32. fejezet - Tervek

Sziasztok!

Hosszú kihagyás után igaz, de itt az új fejezet. Remélem tetszik majd, léci írjatok kommentet. Jó olvasást:)

32. fejezet – Tervek

Claire és én a szobájában ültünk, és a tervünket készítettük elő.

- Mond csak Claire, el tudtad rejteni a gondolataidat Edward elől? – kérdeztem aggódva barátnőmet.

- Hát nem volt egyszerű, de szerintem sikerült. Végig Davidre gondoltam, és az iránta érzett aggodalmamra. Tulajdonképpen nem hazudtam Edwardnak, csupán nem a fő gondolataimat mutattam meg neki. Tényleg aggódom Davidért.

- Örülök, hogy Edward az én gondolataimat nem hallja. Nem hiszem, hogy túl jól el tudnám rejteni előle a gondolataimat. Csodálkozom, hogy neked sikerült – válaszoltam.

- Csak azért sikerült, mert hihetetlenül mérges vagyok Ashleyre. Meg Alice-t is szeretnénk visszakapni. Bár, ha úgy vesszük, Ashley tulajdonképpen szívességet tett nekünk. Mindketten bosszút akarunk állni. De eddig nem volt rá alkalmunk, mert nem akartuk feldühíteni a családot. Ő meg önszántából idesétált hozzánk most. A legjobb az lenne, ha két tervünk is lenne. Nem tudhatjuk, hogy a többiek mit terveznek. De mindenre fel kell készülnünk.

- Claire, te egy zseni vagy! Kezdjük is, nehogy gyanakodni kezdjenek a többiek.

- Egy valami biztos. David és Edward mindketten ehhez két kis ribanchoz akarnak menni, hogy visszahozzák Alice-t. De még a legnagyobb jóindulattal sem tudom elképzelni, hogy Irina és Ashley simán visszaadnák Alice-t. Ők is tudják, hogy David és Edward nem akarnak velük maradni. Bár nem túl intelligensek, de biztosra veszem, hogy velünk és Alice-szel terveik vannak még – gondolkodtam hangosan.

- A terv: Amint Edward, David és a többiek elindulnak, követjük őket. Elég nagy távolságot kell tartanunk tőlük ahhoz, hogy ne halljanak minket, és ne érezzék az illatunkat se. Meghúzódunk a háttérben, és megnézzük, hogy Ashleyékkel van-e Alice. Amit én őszintén szólva eléggé kétlek, hogy meg fog történni. Ezután teszünk majd egy kis kerülőt, hogy bejussunk az erdőbe. Hátulról Ashleyre vetjük magunkat. Ráveszed őket, hogy engedje el Alice-t, én pedig kicsit megröptetem őt a környéken. Nem tudom, hogy Irinával mit csináljunk, de Ashley nem fogja túlélni ezt a kalandot, az biztos!

Egy valamit be kell látnom: Claire a tervezés világbajnoka.

- Miért akarod őt körberöptetni, amikor én simán rávehetem őt, hogy mindent megcsináljon, amit csak akarok? – kérdeztem Claire-t összezavarodva.

- Bella, én is szórakozni akarok – válaszolt Claire vigyorogva.

Oké, bevallom, egy kis szadista hajlama is van.

- Akkor térjünk át a B tervre – kezdtem.

- Mindenképpen meg kell várnunk, míg a többiek elhagyják a házat. Itt is hátulról kéne rátámadnunk Ashleyre és Irinára, és ha nem lesz velük Alice, akkor pedig egyszerűen ráveszem Ashleyt, hogy vigyen minket oda hozzá. Szerintem Jasper mindenképpen a mi oldalunkon lesz. Elvégre vissza akarja kapni a feleségét. Szerintem neki azzal se lesz problémája, hogyha megöljük Ashleyt és Irinát is. Már ha Irinát is meg kell majd ölnünk. Ashley biztos meg fog halni. Jobb, ha nem is gondol Edwardra, különben nagyon fájdalmas halála lesz – latolgattam hangosan.

- Ez Irinára is érvényes – válaszolt Claire.

