a házban maradnom? Talán mert összefuthatok Ashleyvel? Nem bánthat. A képességem miatt ő nagyobb veszélyben van, mint én – válaszoltam megjátszott nyugalommal. Bár legszívesebben letéptem volna Edward fejét.

- Erre támaszkodsz, ugye? – kérdezte Edward arrogánsan.

- Nem fogok itt bujkálni, csak mert egy őrült a nyomomban van. Ezt el is felejtheted – néztem rá dühösen.

- Majd én elmegyek veled – válaszolt Claire mosolyogva.

Claire-re és Davidre néztem, akik szórakozottan figyeltek minket.

- Én is jövök – mondta David.

Világos. Olyan érzésem volt, hogy Davidet és Clairet mostantól kezdve semmi nem szakíthatja el egymástól.Örültem Claire-nek. Megérdemelte már, hogy legyen egy társa.

- Mi is megyünk, nem igaz, drágám – szólt közbe Alice is, és Jasper bólintott.

Ő se mondana ellent a feleségének.

- Jó, én is megyek – Edward szolid elhatározással nézett rám. Úgy, mintha arra számítana, hogy ellent mondok majd neki.

De én nem szóltam egy szót se. Válaszul kaptam is egy csodálkozó pillantást Edwardtól, de ezzel nem foglalkoztam. Belül viszont ujjongtam. Attól függetlenül, hogy még mindig dühös voltam Edwardra.

Ezután újra némaságba burkolózott mindenki. Alice még mindig fogta az egyik kezemet, én pedig ráhajtottam a fejemet a vállára. Nagyon szomorú voltam. Edwarddal már olyan közel kerültünk egymáshoz újra, és most olyan érzésem volt, hogy megint eltávolodunk egymástól. Talán tényleg túlreagálom ezt az egészet? De miért nem tud Edward legalább egyszer az én oldalamra állni? Mindig Ashley így, Ashley úgy… Ez már önmagában is idegesítő, de az a legrosszabb benne, hogy egy senkire vagyok féltékeny.

Alice hirtelen felugrott, ezzel kiszakítva gondolataimból. De nem csak ezt a hatást érte el, hanem azt is, hogy a földön végezzem a hirtelen mozdulattól. Edward rögtön mellettem termett, és felsegített. De hallottam, hogy közben halkan kuncog. Felhúzott szemöldökkel néztem rá, majd Alice-re fordítottam a tekintetemet.

- Mond csak Alice, szellemet láttál, vagy más oka van a kitörésednek? – Hallottam, hogy a többiek felnevetnek.

- Bella, Bella! Én soha semmit nem teszek ok nélkül – mondta legjobb barátnőm megjátszott szigorral.

De egy rövid pillanat után már ő is ugyanúgy nevetett.

- Mit szólnátok hozzá, ha ma csinálnánk egy csajos estét?

- Ah,m már értem. Ez egy jó alkalom ahhoz, hogy Bella Barbiet játssz velem – válaszoltam ironikusan. De a mosolyomat én se tudtam teljesen elrejteni. Edward is halkan nevetett mögöttem.

- Komolyan gondoltam. Mikor csináltunk utoljára csajos estét? Már egy örökkévalóság telt el azóta. Kibeszélhetjük a pasikat, megbeszélhetjük a legújabb divatot, és még sok más női témát is érinthetünk.

Alice olyan izgatottnak tűnt, hogy nem volt szívem nemet mondani neki. És olyan érzésem volt, hogy Edwardról akar beszélni. És ez talán nem is olyan rossz dolog. Kíváncsi lennék a többiek véleményére is.

- Szerintem csodás ötlet! – értett egyet Esme boldogan.

- Én is benne vagyok – mondta Claire.

- A pasikat kibeszélni? Persze, hogy én is benne vagyok! – mondtam én is.

- Na David! Gondolod, hogy egy éjszakára le tudsz mondai Claire-ről? – kérdezte Jasper rákacsintva az érintettre.

David is beszállt a játékba, és színpadiasan felsóhajtott.

- Van más választásom?

Nevetne kellett.

- Claire, úgy érzem lesz mit mesélned nekünk ma este – De Claire csak mosolygott, és azt mondta:

Egy hölgy élvez, és mérlegel.

- Most, hogy mindent megbeszéltünk már csak Rose-t kell megvárnunk, és elmondanunk neki a ma esti terveinket – mondta Alice.

- Carlisle mit szólsz ehhez? A feleségeink nem akarják velünk tölteni a ma estét – panaszkodott Jasper.

- Hát, én erre csak annyit tudok mondani, hogy soha ne vessz össze egy nővel, főleg ne a sajátoddal – nevetett Carlisle.

Edward felé fordultam, és egy mindentudóan néztem rá. Láttam hogy legszívesebben a szemeit forgatta volna idegesen, de nem akarta még nagyobb bajba keverni magát.

