10. fejezet - Az igazság

Itt a tizedik fejezet! Bocsi, hogy ilyen sokáig tartott, de sok minden közbejött. Remélem tetszik majd, várom a kritikákat!

10. fejezet – A valóság

- Bella, ez a dolog Edwarddal és Ashleyvel nem az, aminek kinéz, vagy amit Edward el akar hitetni veled…

- Mire gondolsz? – kérdeztem zavarodottan.

Esme és Carlisle váltottak egy pillantást.

- Ezt Edwardnak kéne elmondania – válaszolt Esme.

- Tudjátok, komolyan gondoltam, amikor azt mondtam, hogy soha többet nem akarok beszélni Edwarddal. Úgyis csak veszekedés lenne a vége. Mindig csak arról beszél, hogy milyen szuper is Ashley, leszólja a barátomat, és még hazugnak is nevez – mondtam dühösen. – Már mindent elmondott nekem, többről nem is biztos, hogy tudni akarok – fűztem még hozzá.

- De azt is elmondta már neked, hogy hogyan lett Ashley átváltoztatva? – kérdezte Carlisle.

- Nem, de Ashley már elmesélte ezt is – mondtam kelletlenül.

- És mit mondott neked, kedvesem? – kérdezte Esme.

Elmeséltem nekik, hogy mit mondott nekem Ashley. Az adoptációtól az átváltoztatásáig. Végighallgattak, nem szóltak közbe egyszer sem. De közben hitetlen pillantásokat váltottak, amiket én nem értettem.

- És akkor nekem ugrott. Lehet, hogy provokáltam, de nagyon feldühített – fejeztem be a történetet.

- Te semmi okot nem adtál rá, hogy rádtámadjon! Pontosan tudja, hogy mennyire szeretünk téged – mondta Carlisle komoran. - De meg kéne kérdezned Edwardot, hogy mi az igazság. Annak, amit Ashley mesélt neked, köze sincs a valósághoz – fűzte még hozzá.

- Mindig csak ezt hajtogatjátok. De nem fogom megkérdezni Edwardot. Nem beszélek vele többé. Vagy elmondja ő, vagy soha nem fogom megtudni – válaszoltam makacsul.

- Te és Edward mindketten olyan makacsok vagytok – sóhajtott fel Esme.

- Sajnálom, ha abban reménykedtetek, hogy Edwarddal újra összejövünk, de ez nem fog megtörténni. Ti hagytatok el akkoriban, nem én. Edward akkor azt mondta nekem, hogy nem szeret. Időközben sikerült valahogy elfogadnom ezt, és új életet kezdtem. Nem fogok újra mindent feladni csak azért, hogy aztán majd egyszer megint eszetekbe jusson, hogy nem vagyok elég jó nektek, és megint egy romhalmazzá váljak – mondtam komolyan. Mindketten szomorúan néztek rám.

- Nem is tudom elmondani, mennyire sajnáljuk amit veled tettünk. Emmett és Rosalie meséltek a tegnapi beszélgetésetekről. Úgy gondoltuk, hogy tényleg az lesz a legjobb neked, ha elhagyunk téged. Veszélybe sodortunk téged. És Edward mindig is szeretett téged. Csak azért hagyott el, hogy megóvjon téged, és nem azért, mert már nem szeretett – mondta Esme, és közben megfogta a kezemet.

- Most már mindegy nektek, hogy veszélyes-e Edwarddal együtt lennem? – kérdeztem egy kissé csodálkozva, mert nem igazán értettem a logikájukat.

- Persze, hogy nem mindegy nekünk a biztonságod. De annyira boldogok vagyunk, hogy újra láthatunk! – válaszolt Carlisle.

- De Edward veszélyes rám nézve. Folyamatosan körülöttem ólálkodik, és Ashley majd megőrül a féltékenységtől. Ha nem lenne Emmett, akkor már nem élnék. Edward végignézte, hogy mit csinál az ő kis barátnője, és Alice se volt valami segítőkész. Mi a garancia rá, hogy legközelebb is odaér Emmett? Edward és Alice nem voltak hajlandóak megmondani nektek, hogy nálam van Ashley – mondtam szemrehányóan.

