12. fejezet - Alkoholba fojtott bánat (2. rész)

Sziasztok!

Szóval itt van a tizenkettedik fejezet második része is. A ti dolgotok, hogy el akarjátok-e olvasni vagy sem, de én előre szólok, hogy 18as karikás. Még soha nem írtam ilyet, mivelhogy ez az első fanfiction-öm, szóval bocsi, ha nem lett olyan jó. Léci kritikákat majd!

- Akkor egy vodka-narancsot kérnék kezdésnek.

Nem tudom, hogy hogyan fogom érezni magam holnap, mert nagyon ritkán ittam eddig csak alkoholt. Néha-néha egy-egy üveg bort Claire-rel. De ma este szükségem volt erre. Beszélgettem pár emberrel, akiket az egyetemről vagy a kocsmából ismerek. Pár egyetemistával és megszámlálhatatlan vodkával később már nem is tudtam, nemhogy egy értelmes mondatot kinyögni. De mindegy volt. Jól éreztem magam, és végre tudtam felejteni.

- Norton, kérek még egy tequilát – dadogtam vigyorogva. Norton rámmosolyogott, és azt mondta:

- Édesem, nem gondolod, hogy már eleget ittál?

- Nem, még messze nem ittam eleget! – vigyorogtam, mintha valami jó viccet mondott volna.

- Szerintem a főnöködnek igaza van – mondta egy szórakozott hang mellettem.

Meg akartam fordulni a hang irányába, de lecsúsztam a székről, és ezzel a lendülettel le is huppantam volna a földre, ha nem fog meg két erős kar. Felnéztem, és megláttam Edwardot.

- Van egyáltalán olyan hely ezen a Földön, ahová úgy el tudok menni, hogy te ne lennél ott? – kérdeztem dühösen.

Pontosabban dühösnek kellett volna hangzania, de csak értelmetlen dadogás lett belőle. Edward halkan felnevetett. Belenzétem a szemeibe, ami egy hatalmas hiba volt. Elmerültem bennük. Megpróbáltam újra fleülni, és Nortonhoz fordultam.

- Még egy tequilát és egy vodka-narancsot, és utána hazamegyek.

- Egyedül akarsz hazamenni? De hiszen még állni se tudsz egyedül! – mondta Norton aggódva.

- Léci, léci, léci – kérleltem őt.

- Isabella, nem engedhetlek el egyedül – mondta határozottan.

Bociszemekkel néztem rá, amitől ő és Edward is elkezdtek nevetni.

- Léci! – kérleltem tovább. Mellettem felsóhajtott Edward.

- Adja oda neki azt a két italt. Majd én hazaviszem – mondta kissé frusztráltan. Norton megkönnyebbülve nézett rá.

- Én is ki tudom magam szolgálni – dadogtam, de a szavak összemosódtak.

- Bella, kedvesem. Egyedül még erre a bárszékre se tudsz felülni – válaszolt Edward láthatóan jól szórakozva, és az egyik kezét a derekamra tette. Hülyén rávigyorogtam.

- „Kedvesemnek” neveztél. Már hosszú ideje nem hívtál így

Edward könnyedén rámmosolygott, és gyengéden végigsimított egyik kezével az arcomon. Olyan jó érzés volt!

Norton a pultra rakta a tequilát és a vodka-narancsot.

- Bella, ha ezt megittad, hazaviszlek – mondta Edward szigorúan.

- Nem akarok hazameni – mondtam durcásan.

Edward közelebb jött, és gyengéden a mellkasára fektette a fejemet.

- Kedvesem, azt mondtad, hogy ha megittad ezt, akkor utána hazamész. És én foglak hazavinni – válaszolt Edward kuncogva.

Elhelyezkedtem a hideg, kemény mellkasán. Olyan érzés volt, mint régen… ugyanolyan jó! Becsuktam a szemem, és egyszerűen élveztem a közelségét.

- Ne elaludni, Bella – hallottam halkan vigyorogni.

- Nem alszom, csak élvezkedek – dadogtam érthetetlenül. Most halkan felnevetett. Hogy hiányzott ez nekem!