Nem sokkal később William, Garrett, Emmett és Rosalie is megérkeztek a vadászatból. Alice lemesélte Rosalienak, hogy mit terveztünk, és nagyon tetszett neki az ötlet. Emmett morgott kissé, mondván neki más tervei lettek volna, de Rosalie egy dühös pillantással elhallgattatta őt. Mindenképpen beszélnem kell erről Rosalieval. Talán én is elnyerhetném a vezető szerepét az Edwarddal való kapcsolatomban.

- Szóval akkor egy óra múlva találkozunk az én szobámban – mondta Alice, majd el is tűnt.

- be tudna valaki fogadni egy magányos, kirakott vámpírt? – kérdezte Jasper ismét megjátszva magát.

Újra nevetnem kellett. Jasper ha akart nagyon vicces tudott lenni. De legtöbbször inkább magába fordult. De én jobban szerettem a vicces Jaspert. Alice mondta egyszer, hogy a családtagok ellen intézett odabújós akcióimmal javítottam Jasper szociális viselkedésén. Mondjuk nem is kegyelmeztem neki ezen alkalmakkor. Sajnos senkiben nem tudtam teljesen bízni. Szükségem volt arra, hogy érezzem, a családom szeret. De mindenekelőtt egy bizonyos férfi szeretetére lenne a legnagyobb szükségem. De ez a személy éppen úgy viselkedik, mint egy idióta.

Felmentem a szobámba, hogy átöltözzek. Nem sokkal később Edward is bejött.

- Mennyi annak az esélye, hogy a ma este során kapok tőled egy csókot? – kérdezte Edward kicsit reményteljesen.

- Edward, tudod mit kell tenned, és utána annyi csókot kapsz tőlem, amennyit csak akarsz. Csak állj mellém Ashley helyett, és többet is kapsz, mint csókokat – leheltem Edward fülébe.

Ezzel kimentem a szobából, és Alice felé vettem az irányt. Edward csak bámult utánam, a szemei feketék a vágytól.

- Szerelmem, szerintem túlreagálod ezt az egészet – kiáltott utánam Edward.

- Rossz válasz – válaszoltam, és mentem tovább Alice-hez. Közben Jasperrel is találkoztam.

- Na, mit csináltok ma este? – kérdeztem vigyorogva. Ő visszamosolygott és azt mondta:

- Pasi este. Kibeszéljük a nőket, megvitatjuk a legújabb technikai találmányokat. Csupa férfi téma – Nevetnem kellett.

- Akkor jó szórakozást!

- Nektek is – válaszolt mosolyogva, majd mindketten folytattuk az utunkat.

Amikor beléptem Alice szobájába már mindenki a padlón ült.

- Az elmúlt napokban elég sok minden történt. Nem is tudom kivel kéne kezdenem. Veled Bella, vagy Claire-rel – Alice felhúzott szemöldökkel nézett hol Claire-re, hol rám.

Claire-rel egymásra mosolyogtunk. Claire boldogan, én inkább megkínzottan.

- Oke Claire, mesélj, mit van közted és David között – kérdeztem kíváncsian.

- Nincs túl sok minden, amit el tudnék mondani.

- Ne már Claire. Mióta megérkezett David el se lehet rángatni titeket egymás mellől. Úgy viselkedtek, mintha már évek óta ismernétek egymást, és akkor azt akarod bemesélni nekünk, hogy nem tudsz mit mesélni? – kérdezte Rosalie türelmetlenül.

- Oké, kedvelem őt – válaszolt Claire.

- Nem fejtenéd ki egy kicsit bővebben? – válaszolt Alice a szemeit forgatva.

- Na jó. Már első látásra teljesen elvarázsolt. A szemébe néztem, és olyan érzésem volt, mintha már régóta ismerném. Az első pillanattól kezdve bízom benne. Mindkét nap nagyon sokat beszélgettünk. Nagyon kedvelem őt, és szerintem ez fordítva is igaz.

- Persze, hogy kedvel téged kedvesem – mondta Esme.

- Oké, és akkor most jöjjön az izgalmasabb rész. Elcsattant már az első csók? – kérdezte Alice izgatottan.

Ha lehetséges lenne, akkor biztos vagyok benne, hogy Claire már rákvörös lett volna.

- Öhm, nem, még nem. De még csak két napja ismerem őt – válaszolt Claire szégyenlősen.

Szegény Claire. Ez rosszabb mint a spanyol inkvizíció.

- Ez nem jelent semmit. Bár miután Emmett vámpír lett köztünk elég gyorsan történtek a dolgok – válaszolt Rosalie szárazon.

- Hagyjátok már szegény Claire-t. Nem veszitek észre mennyire zavarban van – szóltam közbe.

- Csak ne olyan hevesen Bella. Mindjárt te is sorra kerülsz – vigyorgott Alice.

Én csak a szemeimet forgattam idegesen válaszul.