- Edward soha nem hagyná, hogy megöljön téged. Minden Ashey képessége miatt van. Már száz százalékig biztos vagyok benne, hogy gondolatokat és látomásokat tud befolyásolni. Már emberként is képes volt erre. Folyamatosan egymás ellen fordított már akkor is embereket az ő megjátszott naivságával. Nem volt helyes Edwardtól, hogy téged hazugnak nevezett, és hogy Ashley mellé állt. De csak a lelkiismeret-furdalása miatt tette. Ezt már mi sem nézhetjük tovább tétlenül. Mióta nálunk van Ashley, mindenki csak veszekszik. Már beszéltem vele, és megmondtam neki, hogy ha ezt így folytatja, akkor ki fogjuk dobni. De úgy tűnik nem vette komolyan. És már kezd elegünk lenni ebből az egészből. Emmett és Rosalie már azon gondolkoznak, hogy elköltöznek, de én ezt nem fogom engedni! – mondta Carlisle vészjóslóan.

- Akkor miért fogadtátok örökbe, és engedtétek, hogy Edward átváltoztassa, hogy ha csak a baj van vele?

Mindketten felsóhajtottak.

- Nem fogadtuk őt örökbe, és véletlenül lett átváltoztatva.

Összeráncoltam a homlokom. Most már tényleg kíváncsivá tettek. Szóval hazudott nekem ez a kis senkiházi. De akkor mi az igazság?

- Elmesélnétek, hogy hogyan is történt akkor mindez? – kérdeztem Esmet és Carlislet.

- Alapesetben azt mondanám, hogy Edwarddal kéne erről beszélned. Ő maga akarta neked elmondani, és megkért minket, hogy nem mondjunk neked semmit. De jelen helyzetben lehet hogy jobb lenne, ha mi mesélnénk el, hogy mi történt. Nem akarjuk, hogy azt gondold, hogy lecserélt téged Ashleyre. Mert nem így történt – mondta Esme elgondolkozva.

- Akkor mégis hogy történt? – kérdeztem türelmetlenül.

Miért kell mindent harapófogóval kihúzni a Cullenekből? Mindketten elgondolkozva néztek rám, majd Carlisle elkezdett mesélni.

- Amikor akkoriban elhagytuk Forksot, Kaliforniába költöztünk. Edward nagyon megváltozott. Csak vadászni ment el, és oda is csak akkor, ha már rákényszerítettük. Különben csak a szobájában ült az ágyán, a képeddel a kezében. Egész nap csak a te fényképedet nézte, semmit mást nem csinált. Nem zongorázott, nem beszélt velünk… egyáltalán.

Napról napra rosszabbul lett. Megpróbáltuk rábeszélni, hogy menjünk vissza hozzád Forksba, de tudod milyen önfejű tud lenni. Azt mondta, hogy nem akarja tönkretenni az életedet. Hogy azt akarja, hogy normális életed lehessen. Hogy találj magadnak egy férfit, akitől aztán később gyerekeid lehetnek. Csöndesen magába zárkózva szenvedett, és egyikünknek sem sikerült kihúzni őt ebből a mély gödörből. Mindannyian nagyon aggódtunk Edward miatt. Jaspernek is nagyon nehéz volt ez az egész. Ő is érezte azt a hatalmas fájdalmat, amit Edward, így Alice-szel néha heteket töltöttek Alaszkában a Denali-klánnal, ha már nem bírta tovább. Mindenkinek hihetetlenül hiányoztál. Olyan volt, mintha a család egy nagy része elveszett volna. Ami tulajdonképpen igaz is volt. Esme már annyira kétségbe volt esve, hogy ott tartott, hogy Kaliforniába hoz téged. De Edward megfenyegetett minket, hogy elhagyja a családot, és soha többé nem jön vissza. És Esme nem akarta, hogy mindketten boldogtalanok legyetek, ezért inkább annyiban hagyta a dolgot. Mindig abban reménykedett, hogy te boldog vagy – tartott szünetet a történetben Carlisle, és a feleségére nézett.