- Gyere, idd meg, aztán hazamegyünk – suttogta a fülembe, és gyengéden megcsókolta a hajamat.

Miután megittam mindkét italomat Edward lesegített a bárszékről.

- Egyedül is tudok menni – mormoltam, és megpróbáltam félretolni Edwardot. De szorosan átkarolta a csípőmet, és kisegített a kocsmából.

- Holnap találkozunk Norton – kiabáltam még vissza.

Norton vigyorgott, és elbúcsúzott egy intéssel.

A friss levegő jót tett nekem. De a fejemet nem tudta kitisztítani. Épp ellenkezőleg, olyan volt, mintha egy vastag, ködös felhőbe löktek volna bele.

Bár Edward szorosan tartott, még így is botladoztam mellette.

Engem nézett, és a kedvenc féloldalas mosolyom volt az arcán. Nem tudtam mást tenni, én is csak mosolyogtam. Bár ez nálam valószínűleg egy hülye vigyornak nézhetett ki.

- Miért ittad le magad? Ez nem jellemző rád – kérdezte Edward.

- Bár mondjuk ma már szinte semmi nem jellemző rád a régebbi viselkedésedből – fűzte még hozzá nyomatékosan. – Szóval, mi volt az alkalom? – kérdezte újra.

- Frusztráció – mondtam egyszerűen. Najó, azt nem tudom, hogy hogy hangzott, de én így akartam mondani.

- Mi miatt? – kérdezte kíváncsian.

- Mert te olyan egy idióta vagy – mondtam szomorúan. Edward megállt, és közel húzott magához.

- Miért vagyok én idióta? – suttogta nagyon közel az arcomhoz.

- Azt te magad is tudod – mormoltam leszegett fejjel. Nem tudtam tisztán gondolkozni, de nem tudom, hogy ez az alkohol, vagy Edward miatt volt-e.

Felemeltem a fejem, és a szemébe néztem. Így álltunk egy ideig, elmerülve egymásban. Míg Edward feje egyre közelebb nem jött, és meg nem éreztem édes illatát. Gyengéden megcsókolt. Először még nagyon gyengéden csókolgatott, majd egyre hosszabbá váltak csókjaink, míg végül már nyelveink is vad táncot jártak. Olyan volt, mintha áramot vezettek volna belém, és ez átviharzott volna a testemen. Edward még közelebb húzott, míg én a hajába túrtam. Halkan felsóhajtottam, Edward pedig kéjesen felnyögött. Addig csókolóztunk, amíg én már nem kaptam levegőt. De Edward nem hagyta abba. Ajkai a számról az arcomra vándoroltak, majd le a nyakamra. Végighúzta a nyelvét a nyakamon, kínzóan lassan, és én beleborzongtam. Olyan közel húztam magam Edwardhoz, amennyire csak tudtam, de még mindig nem éreztem elég közel magamhoz.

- Bella, Bellám – lehelte Edward a nyakamba.

Felemelte a fejét, és fogságban tartott tekintetével. A szemei feketék voltak a vágytól. Szerelmesen rámmosolyogott, majd a karjaiba vett, és futni kezdett. A fejemet a nyakába fúrtam, hogy ne legyek rosszul a sebességtől. A gyomrom egy kicsit liftezett, de mielőtt rosszabbra fordulhatott volna a helyzet már a lakásom előtt álltunk.

- Ideadnád a kulcsot? – kérdezte halkan, és az egyik kezét odatartotta, de nem engedett el öleléséből.

Nem gondoltam arra, hogy nem kéne odaadnom Edwardnak a kulcsot. Előhalásztam a táskámból, és odanyújtottam neki. Gyorsan kinyitotta az ajtót, és bevitt a lakásba. Egyedül voltunk, mivel Claire Cedricnél aludt.

- Jobb, ha ágyba duglak most – mondta halkan. Olyan volt a hangja, mint aki még szívesen maradna.

Bevitt a hálószobámba, és levette rólam a csizmámat. Ezután leült mellém az ágyra. Az egyik kezét az arcomra rakta, és engem nézett. Rámosolyogtam.