- David eddig még egy nő iránt sem érdeklődött. Te vagy az első. Biztos vagyok benne, hogy ti ketten össze fogtok jönni. Különben is, még előttetek áll az egész örökkévalóság – zárta le a témát Esme.

Esme egy igazi kincs. Ő elég együttérző ahhoz, hogy észrevegye, ha valaki kínosan érzi magát, és elterelje a témát.

- Szóval Bella. Akkor most foglalkozzunk a te kis problémáddal – tért át hozzám Alice.

- Én nem nevezném kicsinek – válaszoltam duzzogva.

- Na ne légy már ilyen kis érzékeny – mondta Rosalie.

Megbántva felhorkantottam.

- Megnéznélek titeket, ha a férjeitek egy másik nő pártjára állnának. Nem várom el Edwardtól, hogy mint egy őrült sorozatgyilkos Ashleyre vesse magát, és megölje őt. Csak azt, hogy álljon mellém. De ha Ashleyről van szó, akkor mindig mellé áll. Azokután, ami Ashley Claire-rel és velem tett, igazán elvárhatom szerintem, hogy az én pártomat fogja, és ne ezét a kis bestiáét.

- Bevallom, ha velem történt volna ez, és Emmett nem állt volna teljesen mellettem, tuti leszedtem volna a fejét – válaszolt Rosalie vigyorogva.

- Én tudom, hogy Jasper mindig mellettem állna – mondta Alice.

- Hát köszi. Máris sokkal jobban érzem magam – válaszoltam szarkasztikusan.

- Bella, tényleg szeret téged Edward. Soha nem engedné, hogy bármi történjen veled. De ismered őt. Még mindig nagyon erős a bűntudata Ashleyt illetően. Még ha csak Ashley hibája is, egyszerűen nem tudja megbocsátani magának, hogy akkoriban elvesztette az önuralmát – próbált meg megnyugtatni Esme.

- De újra és újra megvédi őt. Csak egyszer látná a dolgokat az én szemszögemből is. Nem indulhat abból ki, hogy majd megértést tanúsítok Ashley iránt – mondtam hevesen.

- Ezt senki nem is várja el tőled. De mindketten olyan makacsak vagytok. Egyikőtök se enged abból, amit egyszer a fejetekbe vesztek – válaszolt Esme gyengéden.

- Tudom, hogy néha makacs tudok lenni. De megnézném Edwardot, ha lenne valaki, aki ártott neki, én meg a védelmembe venném. Akkor ő is csalódott lenne, és ő is felhúzná magát! – tartottam ki a saját igazam mellett.

- Nem is arról van szó, hogy ne lenne igazad. De nem hagyhatjátok, hogy Ashley mindig közétek álljon. Pontosan ez az, amit Ashley akar. Ha idejön, akkor mutassátok meg neki, hogy milyen boldogok is vagytok – válaszolt Esme.

- És gondolod, hogy akkor majd magától újra elmegy? – néztem Esmere szkeptikusan.

Erre mindenki elmosolyodott.

- Természetesen nem. De ha látja, hogy ti ketten összetartoztok, és boldogok vagytok, akkor el fog bizonytalanodni. Ő pontosan tudja, hogy Edwardnak bűntudata van miatta, és ezt használja ki. De azt nem tudja, hogy neked nagyobb befolyásod van Edward felett – válaszolt Rosalie gonoszan vigyorogva.

- Pontosabban nagyobb hatalmamnak kéne lennie felette. De tudtok ti valamit, amit én nem tudok? – kérdeztem hitetlenkedve.

Most Claire forgatta idegesen a szemeit.

- Mond csak, vak vagy? Mindenki, de tényleg mindenki látja, hogy Edward istenít téged. Csak te nem. Bármit megtenne érted. Csak akkor nem, ha úgy viselkedsz mint egy fúria. A férfiak nem szeretik az ilyesmit.

- Köszi Claire. Sokat segítettél. Mégiscsak tovább kellett volna forszíroznom a David témát. Na jó, próbáljunk meg egyszerűen nem foglalkozni a dühkitöréseimmel. Hogyan állíthatnám Edwardot az én oldalamra – kérdeztem láthatólag összezavarodva.

Egyszer csak egy ütést éreztem a tarkómon. Félig hitetlenül, félig sokkolva néztem Alice-re, aki ördögi vigyorral nézett rám. Ez a kicsi, ártalmatlannak kinéző manó éppen tarkón ütött.

- Ez meg mi volt, Alice? – néztem rá hitetlenül.

- Gondoltam ez majd segíteni fog. De most még jobban összezavarodva nézel mint előtte. Édes istenem Bella! Nő vagy, és azt kérdezed, hogyan tudnád a te oldaladra állítani Edwardot? Ő egy másik évszázadban született. Ő ahhoz van hozzászokva, hogy meg kell védenie a nőket. És most nem tudja, hogy mit kezdjen egy ilyen erős nővel, mint te – mondta Alice.