- Van még valami átgondolandó? Ashley befolyásolni tudja a gondolatokat és a látomásokat. De ez ránk nem hat. Van valamilyen képessége Irinának? – kérdezte Claire.

- Nem tudom. Mindenképpen meg kell tudnunk, hogy ne érhessen minket kellemetlen meglepetés – mondtam.

- Majd meglátjuk, hogy a többiek mit terveztek. Lehet, hogy majd improvizálnunk is kell majd – fűztem még hozzá, miközben az alsó ajkamat harapdáltam.

- Claire, még egyszer szerettem volna veled beszélni. Edward azt mondta, hogy úgy döntöttél, hogy Daviddel mész. Remélem tudod, hogy én nem foglak visszatartani, ha ezt szeretnéd. De semmi esély nincs arra, hogy ideköltözzetek Daviddel? – kérdeztem Claire-t.

- Tudod, hogy nem szívesen hagylak el titeket. És most, hogy Irináról is tudok, nem vagyok benne olyan biztos, hogy Alaszkába akarok költözni. De van egy oka annak, ami miatt a Denali-klán mellett döntöttem. Még régebben volt egy beszélgetésem Carlisle-lal. Ő mesélt nekem a Volturiról. Azt mondta, hogy ők egyfajta uralkodócsalád, és hogy a Volturik után a Cullenek a legnagyobb vámpírcsalád. És hogy a Volturi nem kedveli azokat a vámpírokat, akik állatvérrel táplálkoznak. Carlisle úgy gondolja, hogy miután a személyünkben újabb két taggal bővült a család, ez nem tetszik majd nekik, és jelentkezni fognak majd. És ha még a képességeinkről is tudomást szereznek, akkor meg fognak támadni minket. De mivel mi mindig nyugodtan és feltűnésmentesen élünk, annak is nagy az esélye, hogy békén hagynak minket.

- Ne aggódj! Carlisle azt akarja, hogy veletek maradjak. Csak fel akart világosítani a helyzetet illetően. De én úgy gondolom, hogy ha még David is hozzátok csatlakozna, akkor még többen lennétek, és még nagyobb fenyegetést jelentenétek. Már így is kilencen vagyunk, és ha most Davidhez költözünk akkor egész kiegyenlített lesz a létszám. Akkor itt is nyolcan lennétek, és a Denali-klánnak is nyolc tagja lenne. Irinát nem beleszámítva, persze. De szerintem az „Irina-probléma” hamarosan meg fog oldódni. Nem hiszem, hogy azok után, amit tett, újra maguk közé fogadnák őt Tanyaék.

Bármennyire is fájni fog a búcsú Claire-től, ő már mindent átgondolt. Megfordult már a fejemben, hogy velük megyek, de ezzel nagyon megsérteném a Cullen családot, nem is beszélve arról, hogy akkor velem jönne Edward, és akkor őt szakítanám el a családjától. Mert én Edward nélkül már egy tapodtat sem mozdulok.

Ezt a létszám dolgot eddig így át sem gondoltam. Még emlékszem rá, amikor egyszer Edward a Volturiról mesélt nekem, bár elég homályos az emlékkép. Ez nem sokkal azelőtt volt, hogy elhagyott. Mindegy hogyan döntesz, kérlek mindenképpen tájékoztass majd róla. Mi lenne, ha Edward, David, te és én összeköltöznénk? – adtam még egy esélyt a kósza ötletnek.

- Komolyan képes lennél megtenni ezt a Cullen családdal? Hiszen olyan boldogok, hogy végre visszakaptak téged. És mi van Alice-szel? Ő a legjobb barátnőd, vagy mi van Carlisle-lal és Esmevel? Komolyan gondolod, hogy itt tudnád hagyni őket? – kérdezte Claire, felhozva az összes érvet, ami miatt egyszer már én is elvetettem az ötletet.

- És mi van Rosalie-val? Ő meg a te legjobb barátnőd – válaszoltam.

- Már vele is beszéltem. Megérti miért megyek el, és megígérte, hogy gyakran meglátogat majd. De az ugyanúgy fáj nekem, hogy téged itt kell hagynom. De szeretném ha megértenéd. Mindenkinek ez lesz a legjobb.