Esme olyan szomorúan nézett, hogy megfogta a kezét, és nyugtatólag megszorítottam. Carlisle tovább folytatta:

- Emmettnek aztán egyszer elege lett Edward önpusztításából, és magával rángatta esténként. Ekkor találkoztak egyik este egy parkban Ashleyvel.

Tizenöt lehetett akkoriban, de ahogy Emmett mondaná, egy szemtelen és arcátlan fruska.

Megpróbálta felhívni magára Edward figyelmét. De ő egy pillantást se vetett rá. Ezután minden este ott volt a parkban. Mindent megpróbált, hogy megnyerje magának Edwardot. Egyszer még meg is próbálta megcsókolni. Amilyen udvarias Edward, azt mondta neki, hogy nagyon megtisztelő, de először is már egy másik nőé a szíve, másodszor pedig túl öreg Ashleyhez. És erre ő azt válaszolta, hogy az idősebb pasikra bukik – mondta Carlisle emlékeibe merülve, és egy kissé mérgesnek is tűnt.

Úgy látszik, hogy már emberként is elég korán érő volt. Ha legalább egy korabelit keresett volna magának. De nem, neki az én Edwardom kellett.

Egy pillanat, most komolyan azt gondoltam, hogy az „én Edwardom”? Stopp Isabella!

- És mi történt ezután? – kérdeztem óvatosan.

- Ashley továbbra is Edward után leselkedett. Már ha lehet ilyet mondani egy vámpír esetén. Mindenesetre Edward megpróbálta levakarni magáról Ashleyt, és azt mondta neki, hogy váltania kéne pár szót a szüleivel. Erre ő csak nevetett, és azt mondta, hogy a szülei már rég meghaltak, és árvaházban él. Ekkor megfenyegette őt, hogy az árvaház vezetőségével fog beszélni, de Ashley nem vette őt komolyan. Egyszercsak újra úgy döntött, hogy inkább a szobájába zárkózik. Így hát megint kezdődött minden elölről. Csak az ágyán feküdt, a fényképedet nézte, és csak akkor ment el vadászni, ha kicibáltuk őt magunkkal a házból.

Egy újabb fél évvel később Jasper már kiparancsolta őt a házból, hogy menjen el vadászni Emmettel.

Át kellett menniük a parkon, hogy az erdőhöz érjenek. Emmett előrement, és Edward egyszercsak egy lányt hallott kiabálni. Elrohant, hogy megnézze mi történt. És akkor meglátta Ashleyt, aki úgy visított, mintha nyúznák. Meg akarta tudni Emmettől, hogy mi volt ez. De mielőtt Emmett bármit is mondhatott volna, Ashley azt mondta, hogy rátámadt. Hogy tudja, hogy vámpírok vagyunk, de hogy soha nem gondolta volna, hogy ilyet tennénk vele. Máig se tudjuk, hogy hogyan jött rá, hogy mik vagyunk. Még mindig nem akarja elmondani, hogy honnan tudta.

Mindenesetre Edward és Emmett hajbakaptak emiatt a lány miatt. Emmett bizonygatta, hogy ő egy ujjal sem ért hozzá, de Edward először nem hitt neki. Ez a lány egyszerűen arcátlanul a szemébe hazudott, hogy Edwardot az ő oldalára állítsa. Hosszú idő után sikerült meggyőznünk Edwardot, hogy Emmett ártatlan. De nagy törés keletkezett a barátságukban – mondta Carlisle szomorúan.

Sokkolva néztem Carlisle-re és Esmere.

- Hogy hazudhat valaki ilyen arcátlanul?Hogy gondolhatta Edward Emmettről, hogy ilyesmit tenne? Ennél már jobban ismerhetné őt. Különben is Emmett már korábban megölhette volna Ashleyt, és nem csak egy évvel később! – mondtam felháborodva. Esme szomorúan mosolygott.

- Még te emberként se nézel ki ilyet Emmettből. Pedig te nem is ismered őt olyan régóta. Igen, Edwardnak jobban kellett volna tudnia.