- Ashley mindig a kicsi, ártatlan lányt játssza. Ez felébreszti a védelmező ösztöneit, és ezt Ashley is tudja. Hagyd, hadd érezze, hogy neked segítségre van szükséged. Ahelyett, hogy felpofozod, mint tegnap, inkább bújj oda hozzá, és mutasd meg, milyen törékeny is vagy. Higgy nekem, ez csodákra képes. Én is mindig így érek el mindent Emmettnél – egészítette ki Alice-t Rosalie, és rámkacsintott.

- Ez Jaspernél is működik – fűzte még hozzá Alice, és Esme és egyetértően bólintott.

- Edward még mindig egy úriember. Egy olyan nőt szeretne, akit meg tud védeni, és nem egy olyat, aki meg tudja őt védeni. Többek között ez volt az egyik ok, amiért akkoriban beléd szeretett. Szerette, hogy megvédhet téged, és te felnéztél rá, mintha ő lenne a te hősöd.

- Oh, én azt hittem, hogy a vércsoportomba szeretett bele – válaszoltam, ezzel mindenkit megnevettetve.

- Az elején igen, de aztán beleszeretett Bellába – vigyorgott Alice.

- Szóval Bella tudod mit kell tenned. Amint meglátod Edwardot elnézést kérsz a viselkedésed miatt, majd újra az ő Bellája leszel, akinek szüksége van a hősére. Edward szereti az erős Bellát is, de ő láthatólag te túl sokat kérsz tőle. Miután megoldódik majd az „Ashley-probléma” újra lehetsz majd az öntudatos, erős Bella. De adj neki időt, hogy hozzászokjon ehhez – mondta Claire.

Nem lehet ez olyan nehéz. Végülis tényleg szükségem van Edwardra. Csak eddig ezt ritkán mutattam ki. Nem akartam, hogy gyengének gondoljon. De ha ez az, ami boldoggá teszi, akkor éntőlem!

Megjátszott szemrehányással néztem Esmere.

- Hihetetlen, hogy te is benne vagy a tervünkben!

- Ahhoz, hogy magam mellett tartsam a gyerekeimet bármilyen eszközt hajlandó vagyok használni – kacsintott rám Esme.

„Anyukám” ezen oldalát eddig nem ismertem.

Az este hátralevő részében a divatról, a helyről, ahova legközelebb költözünk, és Alice új autójáról beszéltünk. Alig bírta kivárni, hogy visszamenjen Edwarddal Amerikába, hogy elhozza a kocsit. Következő helynek Angliát választottuk. Még soha nem voltam ott, de mindig is el akartam jutni oda. De ezt még a fiúkkal meg kell beszélnünk. Nagyon jó szórakozás volt a költözést tervezni, bár volt még egy kis pont, ami nem volt tiszta. Forks. De amíg Edwarddal nem rendeződnek a dolgok addig ezt a témát hanyagolom inkább. Az idő csak úgy repült. Egyszercsak felálltunk mindannyian, és visszavonultunk a szobánkba. De engem Alice visszatartott az ajtóban.

- Gondolkodj el azon, amit mondtunk. A férfiak szeretik, ha megvédhetik a nőket. Éreztesd vele, hogy szükséged van rá. Higgy nekem, ezután újra a kezén fog hordozni. Soha nem engedné, hogy bármi is történjen veled. Soha! Kérlek ezt ne felejtsd el.

Rámkacsintott. Éppen el akartam indulni, amikor észrevettem, hogy barátnőm üres tekintettel bámul a semmibe. Ismertem ezt az arcot. Alice-nek látomása volt. Halkan szólítottam a többieket. Pár másodperc múlva mindenki Alice szobájában állt. Nem sokkal később Alice tekintete újra tiszta lett, de fura arccal nézett.

- Ashley… itt van!

Eclipse trailer

Sziasztok!

Gondolom sokatok tudja, hogy a Summit ma tette fel a netre az első Eclipse trailert. Nekem nagyon tetszik, és gondoltam megosztom veletek is:) Kíváncsi lennék a ti véleményetekre is, mind a trailert, a filmet és a könyvet illetően is. Írjatok bátran!:)


The Twilight Saga: Eclipse Teaser Trailer in HD

Trailer Park Movies | MySpace Video

27. fejezet - Újabb komplikációk (2. rész)

Sziasztok!

Itt van a 27. fejezet következő része, ahogy megígértem. Jó olvasást!:)

27. fejezet – Újabb komplikációk (2. rész)

Bella szemszöge

Éppen a nappaliban ültünk amikor megszólalt Carlisle telefonja. Gondoltam, hogy újra William az, a Denali klánból. Folyamatosan tájékoztatott minket az eseményekről Ashley-t illetően. Mindannyian izgatottan néztünk Carlisle-ra. Amikor lerakta a telefont egy kissé feszültnek tűnt.

- Még nem találták meg Ashleyt, de követik az illatát. Találtak egy férfi hullát. Valószínűleg Ashley ölte meg.