- És ahogy az előbb is mondtad, nem a világ végére megyünk. Majd telefonálunk, és gyakran meglátogatjuk egymást – mosolygott rám Claire bátorítóan.

- De a legfontosabb, hogy először visszaszerezzük Alice-t. Utána majd megbeszélhetjük a látogatásokat – fűzte még hozzá.

- Igazad van. Először lássuk mi lesz ebből az egészből – válaszoltam.

Egy ideig egyikünk sem szólalt meg, mindketten a gondolatainkba merülve ültünk, míg Claire meg nem törte a csendet.

- Lehet le kéne mennünk a többiekhez, hogy kiderítsük, mit terveznek.

- Először az ujjaink köré kell csavarni a pasiinkat, hogy minden részletet elmondjanak nekünk – vigyorogtam gonoszan.

- Ööö, Claire… - kezdtem, de Claire félbeszakított.

- Tudom, tudom. Figyelek majd a gondolataimra.

Amint kiértünk a szobából újra kétségbeesett arckifejezéseket vettünk fel, hogy senkinek se tűnjön fel, mit csináltunk a szobánkban. Jaspert nem könnyű becsapni, de szerencsére mostanra már elég jól kitanultuk, hogyan tereljük őt hamis nyomra. Amint beléptünk a nappaliba már előttünk is termett Edward és David. Edward szorosan a karjaiba zárt, és azt mondta:

- Bella, ne legyél mérges. Jelen pillanatban nincs más kiút. Davidnek és nekem Irinához kell mennünk.

- Nem vagyok mérges. Csak aggódom – válaszoltam gyengéden.

A kanapéhoz sétáltunk, és leültem Edward és Jasper közé. Megfogtam Jasper kezét, és bátorítóan megszorítottam.

- Nemsokára újra velünk lesz Alice – próbáltam megnyugtatni őt. De Jasper csak fájdalmasan rámmosolygott.

- Mit terveztek tulajdonképpen? – kérdezte Claire ártatlanul. Mivel egész idő alatt nyugodtan viselkedett, senkinek nem tűnt fel semmi.

Most Carlisle-on volt a sor, hogy elmagyarázza a tervet.

- Edward és David Ashley-hez és Irinához fognak menni. Mi tisztes távolságból fogjuk őket követni, hogy ne halljanak meg minket, és a szagunkat se érezzék meg. Amint ott vagyunk kiderítjük, hogy tényleg velük van-e Alice. Ha nincs ott, akkor a fiúk elterelik Ashley és Irina figyelmét.

- És mégis hogy kell elképzelni ezt a figyelemelterelést? – szakítottam félbe Carlisle-t dühösen.

- Bella, mindent megteszünk, hogy kiszabadítsuk Alice-t ennek a két őrültnek a karmai közül. Lehet, hogy meg kell majd őket csókolnunk, hogy eltereljük a figyelmüket. De higgy nekem, a szívem csak a tiéd. És csak akkor vetemedek ilyesmire, ha tényleg nagyon fontos. De remélem, hogy másképp is le tudjuk kötni a figyelmüket – próbált meg Edward megnyugtatni.

Legszívesebben felrobbantam volna. De láttam magam mellett Jaspert, aki éppen az érzéseimet figyelte, úgyhogy inkább Alice-re gondoltam és Jasperre, aki már betegre aggódta magát.

Megadóan bólintottam.

- Ha nincs más választás.

- És utána? – kérdezte Claire.

- Szóval ha Irina és Ashley nem engedik el Alice-t maguktól, David és Edward elterelik majd a figyelmüket. Reméljük, hogy Alice majd észreveszi a lehetőséget, és elszökik. David és Edward mindketten tapasztaltak harc terén, ami Ashleyre és Irinára nem mondható el. Ezért nem is gondoljuk, hogy bármilyen komplikáció lenne.

- Mit csináltok, ha nincs velük Alice? – Tudni akartam, hogy van-e egy második tervük, úgy, ahogy nekünk Claire-rel is van egy A és egy B tervünk.