- Mennem kéne, kedvesem – mondta, de most már biztos voltam benne, hogy nem szívesen megy el. Ezért én csak még jobban belecsimpaszkodtam a karjába.

- Kérlek maradj velem. Úgy mint rég – kérleltem.

Mosolygott, levette a cipőjét, és mellém feküdt. Egyszerűen csak a karjaiban tartott. A mellkasára raktam a fejem, és végigsimítottam a hasán, míg ő a tarkómat simogatta. A kezem becsúsztattam az ingje alá, és úgy simogattam tovább hideg mellkasát. Olyan volt a bőre, mint a selyem. Edward halkan felsóhajtott. Az egyik kezemet lecsúsztattam a hasára, és érzékien simogatni kezdtem. Edward még közelebb húzott magához. Felemeltem a fejem, és végighúztam a nyelvem Edward ajkain. Edward kezei gyorsan megtalálták a pólóm alját, én pedig tovább csókoltam az arcát, majd a nyakát. Megpróbáltam kigombolni az ingjét, ami nem volt olyan egyszerű feladat az agyamat még mindig ellepő köd miatt, amit az alkohol okozott. Minden szabad négyzetcentimétert végigcsókoltam Edward testén, és ő elégedetten nyögött fel. Kínzóan lassan húzta le rólam a pólómat és a melltartómat. Villámgyorsan a hátamra fektetett, és felém feküdt. Végigcsókolta a nyakamat egészen a melleimig, majd haladt lejjebb a nyelvével. Felnyögtem az élvezettől, és a nevét suttogtam. Az egyik lábamat a csípője köré tekertem, míg ő a belső combomat simogatta érzékien. Lassan lehúztam a válláról az inget, és tökéletes felsőtestében gyönyörködtem. Egyszerűen gyönyörű volt Edward. Végigsimítottam a felsőtestén miközben ő lehúzta rólam a szoknyámat, és az én kezeim is megtalálták az utat az ő nadrágjához. Segített lehúzni a nadrágját, és immár meztelenül feküdt mellettem. Egyszerűen nem tudtam betelni a testének látványával. Szenvedélyesen megcsókoltam, és míg nyelveink vad táncot jártak Edward végigsimított az oldalamon, egészen a tangámig. Leszabta rólam, és a szoba másik felébe hajította.

- Gyönyörű vagy – lehelte Edward érzékien.

Ismét ő került felülre, és mélyen beszívta illatomat, mielőtt végigcsókolta a hasamat. Beletúrtam a hajába, ő pedig végigsimított testemen, olyan finoman, mintha madártollal simogatnának. Amikor azt gondoltam, hogy már nem bírom tovább, Edward felém feküdt. Lábaimat a csípője köré fontam, ő pedig óvatosan belém hatolt, mintha a megerősítésemre várt volna. Majd lassan elkezdett mozogni bennem. Amikor már azt hittem, hogy szétrobbanok az élvezettől, zihálni kezdtem. Edward egy kis ideig még húzta a pillanatot, majd végül mindketten egyszerre értünk fel a csúcsra.

Egy jó ideig csak feküdtünk egymás mellett zihálva. Miután kicsit lenyugodtunk Edward a mellkasára húzott, és gyengéden megcsókolt, és a fülembe suttogta:

- Aludj kedvesem.

Miközben én lassan álomba merültem még én éreztem amint Edward megpuszilja a hajamat, felsóhajt, és gyengéden azt mondja:

- Szeretlek.

Ezután elaludtam. Amikor másnap reggel felébredtem szörnyen éreztem magam. Pokolian fájt a fejem, és tényleg rosszul voltam. Amint az egyik kezemet a lüktető fejemre raktam hallottam, amint valaki halkan felkuncog. Lassan kinyitottam a szemem, és éreztem, hogy valami keményen fekszem. Ahogy felemeltem a fejemet megláttam őt.

Edward.

Nem tudtam, hogy most mi van.

- Edward! Mi a francot keresel te meg itt?