- Ezen egyáltalán nem csodálkozom – válaszolt Emmett szárazon.

- Nem az első ilyen eset lenne – fűzte még hozzá Carlisle, és közben jelentőségteljesen Edwardra nézett.

Én is Edwardra néztem kérdőn, aki láthatólag kényelmetlenül érezte magát.

- Még Alaszkában történtek balesetek – Edward minden egyed szóval halkabb lett.

- Aha, persze, balesetek. Manapság így nevezik az ilyeneket – mondtam szarkasztikusan.

- Bella, te magad is tudod, hogy milyen nehéz az elején – nézett rám Edward szemrehányóan.

- Igen, de nekem csak egy kilengésem volt, és Carlisle és Emmett megakadályoztak abban, hogy embert öljek. Ráadásul újszülött voltam. Ashleynek már túl kéne lennie ezen az időszakon – válaszoltam hevesen.

- Igen, de nézz csak rá Jasperre. Neki is nehéz volt. Csak azért, mert neked ilyen jó önkontrollod van még nem jelenti azt, hogy mindenki ugyanilyen erős, mint te – Edward lassan kezdett dühössé válni.

- Jaspert hagyd ki ebből. Te is pontosan tudod, hogy ő éveken keresztül embervéren élt, és azután nehezebb rászokni az állati vérre. De te már megint ezt csinálod. Megint véded azt a kis bestiát. Úgy tűnik, hogy én nem számítok neked!

- Bella, megint túldramatizálod a dolgokat – sóhajtott Edward.

- Én dramatizálok túl mindent? Ott kint egy őrült futkároz, aki embereket öl, és éppen ide tart, hogy megöljön engem! És akkor még én dramatizálom túl a dolgokat? – kiabáltam.

Jasper megpróbált minket lenyugtatni, de nem igazán sikerült neki, és nem is foglalkoztam most ezzel.

- A hajad szála se fog görbülni. Már itt vagyok, és vigyázok rád – próbált meg lenyugtatni Edward. Meg akart ölelni, de én elhátráltam tőle.

- Akkor most mondok neked valamit. Ne hidd, hogy majd teljes lelki nyugalommal fogok itt várni, amíg ez a kis ribanc majd megjelenjen és megöljön. Tudom, hogy mennyire kedveled őt, de ez se tudja őt életben tartani, és jobb, ha nem állsz az utamba – morogtam rá Edwardra.

- Itt senkit nem fognak megölni. Még Ashleyt sem – kiabált rám Edward.

- Igen, tudom! De inkább látsz engem halottan, mint a te kis Ashleydet! Bárcsak engem védelmeztél volna ennyire akkoriban! Akkor még most is ember lennék.

- Volt egy idő, amikor még te magad is mindenképpen vámpírrá szerettél volna válni, most meg engem hibáztatsz! – mondta Edward ingerülten.

Na most már elég volt!

Egy lépéssel Edward előtt termettem, és felpofoztam. Miután még egyszer küldtem felé egy gyilkos és megbántott pillantást felrohantam a szobámba, és kulcsra zártam az ajtót. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy még mindig ennyire Ashley hatása alatt áll.

- Bella, nyisd ki kérlek az ajtót. Sajnálom, nem szabadott volna ezt mondanom! – kérlelt Edward.

- Tűnj el! Menj vissza a kis Ashleydhez, és legyél boldog vele! – mordultam rá.

- Bella, kérlek! – Kétségbeesettnek hangzott, de ez most jelen helyzetben egyáltalán nem tudott meghatni.

- Azt mondtam, hogy hagyj békén!

Edward felsóhajtott, de békén hagyott, és elment a szobám ajtaja elől. Hallottam, hogy a többiek szemrehányásokat tesznek Edwardnak, amiért megint megpróbálta megvédeni Ashleyt ahelyett, hogy mellém állt volna. De ez mind nem számított. Dühös voltam és megbántott. Dühös, mert Edward megint a védelme alá vette Ashleyt, és megbántott, mert az én életem mindegy volt a számára. Ha Ashleyről volt szó, akkor még mindig bűntudata volt Edwardnak. De ha rólam, akkor láthatólag nem igazán érdekelte a dolog.

De magamra is dühös voltam. Újra bedőltem Edward szép szavainak. Most már igazán lehettem volna okosabb. Ez nem az első alkalom, hogy ellenem fordul. Amint Ashleyről van szó, Edward rögtön mindent elfelejt amit megígért nekem. Legszívesebben most elkezdtem volna szétrombolni a szobámat a dühtől. De nem akartam, hogy lássa, hogy mennyire bánt az, ami az előbb történt. És Esme se hiszem, hogy díjazná, ha most a földig rombolnám a házát. Ekkor Claire kopogott az ajtón.

- Várj, mindjárt kinyitom – mondtam halkan. Miután beengedtem őt újra bezártam az ajtót.