- Ha máshol tartják fogva Alice-t, akkor egy kicsit változik a terv. Edward és David Ashleyvel és Irinával fognak menni. Azt fogják mondani, hogy meg akarják nézni, hogy Alice jól van-e. Amint meglátják Alice-t, megtámadják Ashleyt és Irinát. Persze mi is rögtön ott leszünk, hogy segítsünk, bár szerintem a két fiú is simán elbánna ezzel a két boszorkával – magyarázta Emmett a második tervet.

- Mit akartok csinálni azzal a két ribanccal? Életben hagyjátok vagy megölitek őket? – kérdeztem megjátszott nemtörődömséggel. Reméltem, hogy Jaspert most eléggé lefoglalják a gondolatai ahhoz, hogy ne vegye észre az igazi érzéseimet.

- Bella, tudod jól mit gondolok más lények meggyilkolásáról. Ha nem muszáj, akkor nem teszem – Nem is vártam mást Carlisle-tól. Ő túl jó volt ehhez a világhoz.

- Jó. Induljunk ki abból, hogy sikerül a tervetek. Visszakapjuk Alice-t, és Ashley és Irina életben maradnak. De mit csinálunk utána? Ezek ketten őrültek! Nem fognak minket békén hagyni, amíg meg nem kaparintják Edwardot és Davidet. Költözhetünk bárhová, követni fognak minket.

- Erről is beszéltünk már. De először kapjuk vissza Alice-t, utána majd lesz időnk eldönteni, hogy hogyan tovább – válaszolt William nyugodtan.

Egyben biztos voltam. A mi tervünk mérföldekkel jobb volt. Még mindig nem tudtam elhinni, hogy a családunk nem akarja, hogy velük menjünk. Mi ketten a képességeinkkel sokkal hasznosabbak vagyunk, mint ők összesen. Annyira féltenek minket. De erre egyáltalán nincs szükség. Rosalie titokban végig Claire-t és engem figyelt. Biztos voltam benne, hogy sejt valamit. De nem mondott semmit. Valószínűleg azért, mert Rosalie is a mi oldalunkon állt.

- Minden jól fog menni. Nem hiszem, hogy Ashley és Irina ezt rendesen átgondolták volna – mondta Garrett.

Odabújtam Edwardhoz. Nehezebb lesz, mint gondoltuk. Végtére is, mi bőven a Cullenek mögött akartunk maradni. De ha ők előreengedik Edwardot és Davidet, és csak messziről követik őket, akkor mi még távolabbra kerülünk tőlük. Ami azt jelenti, hogy meglehetősen messze leszünk a szerelmeinktől. Persze, egy vámpír számára nem létezik távolság. De nekem már az is mérföldeknek tűnt, ha Edward a nappaliban volt én meg a szobámban.

A gondolataimból Edward ajkainak érzése a homlokomon ébresztett fel. Bizonytalanul rámosolygotam, ő pedig nyugtatóan a hátamat simogatta.

- Ne aggódj, szerelmem. Minden jól fog menni, és amint lehet újra melletted leszek.

A szabad kezemmel végigsimítottam Edward arcán.

- Csak féltelek titeket. Téged, Alice-t és Davidet – válaszoltam.

- Tudom, és be kell, hogy valljam, hogy tetszik is nekem – húzott Edward.

Felhúzott szemöldökkel néztem rá.

- Így mutatod ki, hogy mennyire is szeretsz – Edward elővette a lélegzetelállító, féloldalas mosolyát, és én elmerültem arany szemeiben.

Miután legalább már egy kicsit kikerültem Edward hatása alól, válaszoltam:

- Azt hittem tudod, hogy mennyire is szeretlek téged.

- Tudom is. De ettől függetlenül jól esik egy kis megerősítés – Újra rámmosolygott. És akkor eszembe jutott valami.

- Mond csak, van Irinának valami különleges képessége? Valami olyan képesség, ami megnehezítheti a dolgotokat?

- Nem. Szerencsére nincs – válaszolt a vőlegényem megkönnyebbülten.