- Meséld el neki Carlisle, hogy hogyan lett végülis Ashleyből vámpír – mondta Esme a férjének.

Carlisle pillantása elkomorodott.

- Újra úgy kellett rábeszélnünk Edwardot, hogy menjen el végre vadászni. Ekkor már majdnem három hete nem ivott. Ilyen hosszú ideig még soha nem bírta. Ilyen sokáig még senki nem bírta. Megkérdeztem, hogy elkísérjem-e. De ő nemet intett, mondván azt a rövid utat az erdőig egyedül is meg tudja tenni, anélkül, hogy emberrel találkozna. Azóta is bánom, hogy nem mentem el vele. Elfutott az erdőhöz. Ott állt Ashley, és mosolyogva várt rá. Direkt provokálta, és azt mondta, hogy ihatna belőle. Hogy ő is olyan szeretne lenni, mint Edward, hogy örökké együtt lehessenek, és hogy átválthatnának embervérre. Ennek a buta gyereknek fogalma se volt róla, hogy miről beszél. Azt hitte, hogy ha valakit megharap egy vámpír, akkor rögtön átváltozik. Fogalma sem volt róla, hogy egy vámpír harapása halálos is lehet. Edward már túl hosszú ideje nem volt vadászni. Egyszerűen már nem tudta kontrollálni magát. Még el akart gyorsan rohanni az erdőbe, amikor Ashley egy késsel megvágta magát. Ezután már nem bírta tovább Edward, és Ashleyre támadt. Rossz előérzetem volt, és Emmettet és Jaspert Edward után küldtem. Még éppen le tudták szakítani őt Ashleyről, de a méreg már a szervezetében volt, Emmett és Jasper már nem tudták kiszívni belőle. Az egyik oka ennek az volt, hogy Edwardot le kellett fogni, a másik pedig, hogy Ashley szervezetében már alig volt vér.

Miközben Emmett lefogta Edwardot Jasper hazahozta hozzánk Ashleyt.

Két órával később Emmett is visszatért Edwarddal. Emmettnek sikerült lenyugtatnia őt, és elvitte magával vadászni. És hát tudod milyen Edward. Megint magát okolta mindenért. Rendben, lehet, hogy már korábban el kellett volna mennie vadászni. De hát ki gondolta volna, hogy ilye hülye ez a lány? Nem Edward tehet arról, ami történt… - mondta Carlisle, de én köbevágtam.

- Ashleyvel is az volt a helyzet mint velem? Hogy túl csábító volt a vérének az illata? Vagy csak amiatt történt mindez, mert olyan hosszú ideig nem volt vadászni? – kérdeztem kíváncsian.

- Csak annyiról volt szó, hogy már nagyon rég nem volt vadászni. A vérének illata semmi különösebb hatással nem volt Edwardra. Ashley átváltzása után aztán Skóciába költöztünk, hogy felkészítsük őt az állatvéren való életre. Bár Ashley tehet mindenről, Edwardnak mégis rossz a lelkiismerete. Húgaként tekint rá, akire különösen vigyáznia kell… - folytatta Carlisle, de én már megint közbeszóltam.

- Hát igen, de a hugicánknak általában nem nyomjuk le a torkán a nyelvünket – mondtam dühösen. Elvörösödtem, és legszívesebben leharaptam volna a nyelvemet.

Esme és Carlisle mosolyogva néztek rám. A francba, most biztos azt gondolják, hogy féltékeny vagyok.

- Bella, amikor Edward újra meglátott téged majd kiugrott a bőréből. Bejárta egész Seattle-t, hogy megtaláljon téged. És amikor újra meglátott téged az egyetemen, és te olyan hűvösen viselkedtél vele, teljesen összetört. Azután a sok év után, amikor ő csak rád gondolt – mondta Esme eszomorúan.

- Esme, mire számított Edward? Egyik pillanatról a másikra elhagy azokkal a szavakkal, hogy nem vagyok elég jó neki. Három éven keresztül semmit sem hallottam rólatok. Majd véletlenül összefutok vele a városban, és ő egy másik lánnyal van. Úgy néztek ki, mint akik elég közel állnak egymáshoz, és nem úgy, mint bátyj és húg. Amíg én három éven keresztül szenvedtem, ő addig valaki mással jól érezte magát. Sajnálom, de nem tudom elhinni nektek, hogy hiányoztam volna neki.