- Hogy vagy?

- Hogy lehetnék, amikor az előbb a saját barátom árult el?

- Nem volt helyes, hogy Ashleyt a védelmébe vette. De ismered őt. A bűntudata újra és újra a felszínre tör. Nem úgy gondolta.

- Oh, dehogynem! Pontosan úgy gondolta. Ha bűntudata van, az az egyéni szocproblémája. De miért mindig nekem kell szenvednem a bűntudata miatt? Még a halálom se érdekelné. A lénye csak az, hogy az Ashley iránt érzett lelkiismeret-furdalását kielégítse. Ha akkoriban nem viselkedett volna idiótaként, akkor egyáltalán nem is lenne most Ashley. De nem, neki el kellett hagynia – válaszoltam ingerülten. – De a legjobban az idegesít, hogy már megint az ujjai köré tudott csavarni. Ennél okosabbnak kellett volna lennem – fűztem még hozzá mérgesen.

- Először is nyugodj meg. Csak mert Edward nem akarja bántani Ashleyt még nem jelenti azt, hogy mi nem állhatunk bosszút Ashleyn – suttogta Claire.

Erre széles mosoly jelent meg az arcomon. Igen, most igaza van Clairenek. Edward csak nyugodtan szenvedjen a bűntudatától, de ez se fogja tudni megvédeni Ashleyt. Már az átváltozásom óta tudom, hogy még bosszút fogok állni Ashley. És ha ő ráadásul még ide is jön hozzám, annál jobb.

- Van már terved? – kérdeztem halkan.

- Ha felbukkan, akkor minden bizonnyal megpróbál majd megölni téged. Szóval te majd csak megvéded magad, én pedig segíteni fogok neked. Végtére is a barátnőm vagy, és nem fogom végignézni, ahogy megölik a barátnőmet – mondta Claire kacsintva. – A te és az én képességemmel mindenképpen sikerülni fog a tervünk. Meg kéne próbálnunk beszorítani őt az erdőbe, ez szerintem nem lesz nehéz. Nem fognak elengedni téged egyedül vadászni menni, mert féltene téged, hozzá kell tegyem, hogy nem alaptalanul. De akkor majd én felajánlom, hogy elmegyek veled. Ashley biztos meg fog majd próbálni megtámadni minket, hiszen ez lesz az ő nagy esélye. Csak mi ketten a többi Cullen nélkül. Hogy leszereljük őt majd bevetem a képességemet, és párszor átrepítem az erdőn. Ő úgyse ismeri a képességeinket. Közben te tüzet gyújtasz. Addigra Ashley már valószínűleg szörnyen dühös lesz, és rád akarja majd vetni magát. Te pedig egyszerűen ráveszed őt, hogy sétáljon bele a tűzbe. Így bosszút állhatunk rajta, és egy problémától is megszabadulunk Ashley személyében.

Meglepődve néztem Claire-re.

- Claire, ez zseniális! Ezt az oldaladat eddig nem ismertem.

- Ha még ember lennék, akkor biztos nem lennék rá képes, de hát valaki miatt ugyebár vámpír lettem – mondta Claire ironikusan.

- Hát igen, én se gondoltam volna soha magamról, hogy képes lennék ilyenre. De olyan dühöt és gyűlöletet érzek, amit emberként soha.

Claire-rel innentől kezdve csendben ültünk egymás mellett, mindketten gondolatainkba mélyedve míg Esme fel nem kiabált:

- Bella, Claire! Látogatónk lesz. Kérlek gyertek le.

Claire-rel halkan felsóhajtottunk, de nem ellenkeztünk. Amikor beléptünk a nappaliba Edward oda akart jönni hozzám, de én nem foglalkoztam vele, és inkább Emmetthez mentem. Emmett védelmezőleg az egyik karját a vállamra rakta.

- Ne idegeskedj. Néha tényleg idióta tud lenni, de szeret téged – suttogta olyan halkan, hogy csak én halljam.

Én csak megvetően felhorkantottam, és egy dühös pillantást vetettem Edwardra. Nem sokkal később csengettek. Carlisle kinyitotta az ajtót, és három vámpír lépett be a házba. Biztis ők William, Garrett, és David. Az egész család szívélyesen üdvözölte őket. Csak Claire és én álltunk ott kissé tanácstalanul. Esme odajött hozzánk a három férfivel, és bemutatott minket egymásnak.

- Claire, Bella, ők William, Garrett, és David.

Mindhárman körülbelül egymagasak voltak, 185 centi körül, és egész izmosak. Williamnek rövid, sötétszőke, Garrettnek fekete, Davidnek pedig sötétbarna haja volt. Mint az összes vámpír ők is emberfelettien szépek voltak. De egyikük se vehette fel a versenyt Edwardal.

Stop Bella. Ne gondolj ilyenekre, elvégre is most éppen dühös vagy rá! Valószínűleg Edwardnak nem is én vagyok a szép, hanem Ashley!