- Annál őrültebbnek tűnnek nekem ezek ketten. Csak tudják, hogy az egész család foglalkozik a fennálló helyzettel – szólt közbe Claire.

- Mindketten őrültek. Ezért is kell különös figyelemmel eljárnunk az ügyben – mondta Garrett.

Síri csend lett ezután a szobában. Mindenki a saját gondolataiba merült. Hirtelen megszólalt a telefon, mire én összerezzentem. Erre persze mindenki elkezdett nevetni, még Jasper is.

- Egy vámpírhoz képest elég ijedős vagy – nevetett Emmett.

Elnyomtam a késztetést, hogy gyerekesen kiöltsem a nyelvemet bátyókámra. De azért megjátszott mérgesen néztem rá, amitől csak még jobban elkezdett nevetni. Esme kiment a konyhába, hogy nyugodtan beszélhessen a telefonon. Én kérdőn néztem Edwardra.

- Carmen az.

Jasperre néztem. Percről percre idegesebb lett. Amit persze mi is megéreztünk… Szorosan megöleltem őt.

- Egészségesen és egy karcolás nélkül vissza fogjuk kapni Alice-t. Már csak holnap estig kell kibírnod, és utána újra a karjaidban tarthatod majd őt.

Jasper viszonozta az ölelést és azt mondta:

- Nagyon remélem, hogy igazad van. Nagyon aggódom Alice miatt, és rettentően hiányzik.

Elengedtük egymást, de az egyik kezemet még a vállán tartottam. Ez úgy tűnt, kicsit megnyugtatta, ami persze ránk is kihatott. A másik kezemmel összekulcsoltam az ujjaimat Edwardéival, és ő bátorítóan megszorította a kezemet.

Esme visszajött a nappaliba.

- AZ egész Denali-klán úton van felénk. Beszélni akarnak Irinával, és észhez téríteni őt. Már az erdőben vannak, és érzik a szagunkat is. Már nincsenek messze.

- Az érdekes lesz. Hogyan lehet valakit észhez téríteni, ha az nincs is neki? Jó terv. De a remény hal meg utoljára – válaszoltam szarkasztikusan.

William, Garrett és David vigyorogva néztek engem.

- Carmen és Eleazar olyanok mint Carlisle és Esme. Mindig a jót látják a bennünk – mondta William még mindig vigyorogva.

- És ti hogy álltok ehhez? – kérdeztem.

- Én már rég kihajítottam volna Irinát. De Kate és Tanya annyira kedvelik őt… valamilyen misztikus okból kifolyólag még mindig – válaszolt Garrett, David és William pedig egyetértően bólintott.

- Ha még többen jönnek, akkor már rögtön a Volturit is megtámadhatnánk – próbálta oldani a hangulatot Emmett. Működött is. Még Jasper is megnyugodott egy kicsit, bár az arca még mindig tele volt aggodalommal, ami érthető is volt.

- Jasper, neked mondhatunk mi akármit, úgyis csak akkor fogod jobban érezni magad, ha Alice újra köztünk lesz. De biztos lehetsz benne, hogy Alice nem az a nyápic fajta. Épp ellenkezőleg. Nem csodálkoznék róla, ha most is éppen pokollá tenné ennek a kettőnek az életét. Te ismered őt a legjobban. Elég ijesztő tud lenni – próbálta meg Rose is megnyugtatni Jaspert.

- Ez mondjuk igaz. Amilyen kicsi, annyira a kezei között tudja tartani az embereket. De már a gondolattól is rosszul vagyok, hogy ezzel a két őrült nőszeméllyel van. Ki tudja, mire képesek ezek. Ezt már megtapasztalhattuk Bellánál és Claire-nél is.

- Igen, de Claire és Bella akkoriban még emberek voltak – válaszolt Rosalie. Még egyszer megszorította Jasper kezét, majd újra visszabújt Emmetthez.

Egy ideig újra mindenki csendben ült. Senki nem tudta, hogyan tudnánk felgyorsítani az időt. Normális esetben a vámpírok életében az idő egyáltalán nem játszott szerepet. De ez most nem egy normális szituáció volt. Tehetetlennek éreztük magunkat, és minden percben rápillantottunk az órára.