Különben visszajött volna. De nem tette. Se egy üzenet, semmi. Lehet, hogy az elején még semmit sem érzett Ashley iránt, de időközben összemelegedtek. És nem csak ez. Hallanotok kellett volna Ashleyt pénteken az üzletben. Hogy mi mindent a fejemhez vágott! Ezeket csak Edwardtól tudhatja. Míg én éveken keresztül azt kérdezgettem magamtól, hogy mit rontottam el, ő a kicsi naiv Bellán szórakozott! És se Edward, se Alice nem állították le Ashleyt. És ha engem kérdeztek, megérdemlik egymást! És bármennyire is sajnálom, de ha csak annak a reményében próbáljátok tartani velem a kapcsolatot, hogy egy nap Edward és én újra egy pár leszünk, akkor csalódást kell, hogy okozzak nektek. Edward számomra halott. Már nincs visszaút. Eljátszotta a bizalmam, és soha többé nem fogok neki megbocsátani! – mondtam dühösen.

Carlisle és Esme rémülten néztek rám.

- Természetesen nem csak Edward miatt akarjuk tartani veled a kapcsolatot. Te olyan vagy számunkra, mintha a lányunk lennél. Még ha hibát követtünk is el akkoriban, és elmentünk, akkor is mindig a mi gyerekünk fogsz maradni! – mondta Esme határozottan, és a karjaiba zárt.

- Ami Edwardot illeti, jelen pillanatban mi sem tudjuk, hogy mi ütött belé. Ha Emmett és Rosalie nem mesélték volna el, hogy milyen furcsán viselkedik a közeledben, akkor valószínűleg mi a mai napig nem tudnánk, hogy ő és Ashley együtt vannak. Amikor nálunk voltál, csak dühből mondta ezt neked. De egyikünk se vette őt komolyan, mindannyian csak azt gondoltuk, hogy téged akar féltékennyé tenni. De nekem még mindig kétségeim vannak afelől, hogy ők egy pár lennének. Otthon továbbra is úgy kezeli őt, mint a hugát, míg Ashley, mint mindig, fut utána. Az a baj, hogy még mindig rossz a lelkiismerete, amiért átváltoztatta Ashleyt. És ezért nem hagyja őt magára. De lassan már túl messzire megy Ashley! Az nem úgy megy, hogy megaláz, aztán neked ugrik, és még hazugnak is beállít! Már betelt a pohár! – mondta Carlisle.

- Az is lehet, hogy Edward nem akarja bevallani nektek, hogy együtt van Ashleyvel, mert nem vagytok róla túl jó véleménnyel – gondolkoztam hangosan.

De most komolyan. Aki csak egy kis ideig is maga körül tudhatta Ashleyt, nincs róla valami jó véleménnyel. Tele van gonoszsággal az a lány.

- Mint mindig, Edward hazugnak mondott, de ennél jobban kéne ismernie engem! És Alice is elég furcsán viselkedik velem. Odajön hozzám az egyetemen, és azt mondja, hogy még mindig barátnők vagyunk. Aztán meg engedi, hogy Ashley az éjszaka közepén a szobámba jöjjön, és majdnem megöljön. Ashley Claire ablakán jött be. Mi lett volna, hogyha megöli Claire-t? – fűztem még hozzá dühösen.

- Hihetsz nekünk, ha azt mondjuk, hogy Alice tényleg nagyon sajnálja. A kapcsolatuk Ashleyvel nagyon megváltozott. Eddig mindig megpróbált, mint Edward, ő is megértő lenni vele szemben. De a legutóbbi akciója után már Alice-nek is elege lett belőle. Tényleg nagyon sajnálja! – mondta Esme szomorúan.