Claire-rel kezet fogtunk mindhármójukkal. Úgy tűnt, hogy David Claire kezét mintha kicsit tovább tartotta volna. Mindketten lenyűgözve néztek egymás szemébe. Ezután David a selymes hangján azt mondta Claire-nek:

- Megtiszteltetés, hogy megismerhetlek – és megcsókolta a kezét.

Micsoda szélhámos! Ugyanilyen régimódi udvarias mondatokkal vett le engem is Edward a lábamról. Valószínűleg az arcomra is kiülhetett az a kis undor, amit ezek a gondolatok váltottak ki belőlem, mert a többiek elkezdtek nevetni.

- Bella, pontosan látni rajtad, hogy mit gondolsz – suttogta a fülembe Emmett.

- Csak hallgasd mit mond ez a David. Ugyanilyenekkel vett le akkoriban Edward engem is a lábamról. De ma már nem dőlnék be neki – suttogtam vissza.

Emmett elkezdett kuncogni, míg Edward félig dühösen, féli szomorúan nézett engem.

- Hé, adj neki egy esélyt. David tényleg egy kedves fiú. És ráadásul szingli – mondta Emmett még mindig vigyorogva.

- Remélem is, hogy kedves fiú, különben nemsokára halott fiú lesz belőle. Claire a barátnőm – mondtam Emmettnek félig komolyan, félig viccelődve.

Mindannyian a nappaliban ültünk és a jelenlegi helyzetről beszéltünk, különösképpen Ashleyről. Claire és David egymás mellett ültek, és egy privát beszélgetést folytattak, míg én Emmett és Jasper között ültem, hogy ne kelljen Edward mellé ülnöm.

- Most már tudjuk, hogy hogyan szökött meg Ashley. Irina segített neki – kezdte William.

Kérdően néztem Carlisle-ra.

- Ki az az Irina?

- Az egyik nővérünk – válaszolt Garrett.

- És mit bántottam én Irinát? Nem emlékszem, hogy valaha is találkoztunk volna – Homlokráncolva néztem a többiekre megerősítésre várva.

- Semmi személyes. Csak Irinának tetszik David, de őt nem érdekelte Irina. És Irina nagyon bepöccent, amikor látta, hogy Ashley megpróbált vele flörtölni, hogy féltékennyé tegye Edwardot. De védekezésképpen azt mondta Irina, hogy te elvetted Tanyatól a barátját, és ezért megérdemled a büntetést.

- Éntőlem megkaphatja Edwardot – mormogtam dühösen.

- Nekem azért lenne ellenvetésem. Végtére is házasok vagyunk – nevetett William.

Edward dühösen nézett rám. Legszívesebben kinyújtottam volna rá a nyelvemet, de az túl gyerekes lett volna.

- Mindenképpen át kéne gondolnunk, hogy mit akarunk csinálni Ashleyvel, ha megjelenik itt – mondta Alice.

- Mi biztos nem fogjuk újra befogadni – válaszolt Garrett.

- és mi sem – mondta Rosalie hevesen.

- Hát, akkor Edward majd biztos magához veszi. Talán alapítanak majd egy új családot is. És boldogan élnek, amíg meg nem halnak – szóltam közbe ironikusan.

A családom egy figyelmeztető pillantást küldött felém, de én csak megrántottam a vállamat.

- Bella, most már elég! Ez már gyerekes! – kiáltott fel Edward ingerülten.

- Azt hittem ezt akarod, vagy mi nyűgöz le téged annyira Ashleyben? – kérdeztem kicsit se kevesebb dühvel, mint Edward.

- Ő fele ennyire se viselkedik gyerekesen mint te jelen pillanatban – válaszolt.

- Megértem. Ashley a legjobb. Miért nem mész hozzá, és akkor nem kéne többet elviselned a gyerekes viselkedésemet! – válaszoltam sértődötten.

Ezután felálltam, és éppen ki akartam menni a teraszra, amikor valaki megfogta a karomat és visszatartott.

- Hová mész? – kérdezte Edward.

- Az egyáltalán nem tartozik rád – szóltam vissza.

Tovább akartam menni, de Edward szorosan tartott.

- Engedj el Edward – A hangom jegesnek hangzott.

- Nem akarhatsz egyedül kimenni. Ashley kezei közé akarsz futni? – kérdezte összeszorított fogakkal.

- Na és ha igen? Mit érdekel az téged. Akkor legalább megszabadulsz tőlem végleg – Majd felrobbantam a dühtől.

- Ne hülyéskedj Bella – Edward idegesnek tűnt.

- Ah, értem. Attól félsz, hogy kárt teszek a kis barátnődben – mondtam.

Edward elengedte a kezemet.

- Majd beszélünk ha újra normálisan tudsz viselkedni. De semmi esetre se mész ki a házból!

Ezzel kiment a nappaliból, és hallottam, ahogyan becsukódik a bejárati ajtó.