- Megőrjít, hogy egyszerűen itt ülök, és semmit sem tehetek – fakadt ki Jasper.

- Megértem, hogy legszívesebben most rögtön odamennél. Ez velünk sincs másképp. De meg kell várnunk, amíg az egész Denali-klán itt lesz. Majd akkor meglátjuk, hogy milyen új hírekkel tudnak nekünk szolgálni – válaszolt Carlisle nyugodtan, bár még rajta is látszódott, hogy mennyire ideges.

- Ugye ebben a szobában senki nem gondolja komolyan, hogy Irinát majd le lehet beszélni! – Jasper még mindig nagyon ingerült volt, és ez rajtunk is meglátszott.

Ha nem nyugszik le hamarosan, újabb vita fog kialakulni, és arra most tényleg nincsen szükség. Elengedtem Edward kezét, és újra megöleltem Jaspert, és nyugtatóan a hátát simogattam.

- Megértem, hogy ez most felemészt téged. De most mindannyiunknak nyugodtnak kell maradnia. Az nem segít Alice-n, ha most még elkezdünk veszekedni is – próbáltam meg újra lenyugtatni Jaspert.

Láthatóan megnyugodott Jasper a karjaimban. Edward felé kértem egy pillantást, amiben kértem, hogy értse meg, hogy a testvérének most nagyobb szüksége van rám. Meg is értette, mert bólintott egy kis mosoly kíséretében. Eltelt jó pár óra, és még mindig nem hallottunk semmit a Denali-klán távollévő tagjairól. Egyszercsak megcsörrent a telefon, és kiderült, hogy mint ahogy számítottunk rá, nem jártak sikerrel, és úton vannak felénk. 10 percen belül itt lesznek.

Nem sokkal később kopogtak az ajtón. William és Garrett az ajtóhoz rohant, hogy üdvözöljék feleségeiket. Az egész család bejött a nappaliba. Elég nagy volt a nappali, de még több ember már biztos nem fért volna el. Először Carmen és Eleazar jöttek be, majd William és Tanya, végül pedig Garrett és Kate.

Végignéztem Tanyan. Vörösesszőke haja volt, és tényleg nagyon szép volt. Nem annyira mint Rosalie, de ettől függetlenül szép. Újra feltört bennem a régi önbizalom-hiányos énem. Edward engem részesített előnyben. A kicsi, jelentéktelen, ügyetlen Bellát. Pedig megkaphatta volna ezt a gyönyörű nőt is.

Stopp Bella! Nem vagy többé jelentéktelen. Most már te is egy gyönyörű vámpír vagy.

Mennyire szánalmas, ha valaki már a saját gondolataiban mond bókokat saját magának?

Tanya észrevette, hogy őt nézem. Ő is végignézett, majd kedvesen rámmosolygott, és odajött hozzám.

- Szóval te vagy az a híres Bella, akinek sikerült elnyernie Edward szívét – nevetett rám.

- Igen, gondolom én vagyok – próbáltam viccelni.

És akkor Tanya olyat tett, amire soha nem számítottam volna… szívből megölelt.

- Örülök, hogy megismerhetlek. Még ha azt is kívánom, hogy jobb körülmények között kerülhetett volna sor erre a találkozásra. Már itt volt az ideje, hogy a Kicsike elkötelezze magát. Már kezdtem félni, hogy reménytelen eset! – kacsintott rám.

Szimpatikus volt Tanya. Nagyon kedvesnek tűnt.

- Hallottam, Tanya – mondta Edward megjátszott sértettséggel a hangjában.

- Az is volt a célom! – vigyorgott továbbra is Tanya.

Edward megölelte Tanyát, majd a család többi tagját is bemutatták nekem. Végül mind leültünk, jobban mondva mindenki a kedvese ölébe ült, mert nem volt elég hely. Eleazar elkezdett mesélni az Irinával való beszélgetésükről.