- Ne haragudjatok, de nem hiszem, hogy ilyen gyorsan meg tudnék bocsátani Alice-nek. Ha nem lett volna Emmett, akkor már semmire nem menne a sajnálatával. Lehet, hogy a szemetekben most egy kicsit keménynek tűnök. De próbáljátok meg az én helyembe képzelni magatokat – válaszoltam.

- Kedvesem, mi megértünk téged. És tényleg nagyon sajnáljuk, ami azóta történt, hogy újra itt vagyunk. De még ha dühös is vagy Edwardra és Alice-re, kérlek adj nekünk egy esélyt, hogy tiszta lappal kezdhessünk! – mondta Esme nyomatékosan.

Az egykori pótszüleimre néztem. Ők könnyen beszélnek. Nem ők törtek össze teljesen. Az ÉN életem omlott össze egyik napról a másikra. Nem várhatják el tőlem, hogy rögtön feltétel nélkül bízni fogok tudni bennük. Ez egyszerűen nem megy! Mi van, ha újra elhagynak? Egy második alkalmat már nem élnék túl. Ebben biztos vagyok.

Várakozásteljesen néztek rám. Megköszörültem a torkom.

- Remélem, hogy megértitek, hogy még nem tudok teljesen megbízni bennetek. De azon leszek, hogy tiszta lappal kezdessük. Még nem tudom megmondani, hogy valaha is úgy tudok-e majd bízni benneteket, mint egykor, ehhez túl nagyot csalódtam. Mert lehet, hogy egyszer majd újra eltűntök, és én majd megint egy szakadék szélén fogok állni. Szükségem van még egy kis időre – mondtam komolyan, és közben Esmere és Carlisle-ra néztem.

- Kicsim, annyi időt kapsz, amennyire csak szükséged van. De megígérjük, hogy soha többé nem okozunk neked ekkora csalódást – mondta Esme szeretetteljesen.

Rámosolyogtam mindkettejükre. Majd az idő eldönti. Újra el kell nyerniük a bizalmamat. Perpillanat még nem voltam kész rá, hogy újra bízzak bennük. De volt még egy probléma. Edward és Ashley.

- Még egy dolog. Rá tudnátok venni Edwardot, hogy hagyjon végre békén. Nem tudom, hogy mi van közte és Ashley között. Őszintén szólva, mindegy is nekem. De csak táplálja Ashley féltékenységét azzal, hogy követ engem. Claire és Jason nagyon sokat jelenteken nekem. Mi van, ha legközelebb a barátaimat öli meg Ashley? Mi van, ha engem öl meg. El kell ezt neki magyaráznotok. Ez így nem mehet tovább. Igazából fogalmam sincs, hogy mi ezzel a célja Edwardnak – mondtam már kissé kétségbeesve.

Oké, az hazugság volt, hogy mindegy nekem, hogy mi van Edward és Ashley között. Egyáltalán nem mindegy nekem. De erről nekik nem kell tudniuk.

- Bella, ha ezt szeretnéd, akkor beszélhetünk Edwarddal. A tudtára fogjuk adni, hogy mennyire komoly a helyzet. Tudom, hogy nem akarja, hogy Ashley miatt veszélyben legyél. Tudom, hogy nem hiszel nekünk, hogy Edward még mindig szeret. De mindig is szeretett téged, Bella. Ez az oka annak is, hogy egyszerűen nem tudja magát távoltartani tőled. Mint már mondtuk, Ashley már emberként is beszámíthatatlan volt, és nagyon jól tudta az embereket befolyásolni. Az otthonban egy barátja sem volt, mivel mindenkit egymás ellen fordított. És ezentúl különösen oda fogunk figyelni Ashleyre – ígérte Carlisle.

Ezek a szavk egy kissé megnyugtattak. Remélem, hogy Edward hallgatni fog a szüleire. De volt még egy kérdésem, amit nem tudtam, hogy hogyan kéne megkérdeznem. Azt mondták, hogy Edward mindig az ágyán feküdt, és ez még azelőtt volt, hogy Ashleyvel találkozott volna. De miért volt neki ágya? Még ha magamat is bolondnak tartotta amiatt, hogy ez foglalkoztat, de tudnom kell.

- Mióta van Edwardnak ágya?