Mintha azt csinálnám, amit ő mond nekem. Edward nem mondhatja meg nekem, hogy mit tegyek, és mit ne. Éntőlem viselkedhet így Ashleyvel, de nem velem! Mindenki furcsán nézett rám. Kimentem a teraszra, és az erdő irányába futottam. Egy kis egyedüllétre volt szükségem.

Amikor már elég mélyen voltam az erdőben leültem a földre, és a hátamat nekidöntöttem egy fa törzsének. Becsuktam a szemeimet és elgondolkoztam.

Éppen két napja volt karácsony. Minden olyan szép volt. De Ashleynek megint mindent tönkre kellett tennie. De nem foghatok rá mindent Ashleyre. Ő most megint mindent megengedhet magának. Ott van neki Edward, aki mindig őt védi, még akkor is, ha tömeggyilkossá válna.

Edward csak miatta aggódik. Az, hogy mi történik velem teljesen mindegy számára. Még ha meg is ölne engem Ashley Edward biztos találna rá valami magyarázatot, hogy felmentse őt.

Felsóhajtottam magamban. Már semmi remény nem maradt, hogy Edward és én újra összejöjjünk. Ashley mindig útban lesz. Ha Claire-rel megölnénk őt, akkor Edward örökre megutálna engem miatta. D

E ha meg életben hagyjuk azt a kis bestiát, akkor meg mindig közék fog állni. Az első opcióval kell majd megtanulnom élni a jövőben. Mert se Claire se én nem vagyok hajlandó lemondani a bosszúnkról.

- nem mondtam neked, hogy nem hagyhatod el a házat – szakított ki a gondolataimból egy hang.

- Miért kéne hallgatnom rád? Azt hittem, hogy már hetedhét országon is túl vagy Ashleyvel. Egy újabb remény összetörve – válaszoltam mérgesen.

De a szemeimet nem nyitottam ki. Jelen pillanatban csak Edward látványa is feldühít.

- Nem azért vagyok itt, hogy veszekedjünk – mondta gyengéden.

- Mivel pillanatnyilag minden Ashleyről szól, ezért a veszekedés se maradhat el. Tisztán és érthetően kimutattad, hogy melyik oldalon állsz. Úgyhogy azt szeretném, ha békén hagynál. Még egyszer bebizonyítottad, hogy nem érdemled meg a bizalmamat – válaszoltam dühösen, és kinyitottam a szemeimet, hogy ránézzek.

Szomorúan nézett engem Edward. Bármennyire is sajnálom, ezúttal nem adom be egykönnyen a derekam. Nem addig, amíg Ashley mellett áll.

- Sajnálom azt, amit mondtam – próbálkozott újra.

Ezúttal egyenesen a szemébe néztem.

- Nem Edward, nem sajnálod. Akárhányszor Ashleyről van szó, te mindig az ő pártjára állsz. Én mindegy vagyok neked. Ha felbukkan itt, akkor fogd meg, és vidd el magaddal. Ő nem kívánatos itt. Senki nem fogja őt befogadni. Te vagy az egyetlen, aki mellette áll. Talán jobb, ha mindketten elmentek.

- Azt akarod, hogy elmenjek? – suttogta Edward döbbenten.

- Edward, te már döntöttél. Miért tegyünk úgy, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, amikor semmi sincs rendben? Kettőnk között ez már csak egy harc. Ha te Ashley mellett állsz, akkor jó. De tudnod kell, hogy ebben az esetben ellenem vagy. Nem felejtettem el, amit Claire-rel, Jasonnel és velem tett. De ez neked teljesen mindegy. Csak az a fontos, hogy Ashley jól legyen – válaszoltam megjátszott higgadtsággal.

De a valóságban egyáltalán nem ez volt az, amit éreztem. Iszonyatosan fájt, hogy elengedjem Edwardot. Magam mellett akartam tudni. De közben úgy is éreztem, hogy elárult engem. Hogyan bízzak így meg benne megint?

- Bella, én nem állok Ashley oldalán, és egyáltalán nem vagy mindegy nekem. De ellen vagyok annak, hogy megöljük őt. Ő miattam vált ilyenné – válaszolt Edward.

- Edward, ő már emberként is egy szörnyeteg volt! De ezt te egyszerűen nem akarod belátni. Te egy áldozatot látsz benne, de ő nem az. És soha nem is volt az – feleltem.

- Bella, ne beszéljünk többet róla. Szeretlek, és veled akarok lenni.

- Sajnálom Edward. De amíg mellette állsz, addig le kell mondanod rólam – válaszoltam szomorúan, és visszaindultam a ház felé.

Edward mellettem jött, de nem szólt egy szót sem. Úgy tűnt, nagyon bele van mélyedve a gondolataiba.

Léci ne bántsatok, már túlságosan mézes-mázos happy lett volna a történet:D Mindenesetre várom a kommenteket, az építő kritikákat is!:)