- Olyan, mintha kicserélték volna. Rá se ismertünk. Irina mindig is nehéz eset volt, de az elmúlt években már csak a gond volt vele. Amikor az erdőben találkoztunk vele vörösek voltak a szemei, ami eléggé sokkolt minket, bár nem ért minket olyan nagy meglepetésként. Ashley nem volt vele, és sajnos nem tudtuk kideríteni, hogy hol van. Megpróbáltuk visszaállítani Irinát a mi oldalunkra. De azt mondta, hogy már elege van a mi életmódunkból. Ő csak Davidet akarja, hogy aztán új életet kezdhessen vele. Egyáltalán nem volt hajlandó meghallani, amit mondtunk neki. Amikor Alice-ről kéreztük, akkor teljesen kiakadt. Azt mondta, hogy alig várja, hogy elengedjék, mert csak a baj van vele.

Az utolsó mondat után belül elmosolyodtam. Alice-szel nem ajánlott szórakozni. Bármennyire kicsi is. Mert elég könnyen kibújik belőle az ördög.

- Csak idő kérdése volt, hogy mikor kezd el újból embervérrel táplálkozni. Eddig is csak Kate és Tanya miatt táplálkozott állatok vérével. De már őket se tekinti testvéreinek. Irina számára Ashley az új testvére, mivel mindkettőjüknek ugyanaz a célja. De még ha nehéz eset is volt Irina, fáj, hogy elveszítettem a családunk egyik tagját. Irinától nem várhatunk segítséget – fejezte be beszámolóját Eleazar.

Tanya, Kate és Carmen szomorúan néztek ránk.

- Mit terveztetek? Segíthetünk? – kérdezte Carmen.

Carlisle újra elmondta a tervüket, és a Denalik mindenképpen segíteni szerettek volna. Úgy gondolták, hogy minél többen ott vannak, hogy elzárják előlük a menekülési útvonalat, annál jobb, Mindenki azon a véleményen volt, hogy nincs szükség ennyi mindenkire, de hamar túl akartunk már lenni ezen az egészen. Teltek-múltak az órák, és hamarosan beesteledett. Hirtelen megszólalt Edward:

- Talán valakit Bellával és Claire-rel kéne hagynunk. Nem akarjuk végtére is, hogy buta ötletek jussanak az eszükbe – Közben féloldalasan rámmosolygott. Legszívesebben kitekertem volna a nyakát.

- Nem gondolod, hogy kicsit túlreagálod a dolgokat? Mégis hova mennénk? – kérdeztem sértetten.

- Édesem, tudom, hogy viselkedsz nehéz helyzetekben. És különben is, nagyon gyorsan egyetértettél a tervünkkel – válaszolt Edward még mindig vigyorogva.

Milyen szívesen letöröltem volna a vigyort a képéről ebben a pillanatban!

- Én majd itt maradok velük. Majd én gondoskodom róla, hogy ne csináljanak semmi butaságot – ajánlotta fel Rosalie.

Soha nem gondoltam volna, hogy valaha is ezt fogom mondani, de Rosalie a legjobb!

- Rendben, akkor ezt megbeszéltük. Edwardnak és Davidnek lassan el kéne indulniuk. 10 perc múlva mi is megyünk utánatok – mondta Carlisle.

Bármennyire is dühös voltam Edwardra, nem akartam elengedni egy búcsúcsók nélkül. Nagyon remélem, hogy minden a terv szerint fog menni. Miután Claire és én elengedtük a párjainkat ők rögtön el is indultak. 10 perccel később a többiek is kimentek a házból. Csak mi maradtunk, Rosalie, Claire és én.

- Szóval ti ketten. Had halljam mi a terv. Aztán akkor el is indulhatunk lassan – kacsintott ránk Rosalie.

Felvázoltuk neki a tervet, és nem sokkal később már el is hagytuk a házat, hogy akcióba lendüljünk. Végre eljött a bosszú napja, és Claire és én már alig tudtuk kivárni, hogy Ashley megfizessen mindazért, amit velünk tett.

Bocsi az esetleges helyesírási hibákért, de nem volt időm még átnézni, minél előbb fel akartam rakni. Amint lesz időm átnézem és kijavítom majd.